Száztíz emelet magasban: gyomorkavaró film a világ legönzőbb emberéről
Szerző: Zsupos Ágnes | zsupos.agnes@debrecenradiofm95.hu Közzétéve: 2015.10.18. 08:54 | Frissítve: 2015.10.18. 16:25
Debrecen – Minden művész anarchista, őrült és önző. Erről szól a Kötéltánc című film, amit most már a cívisváros nézői is láthatnak. Kritika.
Phillipe Petit kétségkívül beírta magát a történelembe egy olyan álom megvalósításával, amibe ép eszű ember nem vágna bele. Most film készült belőle, Kötéltánc címmel és Joseph Gordon-Lewitt főszereplésével.
1968-ban kezdődik a történet, mikor az artista férfi egy cikkben meglátott egy rajzot az épülő New York-i ikertornyokról. A francia utcai zsonglőr akkor már tudta, hogy élete legfontosabb eseménye az lesz, ha a két torony között kifeszített kábelen végig sétál. Erre az utánozhatatlan attrakcióra évekig készült. Már akkor New Yorkba utazott segítőivel, mikor a tornyok még csak félig voltak készen. Különböző álcák mögé bújva bejutottak az épületekbe, hogy feltérképezzék minden egyes részüket, onnantól kezdve hogyan dolgoznak a munkások, egészen odáig, hogy milyen technikai akadályai lehetnek az eszközök felszerelésének.
A cirkuszban csak annyit lát a néző, hogy habkönnyű mozdulatokkal végig lépked az artista egy hüvelykujj vastagságú kötélen. A Phillipe Petit-ről készült alkotásból most kiderül, hogy ennél sokkal összetettebb a dolog. Csigák, huzalok, falapok, erősítők és rögzítők. Rácsodálkozik a mozizó, hogy ez ennyire bonyolult? Száztíz emelet magasban nem csak szédítő, de egyre problémásabb felszerelni egy negyvenhárom méter hosszú kábelt. Egyáltalán hogyan lehet ezt rögzíteni? Hogyan vezetik át a több kilós súlyt egyik toronyból a másikba? Ilyen magasságokban ráadásul már elég durva széllökések is akadályozhatják az artistát. Összegezve, egy borzasztóan összetett, bonyolult és pontról pontra megtervezett akciót kellett kiviteleznie a bűntársaknak, hiszen mindez illegális volt.
A mutatvány ideje 1974. augusztus 7-én érkezett el. Philippe Petit a két torony közti utat 8 alkalommal tette meg, és 45 percet töltött 414 méter magasban, miközben többször letérdelt, leült, egyszer még a hátára is feküdt a kábelen. A sztori nem csak Robert Zemeckis (Forrest Gump, Vissza a jövőbe) rendezőt ihlette meg. Készült 2008-ban egy dokumentum film is a témában, Man on Wire címmel. Utóbbit Oscarra is jelölték. A Kötéltáncnak nem kell félnie ilyen áldásos eredményektől. Míg a dokumentumfilm Petit-t egy excentrikus, de alapvetően csodálatraméltó fanatikusnak mutatja be, addig Zemeckis alkotásában inkább egy borult elméjű, önző, exhibicionista.
A film egyik erénye viszont, hogy Petit fokozatosan súlyosbodó megszállottságát és devianciáját tűélesen bemutatja. Remekül rátapint a lényegre, hogy minden művész egy kicsit őrült. Ha nem lennének azok, nem születnének ilyen extrém teljesítmények. A Kötéltánc utolsó harminc perce pedig olyan látványos, hogy valóban beleszédül az ember. A mélységek, magasságok, távolságok megvalósítása olyan jól sikerült, hogy a néző végig egy repkedő madár szemével látja az eseményeket. Néha Petit szemszögéből, ettől pedig csak még izgalmasabb a képi világ.
Ugyanakkor akadnak a filmben súlyos narratív bakik. A főszereplő a Szabadság-szobor tetején kezdi el mesélni a saját sztoriját. Ez alapvetően mesei műfajelem, ami sokat ront a történet drámaiságán. Ráadásul soha nem tudjuk meg, hogyan került a szobor tetejére. A párizsi jelenetek is irritálóan sztereotipizáltra sikerültek. Összesen négyszer mondják el azt a francia poént, hogy „A répa már megfőtt.” Ez olyan lehet, mint a brit humor: csak egy bizonyos réteg érti. Ha emlékszünk még a Forrest Gump szívszorító és könnycsalogató betétdalaira, akkor ismerős dallamokra bukkanhatunk a Kötéltáncban is. Ez bicskanyitogatóan hatásvadász, és teljesen szükségtelen. Arról nem is beszélve, hogy épp az ellenkező hatást váltja ki, ha a főszereplő egy lagymatag muzsika alatt épp saját történetét narrálja, ezzel pátoszi magaslatokba emelve saját magát és élete művét.
A téma egyszerű volt és elronthatatlan. Lehet, hogy elbízták magukat az alkotók? Mindenesetre az elképesztő látvány miatt egyszer mindenképp érdemes látni.
A filmet az Apolló moziban Ön is megnézheti: október 29-ig 17.30 órától. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417847, email: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 860 Ft, 2D gyermek/diák – 760 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 660 Ft, 3D normál: 1090 Ft, 3D gyermek/diák – 990 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 890Ft.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)