Szívesen lenne Tom Hardy partnere a debreceni színésznő

---

Debrecen – Egyébként nem cserélne senkivel. Hol dívaként jelentik meg, hol farmerben-pólóban, és jól érzi magát a Csokonai Színházban, ahol a kollégák "brutálisan jók tudnak lenni a színpadon". Interjú Edelényi Viviennel.

---

Ő Catherine, a mindenkit félrevezető, cserfes lány a Nyolc nőben, és ő Sutu, az örök társ Az ajtóban. A diákok Júliaként ismerkedhettek meg vele a tantermi előadásban, a Verona 1301-ben. Tíz éve játszik a Csokonai Színházban, s mint aki fordít az élet megszokott menetén, számos szerep után most jár drámainstruktor szakra a Színház-és Filmművészeti Egyetemre. Keresgélő alkat, ami a mindennapi életben is látszik: hol igazi dívaként jelenik meg, hol beéri a farmer-póló variációval. Edelényi Viviennel, a Csokonai Színház színésznőjével beszélgettünk.

Szakács Hajnalkával (Fotók: Máthé András)

Dehir.hu: Ha az utóbbi idők filmjeinek női szerepeiből válogathatna, melyiket játszaná el szívesen? Melyik karakternél jutott az eszébe, hogy hálás feladat lenne?

Edelényi Vivien: Tom Hardyval a főszerepben készült egy négyrészes minisorozat, a The Take (Gengszterbirodalom-a szerk.), annak a filmnek a főhősnőjét szívesen eljátszanám. Nem csak azért, mert Tom Hardy a párja,  bár ez sem egy utolsó szempont, hanem mert nagyon izgalmas karakter. Elsőre átlagosnak tűnik, csak fokozatosan derül ki, hogy mennyire összetett személyiség. Ráadásul kap egy irtózatos nagy terhet, amivel kénytelen együtt élni. Érdekes része a történetnek, hogy ezt a terhet hogyan viseli, hogyan oldja meg a megpróbáltatásait és ezek milyen szélsőséges érzelmeket váltanak ki belőle.

Dehir.hu: Mitől lesz izgalmas egy karakter? Mikor jelent kihívást?

Edelényi Vivien: Mindig a titkoktól, amiket észre kell venni. Sokszor épp attól érzem a magaménak, ha szép lassan fedezhetjük fel a tulajdonságait. Ha nem egyértelműen van odatéve, hanem rejtetten bomlik ki egy-egy vonása, az előadás során formálódik. A The Take nőfigurája egy csiszolatlan gyémánt, az ilyen figurák érdekelnek leginkább.

Dehir.hu: Van Önben ebből a karakterből? Visszafogott, de kísérletezgető alkatnak tűnik, aki szeret szélsőségeket kipróbálni akár a szerepeiben, akár az öltözködésében. Úgy tűnik, legalább annyira szereti Júliát a tantermi előadásban, a Verona 1301-ben, mint a mindenkit, így önmagát is becsapó Catherine-t a Nyolc nőben.

Edelényi Vivien: Jó volna azt hinni, hogy tudok ilyen is, olyan is, sokféle lenni. Ha megyek Budapestre, az egyetemre,

azzal szoktam büszkélkedni, hogy itt nálunk mennyire kedves, normális emberek vannak, szerények és mégis milyen brutálisan jók tudnak lenni a színpadon.

Leülsz velük a büfében egy kávéra és nem is gondolod, ha nem ismered, hogy mire képes a színpadon. Ilyen a közegem, erre büszke vagyok és inspirál. Az életben kaphatsz sok-sok nehézséget, jó, ha ez a társulatban nem így van.

Dehir.hu: Miért akart színész lenni?

