Nosztalgia a közelmúltról: gimis éveink szerelmeit idézi fel az új magyar film
Szerző: Magyar Evelin | magyar.evelin@dehir.hu Közzétéve: 2022.08.13. 12:50 | Frissítve: 2022.08.14. 14:04
Debrecen - Az Együtt kezdtük című magyar film nem csak azért szerethető, mert szerepel benne Mucsi Zoltán. Elgondolkodtató, könnyed, humoros, tele szívvel és nosztalgiával. Kritika.
Sok évnyi ostorozás után már jó ideje újra elmondható az, hogy a magyar filmipar ismét révbe ért: jók vagyunk thrillerben, sportfilmben, kémfilmben, szatírában, de még többször nézős karácsonyi romantikus filmet is sikerült összehoznunk. S a sort folytathatnám. Szerencsére ezen a héten újabb hazai alkotás címe mellé került pipa: jól megcsinálták az alkotói, s a szereplők is szívüket, szaktudásukat beletették abba, hogy egy minőségi, egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató alkotás szülessen.
Együtt kezdtük
Az Együtt kezdtük egy 2011-ben gimiből ballagó baráti társaságról szól: utolsó sulis estéjük után valamennyire tartják a kapcsolatot, 2021-ben egy érettségi találkozó és egy lakodalom kapcsán gyűlik össze ismét a szétszéledt banda.
Marci odavan Franciskáért, de nem mer lépni felé, az évek pedig hasonló tutyimutyiságban telnek. A srác hazatér Londonból barátai lagzijára: bár külföldön pultozik, menő menedzserként adja elő magát, míg a többiek is megküzdenek saját kis életük ügyetlenkedéseivel. Egyikük házasodik, másikuk gyerekre vágyik, a harmadik már inkább szakítana. Egy bennük a közös: bizonytalansággal telve készülnek a harmincadik szülinapjukra. Vajon hogyan változtatja meg sorsuk alakulását ez az eseménydús hétvége?
A fiatalok világában, úgy tűnik, sikeresen merült el az alkotógárda: a FOMO – Megosztod és uralkodsz című film forgatókönyvírójaként is ismert Kerékgyártó Yvonne egész estés film rendezésével tért vissza a különben nem minden esetben hálás alapanyaghoz. A trendek, a fiatalok, a szlengek folyamatosan változnak, s ha valami vicces dolgot nem igazán viccesen sikerül megragadniuk a készítőknek, végtelenül kínos, feszengős eredmény születik.
Itt viszont erről szó sincs: a 33 éves rendezőnő lényegében saját generációjáról mesél némileg keserű szájízzel, de semmiképpen sem reményvesztetten vagy egyoldalúan.
Több direktor is igyekezett megragadni egy korosztályi életérzést: míg például Reisz Gábor a saját nézőpontjába és élethelyzetébe belesüllyedt főszereplőket tett alkotásai középpontjába, és az ő síkjukra helyezte a világ menetét is, addig Kerékgyártó Yvonne az életutak sokféleségét, s ezzel együtt visszatérő hasonlóságát domborította ki érzékletesen és őszintén.
E sorok írója talán különösen ráhangolódott az Együtt kezdtük című magyar filmre: valószínűleg köszönhető ez annak, hogy a mozi főszereplőihez hasonlóan jómagam is 2007 és 2011 között jártam gimibe. Felidéződtek bennem a film nézése közben a debreceni gimnáziumban töltött évek, az akkori slágerek, a mára már nem túl menőnek ható frizurák, szettek, telefonok, ugratások, szófordulatok.
Tényleg annyira régen lett volna 2011, hogy már nosztalgiával emlékezünk rá vissza?
Barátságról, szerelemről, szülő-gyermek kapcsolatok sokféleségéről, nemzetiségek közötti ellentétekről, szenvedélybetegségekről és egészségről egyaránt érdekesen, s nem túl szájbarágósan vall ez a film. Az életről szól, rólunk, a hibáinkról, a félelmeinkről, a kitörési vágyunkról. Arról, hogy az iskolás éveket hátrahagyva azt hisszük, most jön a java, de hajlamosak vagyunk belefásulni a munkába, hogy hátrahagyjuk olykor azokat is, akik fontosak (voltak), hogy szeretnénk élni, de többnyire nem merünk.
S hogy van akkor is továbblépési lehetőség. Hogy lehet más irányt venni, utólag vallani és sikeresnek lenni akkor is, ha már letettünk erről.
A dráma, vígjáték és romantikus filmek elemeit elég ügyesen vegyítő film végig fenntartja a figyelmet: jól elhelyezett fordulatai sokat dobnak rajta, s több szálból összefonódó történetében mindenki megtalálhatja a saját életének jellegzetességeit. Bár a játékidő végére kicsit átmegy a mozi egy Balaton imázsfilmbe, még épp vissza tud zökkenni saját kerékvágásába, megtalálja újra saját hangját.
Az Együtt kezdtük a kapunyitási pánikról vall anélkül, hogy a bármit fekete-fehérként kezelne: minden karakternek igaz van valamiben, s egyben téved is. A mozi nem hibátlan (mint ahogy a filmek többsége sem az), viszont tengernyi erénye mellett eltörpülnek sutaságai, logikai buktatói. Szerethető, humoros, érzékeny: egy jó magyar film, amire érdemes beülni a moziba.
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 1350 Ft, 2D gyermek/diák – 1150 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 850 Ft, 3D normál: 1500 Ft, 3D gyermek/diák – 1300 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 1080 Ft.
Kapcsolódó cikkek: