Szerelemről, hűtlenségről, átverésről láttunk mesét a nagyerdei fák alatt
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2022.06.15. 16:45 | Frissítve: 2022.06.16. 08:57
Debrecen – Molnár Ferenc száz év után is szórakoztató. S hogy mitől lehet aktuális a Játék a kastélyban? Kritika.
Színházba menni jó. Kikapcsol, felemel, szórakoztat, feltölt. Része az életünknek, ha akarjuk. A nyári színház pedig egy egészen külön világ Debrecenben. Kisétálni a nagyerdei színpadhoz, érezni a friss levegőt, látni az eget, ami nyolc körül még egészen világos, de mire eltelik fél óra és kezdődik a játék, olyan lesz, mint a tinta – ez maga is egyfajta kellemes varázslat. Az idei nyár talán nehezebben érkezett, de itt van, és elkezdődtek a nyári színházi előadások is – meglehetősen nagy érdeklődés mellett.
Fotók: Máthé András/Csokonai Színház
Bevallom, kicsit meglepődtem, amikor először olvastam arról, hogy színre viszi a Csokonai társulata a Játék a kastélyban című darabot. Az volt az első gondolatom, hogy de hát ezt nem is túl régen láttuk a Víg Kamaraszínházban. A nem túl régen persze nem annyira egzakt, könnyű kicsit elveszni az időben, s amire azt mondanánk, hogy két-három éve történt, arról gyakran kiderül, hogy van az már nyolc-tíz esztendeje is… Úgyhogy visszakerestem, pontosan mikor is írtam én Naszlady Éva vendégrendezéséről, amit egyébként kifejezetten szerettem (mert erre viszont nagyon is jól emlékeztem): 2018 januárjában.
Az alap tehát ugyanaz, az előadás viszont egészen más. Molnár Ferenc örök, és ha nem is az összes, de jó pár darabját bármikor elő lehet venni. Molnár zseni volt, és ezt nem utólag sütötte ki az irodalom- meg a színháztörténet, ő valóban megélte már életében is azt, hogy ünnepelte a szakma és a kritika is. Bár Babits azt írta róla, hogy csak „átlag mulattató”, bámulatos érzéke volt a színházhoz, a színpadi cselekményhez és a dialógusokhoz. Szokatlan, merész ötletei, ügyes építkezése miatt máig szívesen látott szerző – és nem csak a hazai színpadokon. Bár manapság rájárna a rúd, meglehet, nem csak azért írna róla a sajtó, mert remek darabjai vannak, hanem azért is, amiért Amber Heard és Johnny Deep is téma: ez pedig a családon belüli erőszak. Csak míg a Karib-tenger kalóza esetében a bíróság úgy ítélkezett, hogy nem a férfi volt a bűnös, Molnár Ferenc tényleg rendszeresen verte első feleségét, Vészi Margitot, aki fél esztendő házasság után le is lépett tőle.
Férfiként tehát lehet bukott alak, színpadi szerzőként viszont nagy ász Molnár. A Játék a kastélyban (ami közel száz éve, 1926 jelent meg) pedig egy örök – és nem tanulságok nélküli – mese szerelemről, hűtlenségről és átverésről. S hogy mitől lehet aktuális ez a változat, Keszég László rendezése? Pont ezért: a szerelem és a játék miatt. S hogy mitől más, mint Naszlady Éváé? Elsősorban azért, mert mások a színészek. Pontosabban Kis Gergely Máté kivételével, aki az előző verzióban is ott volt. Akkor Ádámot, az ifjú és fülig szerelmes, tehetséges, de csóró zeneszerzőt alakította – most a korosodó, levitézlett sztárt hozza, Almádyt – nagy lendülettel, és jókora öniróniával.
Akár azt is írhatnánk, hogy egy generációváltás tanúi vagyunk a Csokonai Színházban, ám ez csak részben igaz.
Az ünnepelt színdarabíró Turait korábban Garay Nagy Tamás játszotta, most Mercs János. A pesszimista Gált akkor Bakota Árpád keltette életre, most Takács Dániel, a szívtipró Almádyt pedig Vranyecz Artúr, az ő helyére lépett Kiss Gergely Máté, az ifjú, sebzett szívű Ádámot pedig ezúttal Gelányi Bence formálja meg, s míg a csalfa Annie négy éve Sárközi-Nagy Ilona volt, a Nagyerdőn Mészáros Ibolya töri a férfiszívet. Alapvetően jó csapat gyűlt össze tehát, akik élvezik a játékot, gyakorlatilag bármilyen előadásban megbízhatóan teljesítenek.
A játék tempós, és nem csak a szerelem, hanem a színdarabírás tudományába is bevezetést nyer a közönség
Árvai György puritán díszletei között, és Szűcs Edit praktikus, a letűnt kort finoman érzékeltető jelmezei segítségével. Ám míg Naszlady Évánál a vígjáték mintha ürügy lett volna arra, hogy lássunk kicsit többet az emberből, lessünk egy kicsit mélyebbre is a valóság függönyén keresztül, itt megmaradunk a játéknál.
Ez a játék a kastélyban, a Nagyerdőn egy vérbeli nyári darab. Komédia, amin jókat nevetünk. Színház, mint az egész világ. De amikor vége, nem érezzük azt, hogy lényegesen többről volna szó, nem érezzük azt, hogy nevettünk is, bele is szédültünk kicsit abba, milyen is az ember, honnan jött, hova megy. Nem azt éreztük, hogy rólunk szól, végletes emberi helyzetekről, nincsenek komor felhangjai. Viszont élveztük a játék minden percét, és a helyszínt, ami tényleg különleges, s ahol ha feltámad a szél, a bőrünkön érezzük hűs fuvallatát.
Bővebb szereposztást és további fotókat itt, a Csokonai Színház honlapján találnak, a nyári színház programjáról pedig itt olvashatnak.
Kapcsolódó cikkek:Cím | dátum |
---|---|
Tessék csak nevetni, mi így hazudunk egymásnak! | 2018.01.06 |