Tankcsapda: az utolsó cseppet is kifacsarjuk magunkból, erről szól a Főnix Csarnok
Szerző: Takács Péter Levente | takacs.peter.levente@dehir.hu Közzétéve: 2012.12.27. 08:03 | Frissítve: 2012.12.29. 09:45
Debrecen – Csak azért nem adott el többet az új albumból a Tankcsapda, mert keveset gyártattak. Lukácsék Sidiről, az új lemezről és a szombati koncertről is meséltek.
Zajlik az élet a Tankcsapda háza táján. A tavaszi tagcserét követően Lukács Laciék gőzerővel álltak munkához, sorra jelentek meg az új számok, elkezdődött a turné, majd kijött a várva várt album is, ami másfél nap alatt aranylemez lett. Az idei évről és az évzáró debreceni Tankcsapda-koncertről beszélgettünk a frontemberrel, Lukács Lacival és a dobos Fejes Tamással.
Dehir.hu: Hogyan vált be Sidi (Sidlovics Gábor)? Meghozta a várt új lendületet a csapatba?
Lukács: Amikor az év elején Sidire esett a választásunk, bíztunk benne, hogy minden olyan dolgot meg tudunk valósítani ebben az évben, amit elterveztünk. Emberileg már ismertük, így nem volt kérdés, hogy össze tudunk-e csiszolódni – ez attól függetlenül is igaz, hogy azóta sokkal több időt töltünk együtt. Zenei, színpadi és emberi értelemben is újra egésszé vált a zenekar, Sidi minden tekintetben beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Ezt bizonyítja az idei év is, ami az eddigi egyik legsűrűbb év volt a zenekar életében: rengeteget koncerteztünk, új lemezt, videóklippeket készítettünk, sokfelé jártunk itthon is, külföldön is, ültünk hajón, repülőn, buszon...
Fejes: Az év eredményei maximálisan igazolják, hogy jó választás volt Sidi. A zene és a zenélés olyan dolog, mint a párkapcsolat, vannak olyan emberek, akik bejönnek egymásnak. Sidivel abszolút egy hullámhosszon vagyunk, sőt még fel is erősíti a mi „hullámainkat”. Nagyon jó a színpadon állni vele, megmondom őszintén, még soha nem éreztem magam ilyen jól a színpadon, mint most, soha nem élveztem még ennyire a zenélést. Működik a kémia, olyan, mint amikor megtalálod a párodat, még az sem zavar, ha büdös... (nevet) Laci sokszor jön focis példákkal. Van egy csomó olyan csapat, amelyik nem nagy focistákból áll, mégis kitűnően működik mint csapat, és mindenkit megver, ugyanakkor vannak híres sztárokból álló csapatok, mégsem egységesek. Mi az előbbiekhez tartozunk, nagyon erősek vagyunk, ráadásul 12 év után most érzem, hogy miért kerültem ebbe a zenekarba.
Dehir.hu: Milyenek voltak a rajongói visszajelzések?
Lukács: Amíg nem kezdtünk el koncertezni, csak remélni tudtuk, hogy olyan lesz a turné, mint amilyen lett. Öröm, de valahol szomorú is, hogy Sidi érkezése egy 19 éves időszak végére úgy tett pontot, hogy gyakorlatilag néhány hónap alatt felülírta azt. Nagyon jó, hogy a közönség ennyire gyorsan megkedvelte őt, de furcsa is, hogy ennyire könnyen túlléptek a korábbi éveken. Ennek valószínűleg az az egyetlen és egyszerű oka, hogy illik közénk Sidi zeneileg és emberileg is. Nyilvánvalóan van és lesz is néhány ember, aki szerint Sidi nem jó, és a ’csapda már nem olyan mint régen de tudod, vannak olyan „rajongóink” is, akik szerint A legjobb méreg vagy a Jönnek a férgek volt az utolsó jó lemezünk… Erre mit is mondhatnánk? Ezekkel a véleményekkel nem nagyon tudunk és nem is nagyon akarunk mit kezdeni. Azt látjuk, hogy – néhány ritka kivételtől eltekintve – a közönség „csont nélkül” fogadta el, és ugyanúgy tekintenek ránk, mint korábban.
Dehir.hu: Ez köszönhető annak, hogy Sidit már ismerhették a rajongók?
