Tóth-Máthé Miklós: Isten akarta, hogy író legyek
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2018.06.05. 08:40 | Frissítve: 2018.06.05. 09:00
Debrecen – Íróként az a felelősségem, hogy átéljem az alakokat, figurákat, nem igaz, hogy az írónak nem kell megélni azt, amit leír – mondta a József Attila-díjas debreceni író.
Márciusban József Attila-díjat kapott Tóth-Máthé Miklós. A Debrecenben élő író, drámaíró kiemelkedő irodalmi tevékenységét ismerték el. A sokoldalú művész kilenc évig színészként dolgozott. Többek között arról is beszélt a Debrecen Televízió Esti Közelkép című műsorában, hogy pályamódosítása milyen hatással volt írói tevékenységére.
Mint mondta, az első Kálvin-regény, a Számadással Istennek tartozom című műve is jelentős szerepet játszott abban, hogy megkapta a József Attila-díjat, hiszen ez az első olyan alkotás, ami nem tanulmányban foglalkozik Kálvin Jánossal. Úgy emlékezett vissza, hogy először nem akarta elvállalni Fekete Károly felkérését a regény megírására, mert Kálvint inkább fogalomnak érezte. Végül igent mondott, mert eszébe jutottak édesanyja szavai: Isten mások által is üzenhet, csak meg kell tudni hallani; úgy véli, Isten a püspök által üzent neki.
Tóth-Máthé Miklós elmondta, nem csak azért lett hívő ember, mert az édesapja lelkész volt, hanem Károli Gáspár életéről szóló műve elindított egy láncreakciót, és ezzel együtt a reformátorokkal foglalkozó munkái felhívták rá a figyelmet. A prédikátorokat bemutató művei mellett számos regényt, novellát is írt, de ezek mellett több humoros művet is megalkotott, például a szatirikus Tapshoz kérem a szereplőket! címűt, ami nagy sikert aratott a színészek között. Ezzel kapcsolatban azt mondta, humorral tudott visszanézni a kilenc évnyi színházi időszakára, hiszen szerinte humorral is lehetett komoly dolgokról beszélni.
Kiemelte, ő is részt vett az 1956-os eseményekben, saját versét olvasta fel Miskolcon a Petőfi-szobornál, otthon, Tiszalúcon pedig elszavalta a Nemzeti dalt és a Szózatot. Úgy érzi, azt, hogy „megúszhatta” a forradalmat követő retorziókat, a „Jóistennek köszönheti”.
Mindezek után került a főiskolára, édesapjával mindig egyezkednie kellett: apja úgy gondolta, bár jól rajzol, ez nem jelent biztos egzisztenciát, javasolta is neki a rajztanárságot és ugyanezt mondta az írásra is: legyen magyartanár, és mellette akár regényeket is írhatna.
- Amikor azt mondtam édesapámnak, hogy segédszínész akarok lenni, teljesen elképedt. Azt kérdezte, mit fog mondani otthon az embereknek. Majd kijelentette, vegyenek fel a Színművészeti Főiskolára, és akkor már azt lehet mondani, hogy szorult beléd valami tehetség. Végül több mint 3500 jelentkező közül felvettek. Nagyon jó tanáraim és osztálytársaim voltak, például Sztankay István, Mécs Károly, Szokolay Ottó. De tanított például Básti Lajos és Sulyok Mária is – mondta.
Megjegyezte, Básti Lajos azt javasolta neki, mivel nagyon hasonlított Adyhoz, az ő verseit kellene szavalnia és ezzel missziót is teljesítene. Tóth-Máthé Miklóst színésznövendékként nem lelkesítette a dolog, de szerinte imidzse lett ebből, ráadásul amikor a diploma után a veszprémi Petőfi Színházhoz szerződött, az ottani újságban az Ady-arcú színész címmel cikk jelent meg róla, a lányok vitték is hozzá aláíratni az Ady-köteteket.
Színész helyett mégis író lett belőle. Mint mondta, az terjedt el róla, hogy bár jó színész, de nehéz ember, így viszont nem egyszerű szerződést kötni egy színházzal. Úgy véli, Isten terelte az írói pályára, hiszen azt sugallta neki: elég a komédiázásból, ideje valami komolyabb dologgal foglalkozni.
- Nem nagyon ismertem írókat, kivéve azokat, akiknek a darabjaiban játszottam. De amikor szembenéztem ezzel az egésszel, mindig volt, aki segített nekem. Megtanulni írni lehetetlen, elvégezhet valaki akár egyetemet is belőle, nem fog működni. Az íráshoz adottság kell, az én esetemben ilyet a Jóisten adhatott nekem. Nem igaz, hogy az író nincs rákényszerítve arra, hogy átélje azt, amit leírt. Ha állítólag jó színészként át kellett éljem a szerepeket azért, hogy a közönség is érezzen valamit, akkor így nyilvánvalóan íróként is át kell élnem minden alakot, figurát. Ebből a szempontból nagyon összekapcsolódik az írás és a színészet. Önmagában is istenkísértés, hogy olyan emberekről írtam, mint Károli, Méliusz vagy Kálvin, hiszen olyan metamorfózist kellett megélnem, hogy ezáltal az elméjükbe, a bőrükbe férkőzzek, hiszen mindegyik figuráért én vagyok a felelős. Amikor azt dicsérik, hogy mennyire élővé tudtam tenni a regényben Kálvint, az pontosan ezért történhetett meg – hangsúlyozta Tóth-Máthé Miklós.
A Debrecen Televízió Tóth-Máthé Miklós két művét is feldolgozta, az egyik A rögöcsei csoda, a másik pedig a Kossuth papja volt.
Előbbiről szólva elmondta, az a humornak köszönhetően születhetett meg, s bár vidám hangulatú, de komoly témáról szól. Különösen fontos számára az Anyám könyve című kötet, ami lényegében édesanyjával közös könyve, az ő elbeszélései alapján írta meg.
Tóth-Máthé Miklós hangsúlyozta, nagyon sokat köszönhet második feleségének, Kovács Enikőnek, aki három gyermekkel ajándékozta meg. Mint mondta, Isten után neki köszönheti azt is, amit eddig elért, s bár 14 évvel ezelőtt elveszítette, csupán testileg, lélekben változatlanul vele van, továbbra is érzi a segítségét.
- Az ember a sikereinek sem tud örülni, ha az az asszony, akit nagyon szeretett, nincs már jelen, amikor a díjat átveszi – mondta.
A teljes beszélgetést itt tekintheti meg:
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)