Olimpikon, túlélő, hadifogoly: elég Angelina Jolie filmjére két óra?
Szerző: Orosz Ferenc | info@dehir.hu Közzétéve: 2015.02.21. 15:00 | Frissítve: 2015.02.21. 23:18
Debrecen – Nem akármilyen ember volt Zamperini: az életéből nem pusztán egy, hanem legalább három filmet is lehetett volna készíteni. Kritika.
Aki még nem hallott Louie Zamperiniről, az hajlamos elsőre meglepődni, hogy egy ilyen hihetetlen történet hogyan is kerülhette el a figyelmét ennyi ideig. A neves olimpikon, repülőgépszerencsétlenség-túlélő, majd hadifogoly története egészen a második világháború óta kívánkozik a filmvászonra. Rengetegen próbálkoztak már a filmrevitelével, ám mindeddig sikertelenül. A majd 60 éven keresztül tartó küzdelmet végül Laura Hillenbrand 2010-es, nagysikerű életrajza, a Rendíthetetlen lendítette előre, majd terelte sikeres vágányra. A lenyűgöző részletességgel és őszinteséggel megírt könyv megfelelő alapanyagnak bizonyult egy nagyvászonra való adaptáláshoz, melynek irányítását a rendezővé avanzsált Angelina Jolie vette kézbe. Már csak egy kérdés maradt: vajon elegendő-e megközelítőleg két óra ahhoz, hogy egy ekkora történetet megfelelően láthassunk viszont a vásznon?
Louie Zamperini a kaliforniai Torrance-ben nőtt fel, egy olasz bevándorló család gyermekeként. Louie-t gyerekkorától kezdve a környék bajkeverőjeként tartották számon. Fékezhetetlen energiáit egyedül a versenyfutásban tudta levezetni, melyet bátyja unszolására kezdett el fanatikusan űzni. Louie még gimnazista korában részt vett az 1936-os, berlini olimpián is, amelyet amolyan felkészülésnek vett: tekintete már a négy évvel későbbi, tokiói olimpiára szegeződött. A II. világháború azonban közbeszólt. Louie bombázótisztként lett az amerikai légierő tagja. A katonai karrierje azonban ugyanolyan hirtelen félbeszakadt, ugyanis egy B-24-es bombázó meghibásodásának következtében Louie a tengerbe zuhant, rajta kívül a legénység két tagja élte túl a szerencsétlenséget. Mindezek után Zamperini tovább döntögette a rekordokat: 47 napig hánykolódtak a tengeren, két mentőcsónakban, mindenféle élelem, vagy víz nélkül. A megpróbáltatások azonban még ezután sem értek véget. A csónakok japán felségterületen értek partot, ahol megkezdődtek Louie hadifogságban töltött évei.
Zamperini életéből nem pusztán egy, hanem legalább három filmet is lehetne készíteni. Valószínűleg ezért volt annyira csábító téma a filmkészítők számára megannyi évtizeden keresztül. Azonban korántsem volt mindegy, hogy milyen alkotók veszik kézbe a történetet. Egy nem megfelelő alkotógárdánál ugyanis az előnyök könnyen hátrányokká válhatnak. Valamelyest ez történt meg Jolie filmjével is – bár tény, hogy a film korántsem rossz. A főszerepet játszó, feltörekvő brit színész, Jack O’Connell, szinte hibátlanul közvetíti Zamperini figuráját. Arcvonásaiban van valamiféle klasszikus, régimódi jelleg, amely miatt szinte tökéletes választás volt a szerepre. Roger Deakins operatőr munkája is elsőrangúnak mondható, de ez az ő esetében korántsem meglepő. A mézszínű szűrővel átitatott képek régimódi, század elejére emlékeztető hatást keltenek. A méltán neves operatőr kamerahasználata szinte beszippantja a nézőt a film világába, képeit élővé teszi, és ad az egész filmnek egy olyasfajta eleganciát, amit az efféle életrajzi moziktól megszokhattunk. Ez kiváltképp érzékelhető a tökéletesen kivitelezett nyitójelenetben. Ugyanez áll a hősies, erőteljes zenére is, amely alátámasztja a látottakat. A film rendkívüli tisztelettel közelít alanyához.
Ugyanakkor végig olyan érzésünk van a film nézése közben, hogy Louie-t nem ismerjük meg igazán. Mivel a forgatókönyv és Jolie leginkább a Zamperini-vel megesett megpróbáltatásokra koncentrál, a könyv első fele, ezáltal Louie történetének számottevő része szinte teljesen figyelmen kívül marad. Néhány, pár perces visszatekintést leszámítva nem ismerjük meg Louie-t a háborún kívül. Ez azt eredményezi, hogy nem igazán értjük, honnan volt benne annyi lelkierő és akarat, hogy túlélje mindazt, ami a háború alatt várt rá. A vásznon látottak nincsenek alátámasztva. Látjuk, hogy mi történt Louie-val, de nem értjük meg őt, nem látunk bele a lelkébe. Elvész mindaz, ami ezt a történetet oly különlegessé tette. Ez az érzés a film második részében felerősödik, ahol többször is önismétlővé válik a mozi, és menthetetlenül kifullad.
Talán egy tapasztaltabb rendező képes lett volna úgy rendezni a történet szálait, hogy teljes képet kapjunk Louie Zamperini-ről. Talán a történet olyan összetett és bonyolult, hogy valójában képtelenség azt egy filmben összefoglalni. Akármi is legyen az igazság, a Rendíthetetlen, minden jóindulata és tisztelete ellenére is „csak” egy jó összefoglalása Zamperini rendkívüli élettörténetnek.
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Ön is megnézheti: február 25-ig naponta 18 órától. Apolló mozi, Miklós u. 1. el.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 860 Ft, 2D gyermek/diák – 760 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 660 Ft, 3D normál: 1090 Ft, 3D gyermek/diák – 990 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 890 Ft.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)