Fejes: Kétségtelen tény, hogy aki valamilyen szinten foglalkozik zenével ma Magyarországon, tudhatja, hogy ki az a Sidi, de nagyon sokan nem tudták, attól függetlenül, hogy a Zanzibárban és a Mafiában is játszott. Minden embernek van egy kisugárzása, és az övé olyan, hogy az emberek nagy része azt mondja, hogy jó karakter, szerethető ember, egyáltalán nem megosztó személyiség. Az, hogy a Zanzibár gitárosa volt, ugyanúgy lehet nehézség, ahogy könnyebbség is. A Zanzibár inkább popos zenét játszik, ez Sidi számára hátrány volt, mert sokan szkeptikusak voltak vele szemben, azt kérdezték, hogy „most akkor a Tankcsapda tánczenekar lesz, vagy mi?” Ki kellett állnia a színpadra, és mindenkit meggyőzni, hogy ő a Tankcsapdába való.
Dehir.hu: Másfél nap alatt arany-, majd december elején platinalemez lett az új albumotok, a Rockmafia Debrecen. Hogy áll most az eladás?
Fejes: Nagyjából 15 ezer lemeznél járunk, de csak azért ennyinél, mert már szinte ez is elfogyott. Miután 10 ezer albumot eladtunk, megbeszéltük egymással, hogy még 5 ezret gyártatunk le, mert nyilván vissza fog esni az érdeklődés, ám amikor ezek a lemezek megérkeztek a kutakhoz, akkor két nap alatt ismét elfogyott 3 ezer. Óriási köszönet, maximális respekt ezért az embereknek, hogy ennyit vásároltak, főleg a mai világban. Szóval, sokkal többnél járnánk, ha bátrabbak vagyunk az első és a második gyártásnál, ezt mi csesztük el... Most már a következő adag 5 ezret is megrendeltük, de az csak januárban érkezik meg.
Dehir.hu: Ezek szerint van igény a CD-re, csak az embereknek túl drága egy rendes árú lemez?
Lukács: Az emberek nem a zenére, nem a zenekaruk produkciójára nem kíváncsiak, csak van egy bizonyos lélektani határ, ami felett már nem tudsz akkora mennyiségben eladni egy lemezt. Ha egy albumot normális kiadásban, jó minőségben ki lehet hozni 990 forintért – már pedig lehetséges, erre mi vagyunk élő példa –, akkor az emberekben jogosan merül fel a kérdés, hogy más zenekarok lemezeiért miért kell négyszer-ötször ennyit fizetni, és annyiért már nem veszik meg. Mi arra az útra tértünk, hogy a sűrű fillér jobb, mint a ritka forint. Inkább jussunk el minél több emberhez, nem az egy lemezen nyerhető profit a legfontosabb szempont. Az a cél, hogy a lehető legtöbb ember meg tudja magának venni az új Tankcsapda-lemezt. Nemcsak letöltve, átmásolva, nemcsak az internetről leszedegetve tudja megszerezni, hanem rendesen meg tudja vásárolni az üzletben. Természetesen a sikerben egyértelműen benne van, hogy 990 forintért lehet kapni az ország több mint 270 benzinkútjánál.
Fejes: Egy csomó zenekarnál tisztázni kellene, hogy miért születik meg egy nagylemez. A lemez mint termék azért született meg annak idején, hogy a zene eljusson az emberekhez, az volt a „szórólap”. Onnantól kezdve azonban, hogy rájöttek, hogy ezzel sok pénzt lehet keresni, bizniszt csináltak belőle. Most el kell fogadni, hogy ma már nem biznisz a lemez, ma már fontosabb a lemez promóciós értéke. Ha egy zenekar csinál egy lemezt, és a tizenkét számból egyet megismer a közönség, mert az a sláger, az a videóklippes szám, az minden zenekar végét jeleni. Ha azonban a számok garantáltan eljutnak a rajongókhoz, ők pedig az egész lemezt megismerik, akkor annak a zenekarnak van létjogosultsága. A mi feladatunk, hogy úgy csináljunk számokat, hogy minél több emberhez el tudjuk juttatni, mert akkor a zenekar működik. Az, hogy mennyiért, hogy mennyit keresel rajta, vagy keresel-e egyáltalán – ezek csak másodlagos, harmadlagos szempontok.
