Széles Tamás: az elmúlt 15 évben 74 filmet készített a Debrecen Televízió

---

Debrecen – Amellett, hogy beszámol a város életéről, értékes filmeket is forgat a DTV, s ezekkel sorra nyeri a díjakat. Interjú Széles Tamással.

---

Kossuth papja, A rögöcsei csoda, Az ötödik íz: ezek a filmek mind a Debrecen Televízió műhelyéből kerültek ki. Ahogy a Mindszenty József bíboros észak-amerikai útjairól forgatott háromrészes alkotás, Az Isten embere is, melyet nemrégiben a Duna Televízió nézői is láthattak. A DTV amellett, hogy beszámol a város életéről, értékes filmeket is forgat. Széles Tamással, a Debrecen Televízió ügyvezető igazgatójával a filmkészítés felelősségéről, örömeiről, nehézségeiről, anyagi hátteréről beszélgettünk.

Dehir.hu: Tudja, hány filmet forgattak a DTV műhelyében, amióta a cég élén áll?

Széles Tamás: Az elmúlt 15 évben 74 film készült. Ezek nem referenciafilmek, nem kisfilmek, hanem hosszabb alkotások: dokumentumfilmek, portréfilmek, játék- és kisjátékfilmek.

Dehir.hu: Mitől függ, milyen alkotások készülnek éppen?

Széles Tamás: Elsősorban attól, milyen anyagi forrásokat tudunk szerezni. Amikor 1998 év végén átvettem a televíziót, akkor először rendbe kellett tenni, anyagilag és szakmailag is. Az volt az első és legfontosabb feladatunk, hogy nézhető, jó híradót készítsünk, illetve ehhez kapcsolódó háttér- és tematikus magazinműsorokat is. Ez eltartott egy évig, majd beállt a rendszer: adva voltak a feltételek, színvonalas hírműsorokkal tudtunk megjelenni nap mint nap. Ekkor kezdtünk el kitekintgetni, milyen egyéb forrásokat lehet pályázati úton összeszedni, mert az az elvünk, hogy minden elérhető forrásért kinyújtjuk a kezünket. Akkoriban az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) hirdetett filmes pályázatokat, mi pedig kerestünk témát, kitaláltuk, milyen filmeket forgassunk. Ma pedig már a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Mecenatúra Program keretében pályázunk filmkészítésre, szerencsére többször sikerrel.

Dehir.hu: Sok helyi filmet is készítettek – például a debreceni díszpolgárokról.

Széles Tamás: A korábbi kulturális alpolgármester, Somogyi Béla néhány éve megszólított azzal, milyen fontosnak tartja, hogy dokumentáljuk a város múltját és jelenét. Jó néhány olyan jelentős személyisége van a városnak, akiket Debrecen díszpolgári címmel tüntetett ki, s mivel gyakran idős emberekről van szó, lényegesnek tartotta, hogy ne csak az emlékezet őrizze meg őket, vagy írott források, hanem filmek is. Elkezdtük szépen sorba venni, kik azok a díszpolgárok, akik elérhetőek, akikről filmet forgathatunk. Eddig tizennégy alkotásunk készült el. Például Szabó Magdáról, Bényi Árpádról, Tamás Attila, Görömbei András, Orosz István és Abádi Nagy Zoltán professzorokról, Bosák Nándor püspökről forgattunk filmet, hogy csak néhány nevet említsek. Remélem, ez a sorozat folytatódik a jövőben is, hiszen mindig vannak arra méltó emberek, akik munkásságát érdemes megörökíteni. Szólni kell a Debrecen történetét feldolgozó filmekről is: még 1999-ben jelentkezett nálunk Filep Tibor újságíró, akinek nagyszerű filmötletei voltak. Ő javasolta, hogy készítsünk a város múltját feldolgozó tablókat. Vele több filmet forgattunk 1956-ról, aztán az 1848-49-es szabadságharc debreceni vonatkozásairól, majd a Bocskai szabadságharcról... Később – ahogy jöttek a pályázatok – a Nyugat című folyóirat és Debrecen vonatkozásában készítettünk a városhoz kötődő írókról sorozatot, szintén Filep Tibor közreműködésével.

Dehir.hu: Ha a témaválasztást nézzük, fiataloknak szóló filmek is vannak, de több olyan is, melyek a hagyományt, vagy a keresztény, a polgári értékrendet állítják középpontba.

