Rémes rímekben és pajzán prózában: így maradt fenn egy sört kedvelő debreceni asztaltársaság emléke

---

Debrecen – Sertúrán jártunk a cívisvárosban, ahol kiderült, hol állt és hol nem valójában serház, valamint hogy tudta egy tetűfaj rávenni az emberek arra, hogy sörözzenek.

---

Debrecenről alkohol tekintetében hamarabb jut eszünkbe a bor, mint a sör, hiszen sokkal jelentősebb kultúrája van a cívisvárosban a szőlőből készült nedűnek, mint a malátából főzöttnek.

Ettől függetlenül a debreceniek régen is szívesen fogyasztották a sört, ahogy ma is szeretik (ezt bizonyítja a népszerű Nagyerdei Sörkert is nyáron), de vajon főztek-e a városunkban sört? Ennek járt utána Új Judit, aki kutatásában beleásta magát a debreceni sörfogyasztás történetébe, s ezt meg is osztotta az érdeklődőkkel egy séta részeként.

Judit érdeklődését a téma iránt a Debreceni Bölcs Férfiak Sörtársasága keltette fel, amelynek létezése szintén azt bizonyítja, hogy a városlakók régen sem voltak immunisak a folyékony kenyér fogyasztására.

Árpa- és mézsör, valamint a serház, amiben nem főztek sört

A séta a Péterfia utcán található Mob Sörözőnél vette kezdetét, ahol Judit röviden ismertette az évszázadokra visszanyúló sörtörténelmet.

– A késő középkor, kora újkorban az egész Alföldet tekintve Debrecenben főzhették a legtöbb sört. Az, hogy milyen volt ennek a minősége, arról külön előadást lehetne tartani, hiszen akkoriban nem volt jó minőségű az ivóvíz, ezért a sör minősége sem lehetett túl jó – fejtette ki Új Judit. Ismertette, hogy a 16. században fejlődött házi iparrá a sörfőzés, a legrégebbi forrás erről 1580-ból származik. A 16-17. század fordulóján a város polgárai szabadon főzhették és mérhették a sört, csupán adót kellett fizetni utána.

A városban kétféle sört is készítettek: az egyiket árpából,  mellette pedig mézsört is főztek, ezt elsősorban a mézeskalácsosok késztették.

1671-ben árulni csak a város sörcsapszékén lehetett már, az pedig a régi Cegléd, vagyis mai Kossuth utca és Piac utca sarkán állt.

– 1680-ban serházat építtetett a városi tanács, s bár abban nem lehetünk biztosak, hogy ez hol állt, de nagy valószínűséggel a Péterfia-Honvéd utcák sarkán, a mai laktanya helyén, innen azonban csak 1726-ból van a legrégebbi feljegyzés – fogalmazott Judit.

Korábban egyébként a Honvéd utca a Serház nevet viselte (egészen 1895-ig), nem nehéz kitalálni, hogy miért, de előtte hívták Serfőző zugnak is.

A résztvevők azt is megtudhatták, hogy – bár sokan serházként ismerik – a mai Villás Galéria épületében sosem főztek sört. 1828-29-es iratok szerint ez Dragota Ignác háza volt, aki a Rickl családdal is rokonságban állt (Szabó Magda édesanyjának családja - a szerk.). Dragota sógora bérelte akkoriban a városi sörfőzdét, amely a Nagysándor József laktanya helyén állt, így van rá esély, hogy összekapcsolva használhatták a két épületet.

Jelenleg Debrecenben egyetlen kisüzemi sörfőzde működik, a Pósa utcán a Debreczeni kisüzemi sörfőzde.

Bölcs férfiak, akik "csak" söröznek

1880-ban kezdett igazán népszerűvé válni a sörfogyasztás, ekkor alakultak a városban sorra a különböző sörcsarnokok is.

– Nagy gazdasági fejlődés volt ebben az időszakban, ennek hatására a városokban megnövekedett a lakosságszám is, megerősödött a polgárság, így volt, aki megvásárolja a sört. Debrecenben 1880-ban körülbelül 50 ezren laktak, s ez a századfordulóra majdnem 75 ezerre duzzadt.

Emellett a vasút fejlődésével eljutottak az olcsó fővárosi sörök Debrecenbe, például Dreher sörei, amelyekkel megérkezett a bécsi láger Magyarországra. Ezen kívül nem várt helyről kapott támogatást hazánkban és egész Európában a sör, megjelent ugyanis a filoxéra, vagyis a szőlőgyökértetű a 19. század végén, s ez a kontinensen nagyjából a szőlőtőkék háromnegyedét kipusztította, így megdrágult a bor.

A séta egyik megállóhelye a mai Belga Étterem és Söröző volt, amelyet fennállása során már számos néven ismertek.

– Az épület Debrecen egyik legrégebbi épülete, egyes források szerint 16. századi az alsó része, és még biztos, hogy ma is találhatóak ebből a korból származó falak. Az emeletet a 18. század végén, 19. század elején építhették hozzá. Ekkor a Debrecen Városához Szálloda működött itt, sok tulajdonosa is volt. Sörös érdekesség, hogy a nagy sörgyáros, Haggenmacher is megvásárolta az épületet, de hamar túl is adott rajta – mondta el Judit.

A Piac utca 45-47. szám alatt is korábban szálloda állt, amely a Központi Szálloda nevet viselte. Itt volt a Dreher sörcsarnok.

– Ide helyezte a Debreceni Bölcs Férfiak Sörtársasága a székhelyét, akik egy nagyon különleges asztaltársaság voltak a század elején, a város szellemi elitje voltak a tagjai, s a tevékenységük abból állt, hogy söröztek

– számolt be Judit.

Fontos helyszín még a debreceni sörözés szempontjából a Gambrinus-bérház, ami a már korábban ott álló Gambrinus Sörözőről kapta a nevét. 

– Gambrinus a sör legendás alakja, sokan úgy gondolják, hogy valóban élt, de ez nem valószínű, azonban nagyon sok legenda kapcsolódik hozzá: például, hogy egy ültő helyében megivott 72 liter sört. Debrecenben egyébként a Sas utcán is volt egy Gambrinus Söröző.

A séta zárásaként kiderült, hogy az Angol Királynő Szálloda – amelynek épületében ma a Csokonai Étterem és a Bakelit Music Cafè található – is rendelkezett sörcsarnokkal. Eleinte pilzeni sört csak itt csapoltak a városban. 1926-ban itt szerveződött újra a Debreceni Bölcs Férfiak Sörtársasága, az ő irataikat 1928-ban gyűjtötte össze Csobán Endre, akkori főlevéltáros. Ez lett a "Sörkrónika és sörtörténelmi arcképcsarnok. Elnöki parancsra rémes rímekben és pajzán prózában, kevés költséggel és sok intuícióval, csak kéziratképpen és csak a jogosult tagok számára szerkesztette Cs. E."

Ebben számos mókás költeményt, írásokat, nem túl komoly iratokat találunk a sörtársaságtól, amely végül 1950-ben ült össze utoljára.

A debreceni sörös kultúráról, emlékekről, a vendéglátás múltjáról és a Debreceni Bölcs Férfiak Sörtársaságáról bővebb információkat Új Judit színházi és helytörténeti vállalkozásának, a Csicsogó Produkciónak a Facebookján talál.

Kapcsolódó cikkek:

---

Cím	dátum
Szinte mindent megtudhatunk a debreceniek kocsmázási szokásairól és a Petőfi téri toronyházról	2023.06.04