Tiszadadai festőnő hozza el képeit a debreceni galériába
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2020.10.21. 08:30 | Frissítve: 2020.10.21. 08:30
Debrecen – A női lélek rejtelmeit tárja elénk színes képein Kovácsné Botrágyi Mónika.
Rendhagyó módon legközelebb hétfői napon, október 26-án nyílik új tárlat a Bajcsy-Zsilinszky utcai galériában. A kiállítás anyaga festői tájról, Tiszadadáról érkezik.
Mint azt a művészetpártoló Kovács István felidézi, Kovácsné Botrágyi Mónikával a Brassai Sámuel-díj átadó ünnepségén találkozott személyesen, mivel itt, a Borbarát Galériában történt az esemény. A kitüntetettek között volt Boncsér Árpád szobrász is, a most húszéves tiszadadai művésztelep alapító tagja.
- Azzal, hogy debreceni és tiszadadai művészek találkozzanak a Bajcsy-Zsilinszky utcai kiállítóhelyen, részemről az volt a szándék, hogy bemutassam a közös tevékenységet és még közelebb hozzam egymáshoz az alkotókat, mivel ez a kapcsolat egészen Holló Laci bácsi korszakáig nyúlik vissza.
Nem az első alkalom, hogy munkáit a cívisvárosban mutatja be Kovácsné Botrágyi Mónika: másfél évtizede a DOTE Galériában láthattuk grafikusművész édesapja és keramikus édesanyja társaságában, családi tárlat keretében műveit, illetve egy másik szintén debreceni kötődésű témában, 2017-ben, a Szabó Magda születésének századik évfordulója alkalmából meghirdetett Corn and Soda illusztrációs pályázatnak is nyertese volt.
Mónika 1974-ben született Nyíregyházán. Gyermekkora óta érdeklődik a rajzolás, a kézműves tevékenységek, a fazekasság iránt. Igazi művészcsaládban nőtt fel, ugyanis édesapja Holló László-díjas és Príma-díjas ismert grafikusművész, édesanyja fazekas oktató, bátyja trombitaművész. 1997-ben végzett az akkori Nyíregyházi Tanárképző Főiskola rajz-földrajz szakján, majd itt a Debreceni Egyetemen másoddiplomázott néprajz szakon, és etnográfus végzettséget szerzett. Kutatási témája a párválasztó szokások.
Több mint húsz éve él Tiszadadán. A helyi általános iskolában tanít rajzot, földrajzot, hon- és népismeretet, mozgóképkultúrát. Szívesen ismerteti meg tanítványait a szebbnél szebb kézműves technikákkal, a legtehetségesebbekkel pedig rajzversenyeken, alkotói pályázatokon is részt vesznek. Férje, Kovács Géza költő, aki számos művész tárlatának megnyitását tette már emlékezetessé verseivel.
Mónika alkotói múltja közel húsz éves. Eleinte a kerámia világában találta meg az ihletet, az alkotás örömét, majd kezébe véve az ecsetet és a papírt, arra érzett késztetést, hogy a benne lévő gondolatokat, érzéseket, hangulatokat papírra vesse.
Oszlopos tagja a tiszadadai, immár nemzetközi szintű Holló László Alkotótábornak is.
Korábbi, vegyes technikával készült alkotásai elképzelt világokba vezetik a szemlélődőket, ahol a biztonságot a hidak, a furcsa házak, az óriás virágok és a színes léghajók adják. Ezek a grafikák főként a gyermekeket és az érzékeny lelkű felnőtteket szólítják meg. Míg korábban pasztellkrétával és vegyes technikával dolgozott, az utóbbi két évben már szinte csak akvarellel fest.
Témái közé tartozik a településüknél kanyargó Tisza folyó, s a vadvirágok tarkaságában pompázó rét. Szívesen szövi bele csokraiba a női lélek rejtelmeit, ember-ember és ember-természet kapcsolatát is.
Mottója: „A csoda akkor kezd el munkálkodni benned, amikor már jobban figyelsz a céljaidra, mint a félelmeidre.”
Az eseményen nem csak a művészet világához kerülhetünk közelebb. Kovács István ezúttal nem a megszokott helyi specialitással, a sokak által kedvelt slambuccal készül a megnyitóra: hétfőn egy igazi hungarikummal, a debreceni füzéres pereccel szeretné meglepni a közönséget.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)