Edelényi Vivien: Nagyon szerencsés voltam, mert szüleim mindig engedték, hogy a magam útját járjam. Ha székre álltam verset mondani, megtapsoltak. A klasszikus eset működött. A színmű felvételin Novák Eszternél voltam harmadrostán. Nem vett fel, de nagy szerencsém volt, mert Ascher Tamás mondta, hogy Vidnyánszky stúdiót indít. Mesélt a stilizált színházról, kedvet kaptam, de nagy szerencsém volt a naivitásommal is, mert sok mindenen átsegített. Mivel nem volt bennem soha rosszindulat, a közeg is szépen nevelt, tanított. Ma már tudom, hogy a színházi élettel kapcsolatban mennyi minden nem volt letisztult bennem. 

Dehir.hu: Mondana erre példát?

Edelényi Vivien: A legelső darab, amiben szerepeltem Debrecenben Vidnyánszky Halotti pompája volt. Húsz éves voltam és a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy hárman vagyunk benne lányok: Ráckevei Anna, Újhelyi Kinga és én. Csak jóval később, utólag jöttem rá, hogy ez mekkora ajándék. Amint ide kerültem, elkezdődött életem legboldogabb időszaka, nyilván a maga nehézségeivel, harcaival. Ebben a helyzetben is áll persze az örök igazság, hogy minél többet tudunk, annál inkább tisztában vagyunk vele, hogy mennyi mindent nem. Ilyen szempontból szerencsém volt, mert ez a teher akkor még nem volt a vállamon. Játszottam kajla, nagyszájú, hebrencs lányokat, miközben szépen terelgettek. Sokszor eszembe jut, hogy ha felvesz Novák Eszter, minden másképp alakult volna. Most, hogy járok a színművészeti karra, megkaptam azt, amit mindig is szerettem volna.

Dehir.hu: Mit adott a Halotti pompában még kezdő, naiv színésznőnek a Csokonai Színház?

Edelényi Vivien: Ez az otthonom. Otthon lehetek. De ami ennél is fontosabb, hogy ha véletlenül úgy érezném, hogy kicsit elengedhetem magam, mindig jön egy helyzet, ami fejlődésre sarkall, arra bíztat, hogy kapjam össze magam.

Dehir.hu: Kritika, szerepformálással kapcsolatos megjegyzés?

Edelényi Vivien: Igen. Akár egy kritika, akár egy megjegyzés, ami az adott pillanatban nem feltétlenül esik jól. Általában magam is tisztában vagyok vele, inkább tudat alatt valahol, csak kényelmetlen, nem akarok vele foglalkozni. Aztán amellett, hogy érzem és meg is meghallom, amit mondanak, tudom, hogy változtatni kell. De ennek ellenére sem cserélnék senkivel.

Dehir.hu: A szerepei elég széles skálán mozognak. Izgalmas ez a variábilitás, sokszínűség vagy jól jönne valamifajta biztonsági zóna?

Edelényi Vivien: Jó ez a keresgélés. Egyre több színt tudok felfedezni magamban, amiben nyilván segít az iskola és a debreceni színház is. Az, hogy egyetemre is járok, most azért is szerencsés, mert nagyon sokszor válik az ember olyanná, amilyennek látják. Szőcs Artúr és Kocsis Gergő az osztályfőnököm és jól érzem ott maga, mert különös figyelemmel vagyok feléjük és azt hiszem, hogy ők is felém. Ez új dolgokat mozgat meg bennem, erőt és önbizalmat ad ahhoz, hogy itt a színházban is nagyobb biztonsággal mozogjak. Azért fontos ez, mert bárki bármit is mond, akinek nincs színészdiplomája, az mindig azt érzi, hogy neki duplán kell bizonyítania, akár egy próbafolyamat alatt is, és ez felesleges energiákat vesz el az embertől. Nem beszélve arról, hogy ha csak a munkájára koncentrálna, és nem arra, hogy túl is kell teljesítenie, akkor jobb is lenne a szerepében.

