Szerzők, szerkesztők és olvasók találkoztak Hajdúszoboszlón
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2022.01.22. 08:45 | Frissítve: 2022.01.22. 08:45
Hajdúszoboszló – Sajátos ünnepi esemény helyszíne volt a népszerű fürdőváros művelődési intézménye.
Novemberben jelent meg a Szókimondó 300. száma: ezt a nem mindennapi jubileumot ünnepelte a szerkesztőség pénteken a Kovács Máté Művelődési Központ és Városi Könyvtár épületében. S nem is akárhogyan, mert nem csupán szerkesztők, szerzők és olvasók gyűltek össze e jeles alkalomból, de néhány szöveg elhangzott azokból is, melyek a friss, idei első lapszámban megjelentek. Ezek megírására azzal kértek fel szerzőket a lap szerkesztői, hogy kifejezetten 300 szavas szöveget írjanak Hajdúszoboszlóról...
A közönséget az eseménynek helyet adó intézmény vezetője, Sós Csaba köszöntötte, s röviden méltatta a lapot, melyet egykori elődje, Kovács Gábor alapított 1996-ban. A hajdani népművelő alakját – akinek, ahogy a régi barátok és kollégák felidézték, szavajárása volt az „azé a föld, aki megműveli” mondás mintájára az „azé a nép, aki megműveli”… – sokoldalú személyiségként emlegették. Minden érdekelte – de 1995-ben éppen a politika nem. Viszont a közösség, a civil mozgalmak, a valamit létrehozni gondolata igen. A Szókimondó – ahogy Túri Borbála megjegyezte, első és utolsó betűjében olyan, mint a város, ahol működik, s ahol szerkesztik – igazi helyi érték volt az első pillanattól. Egyfajta erőtér, szellemi központ is.
Hasábjain jelen van a helytörténet, az irodalom, a művészet – mindaz, ami Hajdúszoboszlót jellemzi. Havi periodika, és bár tartalmilag közelebb áll a folyóiratok világához, mint a helyi újságokhoz, mégis ott van benne minden, ami miatt a jelen, meg a majdani korok kutatói számára forrásértékkel bírhat.
Papp András, a jelenlegi főszerkesztő a harmadik a sorban (nem mellékesen országosan elismert szépíró és novellista): ahogy megidézte két elhunyt elődje, Kovács Gábor és Vida Lajos alakját, hangsúlyozta, milyen egyéniségek voltak, s mennyire elkötelezettek a lap iránt. Az idő veszteségeket is hozott: szó esett „Erdei Gyuszi bácsiról”, aki helytörténészként több sorozattal is megajándékozta a lapot és az olvasókat, de nincs már a szerzők között Juhász Imre vagy Tasi Miklós sem.
Vetró Mihály, aki a lap tördelőjeként dolgozik (egyébként kiváló nemezműves) mesélt arról, milyen lelkesedéssel álltak a munkához. Úgy voltunk amatőrök, mondta, hogy nem azt néztük, munkaidő van-e vagy sem, hanem hogy meg kell tölteni a lapot. Bálint Csilla frappánsan úgy fogalmazott: a laphoz szerzők és témák kellenek, ezeket meg kell találni – mindig. Kovács Zsolt pedig, aki a nyomdai előállításért felel jó ideje, elmesélte, hogyan is került hozzá a lap, hogy a nyomtatást se kelljen máshova, más városba vinni. (A stábból egyedül Lieszkovszky Veronika fotós hiányzott – ő igazoltan volt távol, erdélyi útja miatt.)
A Szókimondó ünnepén nem csupán a múltról esett szó, hanem a jelenről és a jövőről is. A lap immár ott van a Facebookon is, készül egy digitális archívuma, emellett pedig szeretnék megszólítani a fiatalokat, akinek a sajtó, a kommunikáció világa felé is utat nyitnának – hallhatta a közönség Papp Andrást.