Tankcsapda, Tar Sándor, élére hajtott alsónadrágok: versenyben a debreceni színész
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2015.06.01. 08:00 | Frissítve: 2015.06.01. 21:43
Debrecen – Bárhova szólít az élet vagy a munka, azt mondhatom: ide jövök haza – mondja Mészáros Tibor, aki az idei évadban rendezőként is bemutatkozott. Interjú.
Ez az évad jól indult Mészáros Tibor számára, és úgy néz ki, nem akármilyen jó lehet a vége is. Az évad elején színpadra vitte Tar Sándor írásai nyomán az Istent a falra festeni című kocsmadrámát. Első rendezését hamar megkedvelte a közönség és a szakma is: az előadást meghívták a Városmajori Színházi Szemle versenyprogramjába. Bemutatkozott a felújított Prokofjev-opera, A tüzes angyal Mephistójaként, s remekelt A Mester és Margarita, valamint A chioggiai csetepaté című darabokban. Visszatért Párizsba is, ahol korábban az Odéon Színház ünnepelte Valère Novarina Képzeletbeli operettjében: ezúttal új darabot kezdett próbálni a svájci-francia szerző-rendezővel, az Imígyen szóla Louis de Funès című produkciót. S mielőtt véget ért ez az évad, érkezett a hír, hogy Kaszás Attila-díjra jelölték a debreceni színészt. Hárman vannak versenyben, a közönség dönt majd szavazataival, ki kapja ezt a díjat.
Dehir.hu: Hogy van? Hogy érzi magát az évad vége felé?
Mészáros Tibor: Jól, köszönöm! Jól sikerült az évad, április 17-én bemutattuk A chioggiai csetepatét, és mivel ebben a szezonban már nem készül újabb előadás, így egyrészről ráérünk felkészülni szeptemberre, az új évadra, ugyanakkor nagyon sok meghívásnak tudtunk és tudunk eleget tenni ezekben a hetekben. Ezek a vendégszereplések mindig új impulzusokat hoznak, az új helyszínek, az új nézőpontok, a másfajta reakciók mindig frissítik az embert. Nagyon szerencsésen alakult, hogy ez az időszak most pont az évad végére került. Játszottunk Nagyváradon, Szatmárnémetiben, részt veszünk a POSZT-on, és van több nyári meghívása is a társulatnak. Ha mérleget kell vonnom, azt mondom, nagyon kellemes, nagyon pozitív évad volt ez a mostani, és ennek megfelelően reményteljesen állunk a következő elé.
Dehir.hu: Hány éve dolgozik már Debrecenben?
Mészáros Tibor: Lassan kilenc éve, és mára már abszolút Debrecen vált a központommá. Önmagában a várost is nagyon élhető helynek tartom, és bárhova szólít az élet vagy a munka, azt mondhatom: ide jövök haza.
Dehir.hu: Hamar megtalálták az emlékezetes darabok illetve szerepek Debrecenben: Mágnás Miska, Valahol Európában, Mária, Ribillió Rómában (Dundo Maroje), A revizor, Absynth...
Mészáros Tibor: ...vagy a Csárdáskirálynő. Ahhoz kötődik az egyik első nagy élményem fiatal színészként. Többször is megállítottak az utcán: művész úr, láttuk a Csárdáskirálynőben, és majd megyünk, megnézzük ebben és ebben is...
Dehir.hu: Néha a Csokonai Színházon kívül is vállal szerepet – játszik például az Isteni ostorában, ami a Nemzeti Színház produkciója. Hogy tudja összehangolni a vendégszerepléseket az itteni munkáival?
Mészáros Tibor: Szoros tervezéssel. Szerencsére Ráckevei Anna és Gemza Péter is figyelembe veszi ezeket a helyzeteket, és nem szabnak gátat annak, ha van lehetőségem máshol is dolgozni.
Dehir.hu: Precíz embernek tartja magát?
Mészáros Tibor: Ha szabad ilyen titkot megosztanom, még az alsónadrágjaim is élére hajtva sorakoznak a szekrényben...
Dehir.hu: Hogy született a kocsmadráma?
Mészáros Tibor: Mercs Jancsi barátomnál jártam, akkor még nem ismertem Tar Sándort, de amikor megláttam nála A mi utcánk című kötetet és belelapoztam, rögtön megragadott a világa. Elkezdtem gondolkodni rajta, hogyan lehetne színpadra állítani. Persze ez egy hosszú folyamat volt, amíg a megvalósításig eljutottam – négy évig dolgoztam vele. Elővettem, visszaraktam, alakítottam, megint elraktam, kicsit hagytam érni, és közben azon kaptam magam, hogy szívügy lett belőle...
Dehir.hu: Nem sajnálta, hogy nem játszott benne?
Mészáros Tibor: Az a helyzet, hogy szerettem volna az egészre rálátni, az egész darabra és az egész előadásra, és ha én is ott vagyok a színpadon, akkor valamit biztosan elvesztettem volna ebből. Igazság szerint nem is merült fel bennem, hogy játsszak benne, de hozzá kell tennem, hogy időnként élcelődtek a többiek a próbákon, hogy legyek kedves és ne játsszak elő minden figurát, mert nekem könnyű, hiszen én írtam őket és így mindegyikről többet tudok. Tulajdonképpen minden figurát ugyanolyan fontosnak tekintettem, úgy indultunk neki a próbáknak is, hogy ez tizenhat főszerep, egyik sem több vagy kevesebb a másiknál, mindegyik ugyanolyan fontos.
Dehir.hu: Az idei évadban visszatért korábbi sikerei színhelyére, Párizsba. Milyen volt újra Novarinával dolgozni?
Mészáros Tibor: Az első találkozás azért volt érdekes, mert egy nagyon más világot ismerhettünk meg a Képzeletbeli operett próbái során. Novarina nagyon különleges és nagyon tehetséges színházi ember – azt gondolom, sok mindent sikerült megértenünk „belőle”. Másrészt ő is nagyon nyitottá vált a mi színházi kultúránkra, ami számos dologban eltér a franciától. Jó volt hallani, hogy azzal példálózott Franciaországban, hogyan is dolgoznak a magyar színészek. És jó érzés volt megint találkozni ezzel a „más világgal”, kiszakadni a saját ritmusunkból. Az ember teljesen megújul, amikor valami egészen másféle gondolkodással és mentalitással találkozik.
Dehir.hu: Kaszás Attilát látta játszani? Ismerte?
Mészáros Tibor: Esztergomban, szabadtéren készült a Pesti Magyar Színház Veled, Uram! című előadása, ami az István, a király című rockopera folytatása volt. Ott táncoltam én is a háttérben, és néztem, hogy dolgozik Kaszás Attila. Elképesztő odaadással építette a szerepét. Ezt mindenféle pátosz nélkül mondom, s nem a sajnálatosan korai eltávozása miatt dicsérem őt. Tényleg voltak olyan próbák, melyekre azért ültünk be, hogy lássuk, miként csempész bele a szerepbe, az előadásba olyan apróságokat, amiket a néző esetleg észre sem vett – és mi is csak sokadjára. Ezek neki voltak fontosak ahhoz, hogy ez a szerep felépüljön, minél többet tegyen hozzá, és ne csak azt érezze, hogy pusztán egy nyári szabadtéri előadásban vesz részt.
Dehir.hu: Mit szólt ahhoz, hogy jelölték a Kaszás Attila-díjra? Tudott róla?
Mészáros Tibor: A jelölés több részből áll, először arról értesültem, hogy a kollégáim szavazata alapján bekerültem az első körbe, ami természetesen nagyon jólesett. De az is jó érzés volt, hogy a többi színházból is olyan embereket jelöltek, akiknek a nagy részét ismertem. Ilyenkor hirtelen rádöbbenek, mennyire kicsi is a világ, vagy ez a szakma is. Volt a jelöltek között egykori egyetemi osztálytárs, olyan is, akivel stúdiósként vagy később színészként dolgoztunk együtt, s volt, akit csak láttam színházban, de aztán megismerkedtünk. Arra gondoltam, mikor nevezett a társulat, hogy mennyire jó lenne bekerülni a három közé, pont azért, mert ez nem csak rólam szól, hanem a színházról is, ahol játszom. Egyébként a díj a szellemisége, mottója is szép, hogy „embernek lenni nem szerep”. Hiszen ez egy olyan elismerés, amire nem lehet készülni. Ha a kollégák úgy gondolják, alkalmas rá valaki, akkor jelölik, ám a legvégső döntés a nézőké lesz, ők szavaznak arra, ki kapja meg.
A Dehir.hu olvasói korábban sok-sok szavazattal segítették a debreceni színészt (aki végzős egyetemistaként már egy Tankcsapda-klipben is feltűnt): így Mészáros Tibor az év művésze lett 2012-ben. Most ismét megtehetik ezt: a közönség szavazatait június 1-jétől július végéig várják a www.kaszasattiladij.hu oldalon. Szavazni telefonon is lehet, hétköznapokon 9-17 óra között, a (20) 269-5929 számon.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)