Széles Tamás: Nyilvánvalóan, mivel értékeket szeretnénk felmutatni. Magyarország pedig egy nagyon erős keresztény gyökerekkel rendelkező nemzet. Ennek szellemében készült el az egyes hónapokhoz köthető vallási és népi hagyományokat bemutató Élő örökség című csodálatos filmsorozatunk, vagy az útszéli keresztfák történetét, jelentőségét bemutató sorozatunk, Keresztfához megyek címmel. Ezt éppen most fejeztük be, jövő szerda délután lesz a díszbemutatója a Szent József Gimnáziumban, és rövidesen a közszolgálati csatornák is műsorra tűzik. De térjünk vissza néhány gondolat erejéig a debreceni alkotásokhoz. Ezekkel a filmjeinkkel dokumentáljuk a város múltját és jelenét – azzal, hogy bemutatjuk azokat a szereplőket, vagy alkotó közösségeket, akik meghatározók Debrecen életében. Ezek mind nézhető, szép filmek. „Fogyaszthatók” most is, de igazán majd pár évtized múlva fognak felértékelődni, amikor a város múltját kutatóknak lesz mihez nyúlniuk, ha mozgóképet is keresnek, és nem csak fotókat vagy írott forrásokat. Gondoljunk csak bele, ha most visszatekintünk, csak 30-40 évvel korábbról mennyire kevés filmes forrás maradt fent.

Dehir.hu: Több filmet forgattak Észak-Amerikában is. Mi közünk nekünk ezekhez a távoli világokhoz?

Széles Tamás: Véletlen volt, hogy más kontinensre is elvetődtünk. 2006-ban, az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulóján megkeresett Mazsu János történész, korábbi alpolgármester, az Őrváros Alapítvány vezetője, hogy készítsünk portrékat olyan debreceniekről, akik annak idején egy bőrönddel hagyták el a várost, az országot, és az Egyesült Államokban komoly karriert értek el. Miután ő ismerte a szereplőket, belevágtunk. Sikerült forrást találni, így elkészítettünk három portréfilmet. Egy évvel később találtunk három másik szereplőt, akik már nem kötődtek Debrecenhez, de rendkívül sikeresek lettek (mint például Oláh György, Nobel-díjas kémikus). Szerencsénk volt, mert az ORTT kiírt olyan pályázatot, amit elnyertünk, a Magyar Televízió pedig fogadta az alkotásokat. Utunk során találkoztunk Kocsis Attila, debreceni református esperessel, aki akkor New Jersey-ben volt lelkész. Beszélgetésünk során felvetette, hogy mutassuk be az Egyesült Államokban működő magyar református egyházat. Segített mecénásokat találni: ezt a nyolc részes filmet a magyar református egyház és amerikai magyar szervezetek finanszírozták.

Sok helyen jártunk, sok emberrel találkoztunk és ismerkedtünk meg, így rengeteg ötletet kaptunk, miről lehetne még a magyar közösségben forgatni - szóval az egyik téma hozta a másikat. A Mindszenty-film ötletét például Vojtkó Ferenc szerkesztő kollégám vetette fel, aki talált egy képes albumot a bíborosról, amiben volt néhány fotó az amerikai útjairól, s mivel kerek évforduló volt, adta magát a téma. De hasonlóan kerek jubileuma volt Kossuth amerikai látogatásának is. Ezekre már a Mecenatúra-program keretén belül sikerült pályázati pénzt nyerni. Azért is érdekesek ezek a történetek, mert az Egyesült Államokban élő magyaroknak nincsenek filmeseik, stúdióik, tehát mi gyakorlatilag az ő múltjukat is dokumentáljuk.

Dehir.hu: Miért éppen a Debrecen Televízió vállalja ezt?

Széles Tamás: Részben azért, mert kialakult a már említett kapcsolatrendszer, másrészt sokkal olcsóbban elkészítjük ezeket a filmeket, mintha valamelyik országos csatorna stábja menne el. Ezt a munkát egyfajta missziónak is tekintjük. És sorban kapjuk az elismeréseket, a hálás leveleket „odaátról”: a kinti magyarok vásárolják a róluk szóló DVD-ket, de – az országos televíziós bemutatóknak köszönhetően – Magyarország több vidékéről is jelentkeztek nálunk, hogy felismerték filmjeinkben a rég nem látott rokonaikat.

