Távlatok, újraszőtt háló, itáliai máglya: debreceni szerzők új könyvei
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2014.06.24. 10:02 | Frissítve: 2014.06.24. 14:35
Debrecen – Íme a termés! Debreceni szerzők fontos kötetei, melyek az idei könyvhét kínálatát gazdagították, s nem csak a szakmát érdekelhetik.
A Debreceni Egyetem Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet két neves professzora, Imre László és S. Varga Pál, valamint az Olasz Tanszék egyetemi docense, Madarász Imre legújabb könyveivel, kutatómunkájuk gyümölcsével találkozhat a szakmai olvasóközönség. A kiadványokat ismerve elmondható róluk: habár tudományos nívójuk vitathatatlanul magas szintű, nemcsak az irodalomtudósokhoz szólnak, hanem az irodalomszeretők is bátran kezükbe vehetik őket – így ajánlja a Dehir.hu olvasóinak Lajtos Nóra irodalomtörténész ezeket a könyveket.
A szintén debreceni irodalomtörténész, Márkus Béla így jellemzi Imre László Az irodalomtudomány távlatai (Nap Kiadó, Bp., 2014) című gyűjteményes kötetét: „négy munkás évtized tanulságait foglalja össze”. Abból indul ki, hogy önmagával egységben, más-más témához más-más módszerrel közelítve is el lehet jutni a mások számára is hasznos visszatekintés pillanatához. Ez az összegzés lényeges és fontos mozzanatra, a szerző karakterjegyére mutat rá: arra, hogy az ő szemében a tudományos munka sohasem lehet öncélú vagy haszontalan. Tudósi és oktatói munka egységben szemlélésének tanúsítója a kötet szinte valamennyi tanulmánya. A szerző elindul s végigjárja az irodalomtörténészi, kritikusi pályáját. Mentes minden nehézkességtől, nem terheli agyon művét filológiai utalások tömegével, érdeklődésében és bizonyító anyagában egyáltalán nem finnyás – ahogyan ő maga is jellemezte az orosz formalista iskola vezéralakját, Sklovszkijt, s amit annak idején még hozzátett, azt mai magára is vonatkoztathatná. Imre László könyve gazdag és színes kötet: a múlt távlatából szemléli az irodalom mai jelenségeit és eredményeit."
S. Varga Pál: Az újraszőtt háló. Kulturális mintázatok szerepe a felvilágosodás utáni magyar irodalomban (Ráció Kiadó, Bp., 2014). Az ember – Clifford Geertz metaforája szerint – „jelentések maga szőtte hálójában függő állat”, aki a külvilágból érkező ingereket e háló rezdüléseiként érzékeli. A háló persze „mindig fölfeslik valahol” – az új tapasztalatok rendre hézagokat ütnek a jelentések szövetén; ilyenkor heves reakciók indulnak újraalkotására. S. Varga Pál tanulmányai abból indulnak ki, hogy a felvilágosodás komoly szakadásokat idézett elő az európai kultúra szövedékén, a romantika kora pedig megkísérelte újraszőni e megtépázott hálót. A korszak magyar irodalma az értelem új rendjének kialakításában a nemzet megújított fogalmának csakúgy kiemelt szerepet juttatott, mint a vallás újraértelmezésének; a költészet pedig – Kölcsey, Vörösmarty és Petőfi lírájának tanúsága szerint – új értelemsémák létrehozására törekedve az értelem elvesztésének tapasztalatáról is számot adott. A kötet szerzője Geertzcel együtt vallja: a kultúratudományok művelőjének „alapvető hivatása nem az, hogy legmélyebb kérdéseinkre válaszoljon, hanem az, hogy hozzáférhetővé tegye számunkra azokat a válaszokat, amelyeket más emberek […] adtak ezekre a kérdésekre”.
A huszonkilenc könyves szerző, Madarász Imre legújabb kötete (Két máglya: Savonarola és Giordano Bruno, Hungarovox Kiadó, Bp., 2014) újra az olasz kultúrába kalauzolja olvasóját: Két máglya című monográfiájában a legnagyobb olasz hitszónok, Girolamo Savonarola és a legnagyobb olasz filozófus, Giordano Bruno tragikus sorsának, vértanúságának összehasonlító elemzését végzi el a neves debreceni italianista. A fülszövegből idézve:” Girolamo Savonarola és Giordano Bruno: Itália két leghíresebb eretnek vértanúja. A legnagyobb olasz hitszónokot 1498-ban Firenzében akasztották fel és égették el, a legnagyobb olasz filozófust 1600-ban ítélték tűzhalálra. Máglyájuk tragikus fényt vetett a reneszánsz fénykorra. Az eretneküldöző domonkos rend szerzeteseiből lettek „a maguk értelmére támaszkodni merő”, üldözött „másként gondolkodók”, két különösen rossz emlékű pápa, VI. Sándor és VIII. Kelemen áldozatai. Madarász Imre a két eretneksors összehasonlítása révén végez kettős szimbólumelemzést, izgalmasan mutatva ki párhuzamokat, ellentéteket, olykor meglepően időszerű tanulságokkal.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)