Sör, kutya, gyerek: rúgjunk be gyorsan, vagy élvezzük a jó söröket a Békás-tónál?
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2014.08.17. 10:29 | Frissítve: 2014.08.18. 08:26
Debrecen – Milyen a jó sör? Lehet olcsó is? És mi csúszik mellé? Kóstolótúrán jártunk a Békás-tónál, a sörünnepen. Tartsanak velünk!
A gasztronómiai programok igen népszerűek Magyarországon. Enni, inni szeretünk. Szeretjük azt is, ha történik valami körülöttünk, ha ismerősökkel futunk össze, ha új ízekkel, új élményekkel gazdagodhatunk. Borkarnevál, pálinkafesztivál, sörünnep: kedvelt programok Debrecenben. A cseh sörökkel már harmadik ízben fesztiválozunk. Ez már elég idő ahhoz, hogy azt mondjuk, túl vagyunk a próbán, most már beállt rendezvényről kell beszélnünk. A helyszín szokásosan a Nagyerdő, a nemrég átadott Békás-tó környéki rész – ezúttal kicsit „fentebb”, az egyetem és a Szabadtéri Színpad felé eső részen. A Debreceni Cseh Sörünnep és Sörkert 15-én nyitotta meg kapuit, és még 20-án is várja a sörbarátokat, esténként kultúrprogrammal, azaz koncerttel.
MIT IGYUNK? Ha már kivillamosoztunk-kibuszoztunk a helyszínre, ugorjunk rögtön a közepébe. Tudjuk, milyen a jó sör? Van fogalmunk róla? Például keserű? Igen, de nem veszettül. Mondjuk a Primator „English” változata”, a Krusovice viszont inkább édeskés, de nem zavaróan. Zamatos? Mint a Pernstein (legyen világos vagy porter!), netán az Opat csokis barnája (az illata is elképesztő, az is – és jó értelemben!). Van sör, ami híg. (Ez sajnos hazai, s nagy csalódás.) Vagy túlhűtött, ezért veszettül szénsavas hatást kelt. Lehet selymes is, aromás is a sör, mint a Dudák vöröse és félbarnája. Ezen a fesztiválon az a jó, hogy sokfélét kóstolgathatunk. Elvileg a szomszédos Csehország minden régiójából érkeztek jobbnál-jobb sörök, de a kínálatban magyar, német és angol kézműves sörök is szerepelnek. (Íme a lista: Ferdinand, Dudák, Primátor, Konrád, Budweiser, 1795, Zubr, Pernstejn Pardubice, Litovel, Eggenberg, Svijany, Rebel, Krusovice, Starobrno, Zlatopramen, Jarosov, Harold, Hubertus, Kout Pivo.)
LEHET OLCSÓ ÉS JÓ IS EGYSZERRE? Aki kizárólag 100-120-160 forintos söröket szokott vásárolni, annak a sörünnep drága. Igaz, hogy dobozos sört már 109 forintért is lehet kapni, de számoljunk: ha magának a doboznak az előállítása is kemény forintokba kerül, és ebben az árban ott a nyereség, a szállítás, az adó, akkor mi marad magára a sörre? Mennyit ér a palackba töltött ital, a tartalom, a lényeg? A képet tovább árnyalja hogy a boltban minden sör olcsóbb, mint a kocsmában, tehát ne ahhoz hasonlítgassunk. A Békás-tó környékén átlagosan 600 forint volt egy korsó, 400 egy pohár. Itt jegyezzük meg: ha valaki Budapesten jár és elvetődik a vigalmi negyedbe, a Gozsdu-udvar környékére, ott azt tapasztalhatja: a kézműves sörök ára arrafelé 8-900 forint környékén kezdődik. De Debrecenben is mérnek 3-4 decis üveges sört 1200-1400 forintért. A Szigeten meg a kommersz dobozost kapjuk 750-ért...
KÉZMŰVES. Ez bizony kulcsszó. Tudjuk, mit takar a definíció? Valami olyasmit, hogy ezek nem sörgyárakban, hanem kisüzemi, vagyis nem agyongépesített körülmények között készülnek. Van mód, lehetőség kísérletezni velük, így egészen egyediek is lehetnek, mások, sokfélébbek, mint amiket a nagy sörgyártó cégek palackoznak. (Akár gesztenyések, vagy tokaji aromát felvillantóak is.)