Itt szeretnék mindenkit megnyugtatni, aki aggódik (vagy aggódni szokott), hogy egyetlen forintot sem fordítunk ezeknek a filmeknek az elkészítésére (legyen szó akár a határokon túli, akár az inneni alkotásokról), amit a DTV működéséből vennénk el. Ezek mind szigorúan pályázati források segítségével születnek, és ezeket az összegeket csak az adott filmek elkészítésére költhetjük el. Azt pedig nem szabad elfelejteni, hogy az elkészült alkotásokat az országos közszolgálati csatornák mind bemutatják. A filmek költségvetését emelik az úgynevezett kulturális TAO pénzek: ez egy olyan közvetett állami támogatás, melynél a támogató nyereséges cég a nyereségadójából az odaadott összeget teljes egészében leírhatja, azaz gyakorlatilag nem adóként fizeti be az államnak, hanem értéket teremt belőle: egy film elkészülését támogatja. A támogatást adó céget feltüntetjük a stáblistán és a DVD-n – így promóciót is kap egyben–, tehát többszörösen megéri neki az adott filmet támogatni. Több esetben a Debreceni Vagyonkezelő nyereséges tagvállalataitól kaptunk ilyen támogatást, köszönettel tartozunk érte mind a cégek vezetőinek, mind a Holding igazgatóságának.

Dehir.hu: A pénz viszont önmagában nem elég a filmekhez, szükség van megfelelő szakemberekre, stábokra is a munkához.

Széles Tamás: Nagyon jó szakemberek dolgoznak a DTV-ben, olyan szerkesztők, operatőrök, vágók, grafikusok, akik természetesen nem a napi munkájuk „rovására”, hanem sokszor a saját szabadidejüket feláldozva vesznek részt a munkában. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy nagyon sok díjat nyertünk ezekkel a művekkel. Eleve van igény a médiahatóság részéről, hogy az általuk támogatott munkákat nevezzük be filmfesztiválokra. A legutóbbi filmszemlére is öt alkotásunkat válogatták be. Úgy érzem, már az is nagyon szép elismerés, hogy egy helyi, nem kifejezetten erre szakosodott televíziós műhely munkatársai képesek olyan filmeket készíteni, melyek megállják a helyüket mind az országos csatornákon, mind egy ilyen versenyen. Sok-sok visszajelzést kapunk, még az országhatárokon túlról is, hogy amit csinálunk, az értékes és jó.

Dehir.hu: S mi lesz a legközelebbi film? Kiről, illetve miről fognak forgatni?

Széles Tamás: Az egyik a Kossuth papja című kosztümös tévéjáték, melynek Dánielfy Zsolt a rendezője. Elkészült a már említett, a magyarországi, illetve egykor magyarok lakta, Kárpát-medencei területek útszéli keresztfát bemutató ismeretterjesztő film, ami nagyon szép lett. Három olyan filmünk is lesz, melyekre már sikerrel pályáztunk a Magyar Média Mecenatúránál: az egyik az 1919-es köröstárkányi mészárlásról szól, ezt Vojtkó Ferenc forgatja. Amit csak a madár lát – ez a címe annak a leendő filmnek, amely Kelet-Magyarország olyan természeti értékeit mutatja be, melyeket a turisták nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem láthatnak. S mivel százéves évforduló van, így megemlékezünk egy sorozattal az első világháborúról is: annak az emlékműveiről forgatunk filmet. És persze vannak újabb filmes ötleteink, melyeket már vagy beadtunk, vagy az új beadási határnapokra várunk – azok is mind értékteremtő, nagyszabású alkotások lesznek. Miközben természetesen arról sem feledkezünk meg, hogy munkánk elsősorban a televíziózásról szól, tehát továbbra is a debreceni hírek, történések szabnak irányt a napi munkához. Ehhez szerencsére adott egy képességeiben és szakmai tudásában gyakorlott és kiváló alkotóközösség. Büszke vagyok rájuk, és büszke a munkájukra. Remélem, a nézőink szeretetét a továbbiakban is élvezhetjük, hiszen számunkra a közönség elismerése és szeretete a legfontosabb.