Tom Cruise küzdelme: az alfától az omegáig
Szerző: Széles Tamás | szeles.tamas@dtv.hu Közzétéve: 2014.06.08. 10:01 | Frissítve: 2014.06.08. 10:04
Ha ez lenne a holnap, köszönjük, nem kérünk belőle. Ha ez lenne a holnap filmje, akkor pláne nem. Kritika.
A helyzet az, hogy ha nagyon megerőltetnénk magunkat, legalább nyolc (de lehet, hogy több!) már látott film képsorai, sztori-helyzetei, de leginkább áthallások juthatnának eszünkbe A holnap határa című új hollywoodi mozi kapcsán. Csak néhány az űrlényes-jövőbenharcolós-küzdünkabetolakodókellen-védjükavilágot mozik közül: A Föld inváziója, Forráskód, Csillagközi invázió, Mátrix. És akkor ne is beszéljünk az olyan történelemkönyvi klasszikusok feldolgozásáról, mint a második világháborús normandiai partraszállást kiválóan ábrázoló Ryan közlegény megmentése, vagy a százéves háború francia idoljáról, az egyszerű francia parasztlányból háborús hőssé vált, de máglyán megégetett szűz küzdelmeit bemutató Jeanne d’Arc –az Orléans-i szűz című alkotásokról. Igaz, ez utóbbiakat olyan rendező óriások jegyezték, mint Steven Spielberg, illetve Luc Besson, míg most megkaptuk Doug Limant. Még ezzel sem lenne baj, csakhogy adták hozzá Mr. Mission: Impossible, alias Top Gun-t, azaz Tom Cruise-t .
Szóval az „élienek” kontra földiek best of kísérlete elbukott, de egy másik cél(csoporto)t (talán) sikerült elérni az alkotó gárdának: nevezetesen a mai számítógépes játékokon felnövő generáció tagjait. Ez persze nem elhanyagolható siker (lehet), hiszen a mai kisiskolás és tinédzser fiúk többsége ilyen-olyan harcmezőn nyomja a „gázt”, a kérdés csak az, hogy vajon van-e ideje (és kedve) elmenni a moziba, vagy egész egyszerűen néhány nap/hét múlva letölti valamilyen „letöltős” oldalról az interneten. Nos, ha mindezt bekalkuláljuk, és nem a mozitörténet elitjébe igyekvő filmre vágyunk, ellenben bírjuk akár a témát, akár Tom Cruise-t, nyugodtan nézzük meg a szerencsére nem hosszú (113 perc) alkotást. Talán a 3D kissé túlzás hozzá, de ha adják, miért is ne!
A történet rém egyszerű: idegen űrlények lepték el a Földet, az emberiség összefog ellenük, és a végső ütközetre készül. A tét óriási: élet vagy halál! Ennek megfelelően készül mindenki a nagy harcra, a hadszíntér és a támadás pedig ugyanaz, ami éppen 70 éve volt: partraszállás Normandiában. Londonban gyülekeznek a nyugati egyesített erők (szóba kerül persze többször is a „keleti front”, Oroszország és Kína részvételével), ide érkezik a főhős, Bill Cage (Tom Cruise), hogy szolgálatra jelentkezzen. Háborúzni nem akar – mint mondja, őt nem képezték ki, csak a hadsereg marketing-osztályáig jutott –, de ez ott senkit nem érdekel, aki él és mozog, annak a másnapi döntő csatában a helye. Megkapja hát a kiképző őstulok-őrmesterek prototípusát, Farrel főtörzsőrmestert (Bill Paxton), akinek dezertőrként adják a kezei közé. Mehet a J rajhoz, csupa harcedzett kétes figura közé, hogy aztán reggel kiküldjék őt is a csatatérre. Mivel a ráadott vas-szerkó lövöldözős részeit még csak aktiválni sem képes, hamar elvérzik. De itt jön a csavar: rázuhan a földönkívüli szörnyek egyik lelőtt alfa típusa, melynek „vére” ráfolyik, és ezzel egyfajta időhurokba kerül. Ami annyit tesz, hogy hiába halt meg, feltámad és kezdődik minden az előző napi megérkezéstől. És ez így megy folyamatosan: megérkezik, Farrel főtörzs megalázza, a többiek kiröhögik, kimegy a harcmezőre, ott megölik, majd visszakerül az előző napi megérkezéshez. A kissé fárasztó jelenetismétlések leültetik a filmet, de nyilván szükség van rájuk, hogy megértsük: az „alfa-vértől” időutazóvá vált hősünk, ezért van benne némi X-faktor a győzelem kivívásához.
