Tudjuk, miért alakoskodunk?
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2019.01.13. 10:00 | Frissítve: 2019.01.13. 19:22
Debrecen – Még alig vagyunk túl a karácsonyon és a szilveszteri bulin, máris itt a farsang. Képben vagyunk, miért bújunk jelmezbe ilyenkor?
Vízkereszttel megkezdődött a farsangi időszak. A nagyböjt kezdetéig tartó mintegy két hónapban a magyar néphagyományban számos szokást ismerünk. Ezekről a szokásokról beszélt Bartha Elek, a néprajztudományok professzora, aki egyben a Debreceni Egyetem oktatási rektorhelyettese is.
- A farsang a naptári év szokásokban az egyik leggazdagabb időszaka, és nyilvánvaló, hogy sok évszázados múltra tekinthet vissza, hiszen ez a gazdagság nem egyik napról a másikra tud kialakulni – mondta Bartha Elek, majd hozzátette: egyes kutatók szerint azonban vannak olyan farsangi hagyományok akár a magyar, akár az európai folklórban, melyek több évezredre vezethetők vissza.
A néprajztudományok professzora szerint két jelentős hagyomány van egymás mellett a közép-európai és a magyar folklórban: a farsang és a karnevál, melyek egymással összekapcsolódva léteznek, mégis két különböző eredetet tulajdonítanak a két szónak.
- A karnevál egyértelműen mediterrán térségből származik. A szó jelentését onnan veszik, hogy „ég veled, hús”, vagy „isten veled, hús”, tehát egy böjti időszak előtti hagyományréteget jelent. A farsang pedig egy bajor-osztrák átvétel, a magyarban legalábbis a terminus eredete onnan származik. A farsang szót inkább a köznép, a parasztság, vagy a polgárság hagyományaira szokták használni, a karnevált pedig a főúri, uralkodói udvarok szokására – magyarázta a professzor.
Bartha Elek arról is beszélt, hogy a farsang változó időtartamú, mivel a húsvét időpontjához igazodik. A húsvét határozza meg a nagyböjt kezdetének, hamvazószerdának az idejét, az előtte lévő nap, húshagyó kedd pedig a farsang zárónapja. Hozzátette: idén az átlagosnál hosszabb lesz a farsangi időszak.
Busójárás és más télűző szokások
A busójárás a magyar és a délszláv folklórban is jeles eseménynek számít, 2009-ben az UNESCO felvette az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára.
- Ennek a szokásnak a gyökereit például a kutatók több évezredre is visszavezetik, hiszen a hozzáfűződő eredetmondától eltérően ez egy gonoszűző szokás, ezeket a félelmetes maszkokat azért alkalmazzák, azért alakították ki, hogy távol tartsák a rosszat, a betegséget, a rontást – mondta Bartha Elek.
Hozzáfűzte, sok hasonló jellegű szokással találkozhatunk még farsangkor: vannak a tél és a tavasz küzdelmét megjelenítő szokások, ítélkező játékok, más maszkos hagyományok, felvonulások is. Kifejtette, „rendkívüli gazdagság jellemzi ezt az időszakot”, melyhez szorosan kapcsolódik a vidámság, a jókedv és a fokozott fogyasztás is.
- Nem véletlen, hogy a farsanghoz a táplálkozási hagyománykör is szorosan hozzákapcsolódik. A mulatság, a felszabadultság, ez volt a múltban a lakodalmak, házasságkötések időszaka is. Ez mind meghatározója annak, ami a karácsonyi ünnepkör és a nagyböjt közötti időszakot kitölti.
Példaként említette Cibere vajda és Konc király küzdelmét, amit a Vojtina Bábszínházban is rendszeresen megidéznek. Bartha Elek a történettel kapcsolatban elmondta, egy jelképes küzdelmet mutat be, amikor az emberek már várják, hogy véget érjen a tél. A professzor szerint a két név is árulkodó: Cibere vajda neve a böjti ételt, a ciberét jelképezi, Konc király pedig a húsos, zsíros ételeket.
Az úgynevezett ítélkező játékokról is beszélt, melynek lényege, hogy egy bírói szertartást imitálnak a résztvevők, de Észak-Magyarországon szokás még a rabvágás is, amikor egy jelképes kivégzést hajtanak végre.
Bartha Elek elmondta, ebben a térségben sok maszkos jelenettel is találkozhatunk, ezek az előadások a népi színjátszás fontos dokumentumai. Ezeket még a 20. század első felében széles körben gyakorolták, ma pedig sok helyen felújítják, újra színpadra viszik. A professzor szerint „visszakerülnek a hagyományba, de teljesen más funkcióval, mint ahogyan korábban szerepelt”.
Kiemelte, ezek a szokások mindig is az identitás részei voltak.
- Akkor is az volt, amikor még önmagáért gyakorolták ezeket a szokásokat, amikor még a mágikus tartalom nem veszett a feledés homályába. Amikor előszedjük őket az archívumok mélyéről, vagy az idős generációk emlékeiből lejegyezzük, feltárjuk őket, és újból átvisszük a gyakorlatba, fontos eleme az identitásunknak. Ezzel demonstráljuk, hova tartozunk, hogy ennek a hagyománynak az örökösei vagyunk, és azt is kinyilvánítjuk magunk és a külvilág számára, hogy mi ragaszkodunk ehhez az örökséghez és tovább kívánjuk vinni – hangsúlyozta Bartha Elek.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)