Lukács: Régen a turné nevében is benne volt, hogy promóciós turné, a zenekarok aktuális lemezeinek a promótálását szolgálta, mára ez a folyamat teljesen megfordult, ma már a lemez a promóciós termék, amelyik azt a célt szolgálja, hogy az emberek megismerjék a dalaidat, és elmenjenek a koncertedre.
Dehir.hu: A honlapotokról többféle formátumban is letölthető az album, ez mennyire népszerű?
Lukács: Ezek legális letöltőoldalak, elsősorban azokat az embereket céloztuk meg ezzel a lehetőséggel, akik nem tudnak elmenni egy benzinkúthoz, mert Ausztráliában, vagy akár csak valamelyik szomszédos országban élnek. Mivel ott is sok ember van, aki szereti a Tankcsapdát, és megszerezné az új lemezt, ezért adunk rá lehetőséget, hogy néhány dollárért vagy euróért borítóstól, mindenestül letölthessék az új albumot.
Dehir.hu: A turnén mennyire köszön vissza az új lemez népszerűsége?
Lukács: A mostani turnén nem a Rockmafia Debrecen áll a középpontban, ennek a lemeznek a bemutató koncertsorozata majd csak jövő tavasszal indul. A Rock a Nevem-turné – ami szombaton a debreceni koncerttel a Főnix Csarnokban ér véget – átfogó képet ad a zenekar eddigi albumaiból, valamint a Legjobb Méreg 20 évvel ezelőtti megjelenésének állít emléket, ennek az apropóján az egész lemezt eljátsszuk estéről estére. Az új lemezről csak három dalt adunk elő, így igazából most még nem mérhető, hogy hogyan működik majd az új album a koncerteken. Bár ettől a dologtól egyáltalán nem félek, hiszen a játszott három dalt úgy fogadja a közönség, mintha már tíz évvel ezelőtti dalok lennének.
Dehir.hu: Mit tartogattok az idei évzáró koncertre a debreceni közönségnek?
Lukács: Ugyanúgy várjuk, mint eddig bármikor. A Főnix Csarnok méretéből fakadóan is egy impozáns helyszín, ennek megfelelően kell technikai értelemben is készülni. Másrészt mivel hazai pályás koncert, ezért ilyenkor mindig van egy felfokozott várakozás részünkről, és a közönség részéről is. Ez így van már húsz éve, az első debreceni évzáró koncertünk ugyanis 1992. decemberében volt, bár a helyszín nem mindig ugyanaz – két évvel ezelőtt például a főtéren volt a koncert –, de ez így is egy húsz éves hagyomány, ennek megfelelően készülünk és várjuk a bulit.
Fejes: Év végén vagyunk a legfáradtabbak, de a Főnix Csarnok előtt veszünk egy nagy levegőt, hogy akkor még utoljára zúzzunk egy nagyot. Összeszedünk minden energiát, ami még maradt, és az utolsó cseppet is kifacsarjuk magunkból – erről szól a Főnix Csarnok. Persze itthon vagyunk, óriási pluszt kapunk a közönségtől, ilyenkor elmúlik minden, ami fáj, ami görcsöl, nem érzel már fáradtságot, a szíved viszi előre a bulit.
Dehir.hu: Ezek szerint a szilvesztert átalusszátok?
Lukács: Őszintén szólva nálam a szilveszter nem egy nagy valami...
Fejes: Mi egy speciális életet élünk, nálunk az év 365 napjából 120 szilveszter, mindig beakadnak különleges, koncert utáni bulik. Az, hogy ez szilveszter, szülinap vagy május 1., teljesen mindegy. Ez azoknak különleges, akik bejárnak dolgozni, akik normális menetrendben élik az életüket, ők sokkal jobban készülnek egy ilyen ünnepre, hiszen ez az egy lehetőségük van, hogy kicsit másképp éljék az életüket. Mi úgy éljük az életünket, hogy „egyfolytában” szilveszterezünk.
Lukács: Nekem idén is a szombati, 29-ei koncert lesz a szilveszter éjszaka. Fél tízkor lépünk színpadra, éjfél előtt kicsivel lesz vége a koncertnek, utána lemegyünk az öltözőbe, pezsgőt pukkantunk, az lesz a szilveszter, pedig a naptár még csak 30-át mutat...
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)