Dehir.hu: Két osztálytermi előadás szereplője. A Verona 1301 lassan hároméves, már számos iskolás látta, most pedig a Ha eljön Vilmos utazik a megye településeire. Otthonosan mozog ezekben a szerepekben, úgy tűnik meglelt valamit a színház ifjúsági programjában. Azért van ez, mert könnyen talál közös hangot a fiatalokkal, vagy őriz magában valamit a gyereki énjéből? 

Edelényi Vivien: A Debreceni Református Hittudományi Egyetemen végeztem tanító szakon, biztos, hogy ez is közrejátszik abban, hogy otthonosabban érzem magam az osztálytermi előadások világában, de őrzöm is a lelkemben a fiatalságot, mert a szüleim hagytak sokáig gyermeknek lenni.  Ha haza megyünk, vissza lehet kerülni egy kicsit ebbe az állapotba. Hozzám nagyon közel van a gyerekkor, annak ellenére, hogy számos olyan dolog történt az utóbbi időben, ami épp arra ösztökél, hogy minél hamarabb nőjek fel. Egyrészt ez is oka lehet annak, hogy

nagyon szeretem a tantermi előadásokat,

másrészt mindig azzal az érzéssel jövünk el az iskolákból, hogy megérte. Zseniális dolog a nézők közelsége, az a fajta intimitás, amit a nagyszínpadon lehetetlen megteremteni. Úgy beszélhetünk, azzal a hangerővel, ahogy az életben, nem kell szélesebb gesztusokat, nagy mozdulatokat tenni. Ettől a színész is jobban érzi magát, és talán könnyebben jut el a nézőhöz is.  Szokatlan helyzetet teremthet egy stúdiószínházi játék is, ahol a közelség gyakorta hozza zavarba a nézőket, a tantermi előadásokban azonban még ennél is intimebb a közeg, hisz mellettem ül a gyerek, akit megszólítok. Madák Zsuzsa, a rendező nagy finomsággal tudja kitalálni ezeknek az előadásoknak a világát, terét, kommunikációját. Először mi is csodálkoztunk: hogy lesz az, hogy bemegyek majd farmerben, pólóban a tanterembe Rómeó és Júliát játszani? Aztán a legnagyobb szerelem lett. Sok nagy pillanatot élünk meg. 

Dehir.hu: A filmes kérdést azért tettem fel az interjú elején, mert látszólag mindegyik szerepét szereti, de ez nyilván nincs így…

Edelényi Vivien: Sutut nagyon szeretem Az ajtóból, és a Nyolc nőben is Catherine-t.

Dehir.hu: Hamarosan elvégzi az egyetemet. Milyen tervei vannak?

Edelényi Vivien: Megvan az a jó képességem, hogy hálás vagyok mindig azért, ami van. Ez szerintem nagyon jó tulajdonság, de könnyen össze lehet téveszteni azzal az állapottal, amikor valaki megelégedettnek tűnik. Szerencsés vagyok, de

újra és újra figyelmeztetem magam arra, hogy mi az, amit még szeretnék.

Hálás vagyok, de nem motiválatlan. Néha könnyű bele esni abba, hogy minden szép és jó, de figyelmeztetem magam, hogy előre kell mennem.

Dehir.hu: Mivel kapcsolódik ki?

Edelényi Vivien: Imádok turkálókba járni. Kikapcsolja az agyamat. Kreatív dolognak tartom az öltözködést. Szeretem kitalálni magam az adott napra, persze ha próbálok, ez nem feltétlen sikerül. A szülinapomon négy különböző tortám volt és mindenki fel akart vidítani. Nem voltam egyedül, mert ott voltak körülöttem igazi figyelemmel, valódi szeretettel és ezért végtelenül hálás vagyok. Ezek igazán fontos dolgok az életemben. Kell ennél több?

Kapcsolódó cikkek:

---

Cím	dátum
Mihez kezdhet egymással nyolc nő?	2015.12.15
Nem tud maga szeretni, hülye maga!	2016.02.09