A SÖR LÉNYEGE jórészt az alapanyagokban rejlik. (Ahogy jó bor is csak jó szőlőből lesz.) Tudjuk, hogy a sörkészítés szinte egyidős az emberiséggel? Feljegyzések szerint már az egyiptomiak és a mezopotámiai népek is főztek sört: kenyérféleséget áztattak vízbe, azt megerjesztették és különböző módokon ízesítették – például gyümölcsökkel és mézzel is. A késztermék, az ókori sör eléggé zavaros ital lehetett, amit aztán szűrve és szűretlenül is fogyasztottak. Nem ritkán füles, jókora kőkorsókból. Ezeket a söröket ma már talán nem innánk olyan lelkesen, de hát azóta csak eltelt pár ezer esztendő, és sokat alakult, fejlődött a sörfőzés technikája is. Viszont alap a jó víz. Ha minden ugyanaz mondjuk a jó velkopopovicei sörnél, amit a csehek is palackoznak és mi is, és mégis más az íz, csakis a víz lehet a megfejtés.
KI IHAT SÖRT? Régen a férfiak itala volt a sör, ma már semmi extrém nincs abban, ha két barátnő beül valahova, s rendel egy-egy korsóval. Sört bármikor lehet inni, télen is akár, de igazán tavasztól őszig élvezet – különösen, ha úgy gondoljuk, a szabadban kellene a kortyolgatást megejteni. A parkerdő igazán hangulatos háttere a sörünnepnek. Hihetetlenül sok család érkezett: anyuka, apuka, karonülő kisgyerekek, de kiskamaszok is szép számmal – persze, a szülők társaságában. Volt, amikor egészen hátra is hőköltünk, mert a sörsátorban három babakocsi képezett tartós akadályt az amúgy sem túl széles folyosón. S ami meglepő: a gyerekek mellett sok-sok kutyát is láttunk, akik nyilván csak kísérőként jelentek meg, nem fogyasztani jöttek gazdájuk társaságában. A kínálat és a kereslet összeért: volt „vurstli” az apróságoknak, fagyi, arcfestés – de még borozó is, ha valaki netán nem szeretné a sört!
KÍSÉRŐ is dukál a sör mellé. A cseh sörkultúrában a Becherovka a klasszikus, ebből sem szenvedtünk hiányt, de pedig az étkek is ínycsiklanodzóak voltak. Hogy a lepcsánka egy ötszázasért sok-e vagy kevés, azt ki-ki döntse el, mint ahogy azt is, 1600 forintért milyen a rablóhús. Mindenesetre voltak sajtok, mangalicafinomságok, és ahogy leszállt az este, érkezett a zsíroskenyér is – szóval volt mit enni a sörök mellé. Mi több: aki akart, ehetett sajtokat is, ami nem csak a borok mellé passzol. Az üres poharat pedig lehetett a sötét szemetesekbe dobni – azokból is kiraktak eleget.
ÉRDEKES LÁTNI azt, egy-egy rendezvény hogyan alakul ki, növekszik, fejlődik, finomodik, vagy néha túl is nő önmagán. Lelkes gasztroturistaként annak idején e sorok szerzőjének volt szerencséje az első tolcsvai bornapokon is megfordulni. Akkor még lehetett beszélgetni a borászokkal, ismerkedni, barátkozni, lemenni a pincékbe. Évek alatt a a kezdeményezés tömegprogrammá nőtte ki magát, ahol szinte már lépni sem lehet. Egy zempléni kisváros persze nem összemérhető egy akkora településsel, mint Debrecen. A cívisváros nem borvidék, de ügyesen kitalált borkarneválja színvonalas, szerethető rendezvénnyé változott, ezrek kedvelték meg. Olyannyira, hogy tavaly már volt olyan érzésünk: egyre többen érkeznek azzal a szándékkal, hogy jó sokat és jó gyorsan igyanak. Pedig a bort nem vedelni kell – ahogy a sört sem. Délutántól naplementéig részeg embert (aki látványosan küzdött volna a gravitációval) nem láttunk a sörünnepen. Azt pedig pontosan tudjuk, ha leszáll az éj, akkor egy kicsit minden más lesz... Mindenesetre végkövetkeztetésnek megállapíthatjuk: a sörünnepre okkal, s joggal van igény Debrecenben. Aki még nem járt ott, azért, aki meg járt, azért menjen ki még augusztus 20-ig...
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)