Tar Károlyné: Évi félezer program és félmillió látogató
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2011.11.08. 12:00 | Frissítve: 2011.11.08. 12:00
Debrecen – Hogyan lehet tartalmas elfoglaltságot kínálni 200 ezer debreceninek? Interjú Tar Károlynéval, a Debreceni Művelődési Központ igazgatójával.
Nem sokan dolgoznak a DMK egységeiben, mégis nagyon sok programot és rendezvényt szerveznek évről évre. Kultúráról, közönségről, nehézségekről és reményekről beszélgettünk Tar Károlynéval, az intézmény igazgatójával, aki több mint három évtizede dolgozik a közművelődés világában.
Dehir.hu: Mennyiben más ma a közművelődés helyzete, mint korábban? A környezet változott vagy a szakma?
Tar Károlyné: Mindkettő. A világ felgyorsult, globalizáció van, elidegenedés, sokkal több inger éri a ma emberét, több mindenből válogathat, mit szeretne kezdeni a szabadidejével. Az elmúlt időszakban teljesen átalakult a közművelődés rendszere is, Debrecen a kezébe vette a saját közművelődési életének szervezését. Ez korábban egy megyei intézményhez kötődött. A városnak gyakorlatilag alig volt beleszólása abba, mi történik ezen a téren. Hosszas átszervezéseket követően 2005-ben hozta létre az önkormányzat az Újkerti Közösségi Ház átszervezésével és további új egységek hozzákapcsolásával a DMK-t. 2000 és 2006 között óriási, több száz milliós fejlesztéseket valósított meg a városvezetés. Például új, minden igényt kielégítő közösségi központ épült Józsán, ahol közösségi ház, fiókkönyvtár és a települési részönkormányzat is helyet kapott. Szintén új intézménnyel gazdagodtak a homokkertiek, vagy mondhatom azt is, hogy végre megújult a belvárosi és a kismacsi közösségi ház, a Tímárház és a Mű-Terem Galéria is.
Dehir.hu: Több telephelyen működik a DMK, s ezek nagyon más feladatkört látnak el. Ennyiféle tevékenységet hogyan lehet összehangolni?
Tar Károlyné: Nem könnyen, hiszen nagyon kevesen vagyunk. 9 telephelyen 34 munkatársunk dolgozik, ebből azonban csak 15 fő végez szakmai munkát, a többiek az üzemeltetésben vesznek részt. Vezetőként egyedül dolgozom, egy helyettesem van, összesen tehát ennyien vagyunk az öt közösségi házra, a Tímárházra, a Mű-Terem Galériára, az Amerikai Kuckóra és a Honvédtemető emlékhelyre.
Dehir.hu: Képesek „lefedni” a várost? Lehet 200 ezer embernek olyat kínálni, ami mindenkinek tetszik?
Tar Károlyné: Rendezvényeink száma meghaladja az évi félezret, a látogatóké pedig a félmilliót. Több mint 70 civil szervezettel állunk munkakapcsolatban, velük gyakran szervezünk közösen programokat. Nagyon népszerűek a városrészi programjaink. Sokszor olyan helyekre viszünk programot, ahol nincs is kulturális vagy közösségi intézmény. Ugyanakkor felemelő tapasztalni az együttműködést, látni, ahogy pl. egy civil szervezet tagjai mondjuk asztalokat hoznak, mások meg levest főznek, zsíroskenyeret kennek a helyi lelkipásztor házában. Ez is hozzájárulás egy-egy program sikeres közös megvalósításához. Rólunk szól, azaz az emberről. Beszédes az is, hogy több mint 120 különböző szakkörünknek, klubunknak mintegy 3 ezer tagja van. Népszerűek a kreativitást fejlesztő tanfolyamok, a kézművesműhelyek, alkotókörök. Nem mindenkinek van pénze drága rendezvényekre, ugyanakkor meg városunkban nagyon sokakban van igény kimozdulni, emberek közé, közösségekbe menni, érdekes, tartalmas programokra járni.
Dehir.hu: Változtak a kultúra színterei és a fogyasztók is. Nem érzi, hogy ma inkább a gyerekeket és az idősebbeket lehet megszólítani?
Tar Károlyné: Igyekszünk minden korosztályt elérni, de van, amivel nem tudunk és nem is akarunk versenyezni. Nem érzem elsődleges feladatunknak mondjuk koncertek és diszkók szervezését, hiszen sok ilyesmire szakosodott hely van a városban. Hasonló meggondolásból nem üzemeltetünk állandó büfét sem például itt, a Belvárosi Közösségi Házban, mivel ide elsősorban nem kávézni vagy enni jönnek az emberek. Ugyanakkor törekszünk arra, hogy megszólítsuk a fiatalokat is: pályázatokkal, versenyekkel, szakkörökkel például. Eleve adódik a közösségi házak jellegéből, hogy nálunk egy kiállítás is más, mint egy kifejezetten arra szakosodott intézményben. Itt mindig az ember áll a középpontban. Foglalkozunk a betérőkkel, igyekszünk otthonos, családias körülményeket teremteni, olyan kapcsolatot kialakítani a látogatókkal, hogy máskor szívesen térjenek vissza.
Dehir.hu: Milyen a viszonyuk a többi debreceni rendezvényszervező intézménnyel és céggel?
Tar Károlyné: Alapvetően nagyon jó, törekszünk a korrekt együttműködésre. Hiszek abban, és a tapasztalatok is azt mutatják, hogy együtt erősebbek vagyunk, mint külön-külön, ha azokat az értékeket és szellemi kincseket, amelyek Debrecent jellemzik, szeretnénk megmutatni a világnak és átadni az itt élőknek. Sokféle együttműködés lehet: az is sokat jelent, ha valaki az idejével, a munkájával, vagy eszközök biztosításával segít.
Dehir.hu: Van holtidő a közművelődésben?
Tar Károlyné: Nincs, állandó nagyüzem van, mindig történik valami. Nyáron például, amikor sok helyen szünet van, nálunk meg indulnak az általunk szervezett Napsugár táborok, melyekben közel húszféle tevékenységből válogathatnak az általános iskolások.
Dehir.hu: Mindig nagy kérdés, milyen forrásokból finanszírozható a kultúra, a művelődés.
Tar Károlyné: A Debreceni Művelődési Központot a város önkormányzata tartja fenn, de közel annyi pénzt igyekszünk pályázatokból, bevételekből mi is hozzátenni a költségvetésünkhöz, amennyit a város ad. Ez egyre nehezebb, eleve nincsenek korlátlan lehetőségeink, és azt tapasztaljuk, mindenre egyre kevesebbet tudnak költeni az emberek.
Dehir.hu: Mire készülnek az év utolsó hónapjaiban?
Tar Károlyné: Programjaink nagy része a folytonosság jegyében építkezik: szigorú rendezvénynaptár alapján, jó előre dolgozunk. Tervezzük már a jövő évet is, de most az előttünk álló hetek a legfontosabbak. Küszöbön az advent, ismét megrendezzük a Nemzetközi Betlehemes Találkozót. Öt országból 35–40 csoportot, mintegy 5–600 résztvevőt várunk december 9–11. között. Nagy öröm számomra, hogy néhány éve a mi szervezésünkben Debrecen ad otthont ennek a felemelő, szép programnak, mely részt vesz a betlehemezés hagyományának életben tartása mellett a közös szellemi haza kincseinek bemutatásában és a környező országokban élő magyarság kapcsolatainak erősítésében is.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)