Szereposztó díványok és berúgott ajtók komédiája
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2012.01.07. 11:11 | Frissítve: 2012.01.08. 12:20
Klasszikus orosz szatírával kezdte az évet a színház. Előkapták a tükröt, hogy megmutassák a hazugságok szórakoztató, és zavarba ejtően ismerős labirintusát. Tévedések vígjátéka áthallásokkal, újratöltve. Kritika.
A SZERZŐ ÉS A DARAB. Shakespeare és Molière közeli rokona az orosz realista hagyományokat és modern európai törekvéseket ötvöző Alekszandr Nyikolajevics Osztrovszkij (1823-1886). Talán ötven darabot írt, s rögtön a másodikat be is tiltotta a cenzúra. A Csokonai Színház műsorára tűzött szatirikus vígjáték, a Karrier, avagy a lónak négy lába van, mégis... éppen olyan friss ma is, mint fent említett kollégái nem egy remekműve. Persze, nem árt a nyelvezetet frissíteni olykor: az „ó lásd, szerelmünk mennyi kéjt adott, hogy üdvem így pokollá válhatott” (Szent Ivánéji álom, Arany János fordítása) típusú fordulatokkal ma már nem feltétlenül tud mit kezdeni a néző. Kozma András Karrier-fordítása épp ezért jó: nem erőszakolja meg az eredeti művet, de lefújja a port, és mintegy újratölti, a 21. százai néző számára érthetővé és élvezhető varázsolja Osztrovszkij világát.
A TÖRTÉNET. Egyszerű a cselekmény, igazi tévedések és félreértések vígjátéka. Van benne ármány és szerelem, de főképpen törtetés. A kétszínű és törleszkedő Glumova (Ráckevei Anna) karrierre vágyó, és saját bevallása szerint aljas, rosszindulatú fiacskája, Glumov (Trill Zsolt) pénzre és pozícióra vágyik. Nagyképű, ám gazdag bácsikája, az Elvis-frizurás Mamajev (Varga József) segítségét kéri, de behízelgi magát a tekintélyes és hiú Krutyickijhez (Miske László), valamint a tekintélyes és szintén karrierista Gorodulinhez (Tóth László) is. Nem átallja elcsábítani bácsikája kikapós és hisztis feleségét, Mamajevát (Szűcs Nelli), akire csak addig van szüksége, még ígéretet kap, hogy összehozzák a fiatal, szép, buta és engedelmes, de gazdag hozománnyal kecsegtető Masenykával (Szalma Noémi). Akit ezoterikus bohóságokban hívő özvegy anyja, Turuszina (Szűcs Kata) a lány érzelmeinek figyelembevétele nélkül, babonák és bolondságok alapján házasítana ki. Célja érdekében Glumov keresztülgázol bárkin: a táncos lábú huszártiszten, Kurcsajeven (Mercs János) és pártfogoltján, a Glumovhoz hasonlóan sikert áhító és becstelen, ám vele szemben nem elég eszes Golutvinen (Kristán Attila) is. Ehhez felhasználja Mamajev pénzért megvásárolható inasát és a falusi szélhámost is (mindkettőt Bakota Árpád játssza). Nincs egy normális, vagy legalább kicsit is tisztességes ember ebben a világban. Csak nyomorultak vannak, akik közül a pimasz, pénzhajhász Glumov kizárólag penge eszével emelkedik ki. Ám Glumovnak is van gyenge pontja: titkos naplót vezet környezetéről – ami irdatlan pácba keverné őt is, ha napvilágra kerülne...
DÍSZLET, ZENE, MOZGÁS. Anita Bojarska munkáit láthatták már a debreceni nézők például a POSZT-díjas Oblom-offban. A lengyel látványtervező nagyvonalúan bánik a színpaddal: néhány jól variálható, a térbe állított kisebb-nagyobb ajtó és görgős kanapé (ha úgy tetszik: szereposztó dívány) alkotja a díszletet. Legénylakás, szalon, főúri otthon – mindent megjelenítenek ezek a meglehetősen egyértelmű jelképként is értelmezhető tárgyak. Ebben a térben mozgatja Andrzej Bubien rendező a szereplőket és történet szálait. Minden tegnapira, tegnapelőttire van véve, ám ezek az üzletemberek, politikusok, hivatalnokok, művészek és kisemberek mégis tökéletesen ismerősek számunkra – több, mint erős az áthallás. Sokatmondó a zene is: mintha Kusturica filmjeinek eszelős világába csöppennénk. S ehhez minden szereplő egy-egy csakis rá jellemző gesztus-nyelvet is hoz, ami által a darab talán egy magyarul kicsit sem beszélő számára is érthetővé lehet akár. Miske hajbókolása, Mercs szteppelése, Szűcs Kata babonás kézjátéka, Szalma Noémi kamaszos vonaglása még közelebb hozzák ezt a világot. Ehhez jön a Csokonai Színház társulatától az utóbbi években megszokott akrobatikus mozgás: az ajtórugdosás, valamint a pörgések, forgások, bukfencek a kanapékkal (például Szűcs Nelli és Trill duettje) harsány élettel töltik meg a színt.
SPOILERKEDÉS. A darab első felvonása pörgősen indul, remek riposztokkal, klipszerű, színes, szélesvásznú ötletekkel és sziporkákkal. Aztán leül, és kissé vontatottá válik – talán tíz perccel lehetne rövidebb is. Ezt a tíz percet meg oda lehetne adni a nézőknek, legyen ennyivel hosszabb a szünet, hogy az évek óta bosszantóan lassú büfében mindenki megkapja végre a maga kávéját, pezsgőjét, üdítőjét, s ne essen meg az a szégyen, hogy miközben még vagy két tucat ember ott birkózik pohara tartalmával, meg cseveg az ismerősökkel (mert a színház nemcsak kulturális, de társadalmi esemény is!), becsengetnek, és elkezdődik a második menet. Amikor viszont minden felgyorsul és a helyére kerül. Glumov belegabalyodik hazugságai hálójába és lebukik. Ám valódi büntetésben nem részesül, mert álszent és képmutató környezete egyáltalán nem boldog attól, hogy szembenézhet saját gyarlóságával és tehetségtelenségével. Itt senki sem szent: az álszentek gyülekezetében meg nem szívesen mulat senki saját szánalmas mivoltán. Ugyan egy csoportkép erejéig (egy kanapén...) szembefordulnak Glumovval, de csak azért, hogy deklarálják: kicsit megbüntetik, aztán csak vissza fogják fogadni, hiszen közéjük tartozik. A néző meg eltűnődhet, hogyha a Karrier, avagy a lónak négy lába van, mégis... tükröt tart, ő a tükörnek melyik oldalán van éppen.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)