És akkor találkozik a főhős(nővel), Rita Vrataskival (Emily Blunt), aki a háború Jeanne d’Arcja, aki egyszer Verdunnél (másik emblematikus európai hadszíntér, még az első világháború idejéből, 1916-ból) már legyőzte a földönkívüli vasszörnyeket. Ez a Rita hatalmas karddal és álarcos testőrséggel tör ki az egyik űrkompból (mintha csak Brad Pitt Akhilleuszát látnánk a Trójából!), de csodák-csodája, elesik. Miután Cage meghal, és visszaéled az elejére, csak akar némi kiképzést, így sikerül Rita közelébe férkőznie, akitől megtudja, hogy csak az alfától szerzett „mindig visszajöhetsz a jövőből, ha meghalsz, és nem csak megsebesülsz, hogy adjanak neked vért” erő biztosítja a folyamatos túlélést és a reményt, hogy megnyerje a földi ember számára a háborút.
Rita bemutatja Cage-et egy meg nem értett tudósnak, akivel a sorozatos „visszatérések” eredményeként kidolgozzák a győzelemhez vezető utat: az ellenség „agyát”, az omegát kell megölni. Egy félreinformált német gát helyett (cselesek ezek az űrlények, becsapják az embereket!) végül is Párizsba kell(ene) eljutni, az omega kiiktatására.
Ami a szereplőket illeti: Tom Cruise hozza a tőle elvárhatót, nem nagy színészi teljesítményt, de hát ezt azért megszokhattuk tőle. Persze igaztalanok vagyunk, hiszen egy ilyen csihi-puhis, középszerű akciófilmhez nem illenek a nagy karakterek, meg a belső jellemfejlődés ábrázolása – elégedjünk meg azzal, hogy a főszereplőnek legalább a harckészsége fejlődik a sorozatos „feltámadásai” után. Emily Blunt Ritája valamivel „kellemesebb”: egy egészen jó nő a „vasp..csa” szerepében (Full Metal Bitch – olvashatjuk képmásával egy buszoldali reklámon a londoni bázison), aki még harcolni is tud. Nála csak az (lehet) zavaró, hogy ránézve folyamatosan Uma Thurmant látjuk vékonyabb kiadásban, de persze ez csak erősíti bennünk a „jó nő” érzést. Nagy karaktert persze itt sem várhatunk. A legéletszerűbb figura szerepét Bill Paxton kapta a forgatókönyv írójától: ő pont úgy viselkedik, mint fiatal (kötelező) katonakorunk kőbunkó őrmesterei a Magyar Néphadseregben. Aki tehát volt annak idején katona, és most megnézi ezt a filmet, igazán empátiát ápolhat a „meggyötört” főszereplő irányába.
A holnap határa természetesen a manapság megszokott magas technikai színvonalon készült, digitális trükkök ezreit élveztetjük végig – ezzel tehát nincs gond. Látványos csatajelenetekből sem lenne hiány, ha nem mindig ugyanarra a harcmezőre, és nagyjából ugyanazokból a beállításokból filmezett képsorokat kellene többször is végignézni. Amikor viszont már „túlküszködte” magát a cselekmény a harcmezei állandó elbukáson, és Cage egyre „előrébb” kerül az időben, azaz a visszafelé folyó történetben növekszik az „előzmény cselekménysor”, végigizgulhatunk néhány kiváló képi megoldást. Ráadásul a filmnek van humora is – egész jó – ami azért olyan válságos időkben, amikor az egész emberiséget rabigába hajthat egy fémszerkezetű idegen civilizáció, egészen nagy szó. Vagy nem?
Doug Liman alkotását az év egyik legjobb filmjének kiáltotta ki a „profi” kritika. Mi ellenben óvatosak lennénk, és csak halkan jegyezzük meg: szerencsére még van hét hónap az esztendőből, hátha… Mert valójában tényleg vannak erősségei A holnap határának, de témaválasztásában, áthallásaival talán szórakoztatóbb lett volna, ha egy Leslie Nielsen-féle vígjáték készül a sztoriból. Így viszont egyet láttunk a sok mai idétlen szörnyes-világvége alkotásokból, és már a vetítés előtti előzetesből is megtudtuk, hogy ennek szinte soha sincs vége: épphogy túl vagyunk a legújabb Godzillán, megkaptuk ezt, majd rövidesen jön a következő Transformers. Aki persze szereti az ilyesfajta mozit, tobzódhat a kínálatban, aki viszont nem, az csak reménykedhet benne, hogy egyszer ebben a műfajban is eljuthatunk az alfától az omegáig. Tényleg, Tom Cruise-nak sikerült?
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Ön is megnézheti: június 11-ig 18.15 órai kezdettel. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D csoportos (20 fő felett) – 660 Ft, 2D gyermek/diák – 760 Ft 2D – 860 Ft 3D csoportos (20 fő felett) – 890 Ft 3D gyermek/diák – 990 Ft, 3D – 1090 Ft
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)