Napszúrás délidőben: visszatért szülővárosába a szoboszlói festő
Szerző: Magyar Evelin | magyar.evelin@dehir.hu Közzétéve: 2019.06.10. 10:00 | Frissítve: 2019.06.10. 10:00
Debrecen – Zsiráfok ülepe, kacsázó kövek, vizionált tájak: Pinczés József különleges világba vezeti azokat, akik megtekintik új kiállítását. Interjú.
Pinczés József különleges világát képzőművész és szociológus barátja is csak fejtegetni tudja: sejtelmes, szürreális, mégis nagyon valós világ ez, ahol a zsiráfok hátsó fertálya ugyanúgy helyet kap, mint a nagymama otthona.
Pinczés József festménye előtt
A fiatal alkotó 2008-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán, korábban Debrecenben is tanult. Műveit Pakisztánban, Bécsben, Erdélyben, Szlovákiában, Velencében, Meiningenben és Münchenben is láthatták már az érdeklődők. 2012-ben Unicredit alkotói ösztöndíjat, 2014-ben Unicredit Kis Alkotói Ösztöndíjat kapott. Tagja a Caffart és az Élesdi Képzőművészeti Egyesületnek. Jelenleg Budapesten él, lakásának pinceműtermében alkot.
A debreceni születésű művész Hajdúszoboszlón nőtt fel, ezt a várost érzi legközelebb a szívéhez, és szülővárosaként tekint a településre, ahol családi, baráti körben nyitották meg új kiállítását. A Napszúrás délidőben című tárlat június 29-ig tekinthető meg a Kovács Máté Városi Művelődési Központ és Könyvtár Galériájában Hajdúszoboszlón. A művésszel a megnyitó után beszélgettünk.
Dehir.hu: Mi inspirálta az új kiállítás képeit?
Pinczés József: Azok a képek, amelyek itt láthatók, nem egy sorozat darabjai, hanem az eddigiekből egy válogatás, amelybe belecsempésztem a legújabb képeimet. A legfrissebb és egyben legnagyobb A megszületendő gyermekek szigete, egy posztamensen pedig egy kártyapaklit helyeztem el: ennek lapjai a kiállításon szereplő képek egy-egy részletét ábrázolja. Ehhez a kettőhöz válogattam hozzá a korábbi festményeket. Egy olyan kiállítást szerettem volna létrehozni, ami a pályafutásom legszebbjeinek egy csokra, a legrégebbi kép 2006-os, java része viszont tavalyi. Néhány korszak és téma kimaradt, ennyi fért ki.
Dehir.hu: Ez a kiállítás egy összegzésnek, korszaklezárásnak is tekinthető?
Pinczés József: 2008-ban diplomáztam a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, és már előtte is volt szó arról, hogy Hajdúszoboszlón mutatom be a képeimet.
Az egyetemi évek alatt, amikor nyáron hazatértem a városba, szoboszlói témájú képeket festettem, 2010-re már annyi ilyen festményem volt, hogy egy tárlatot is össze lehetett volna hozni belőle, viszont erre eddig kellett várni.
Abból az időszakból két kép látható most itt: az egyik a nagymamám kertjét ábrázoló Fehér utca 26. című, a másikon pedig a kedvenc helyem látható a településről, a repülőtér széljelző tornya. Olyan képeket hoztam el erre a kiállításra, amelyek számomra nagyon fontosak. Nem sok képtől szoktam megválni, viszont van olyan, amit csak azért nem adtam el, mert itt szerettem volna a falon látni. Nagyon vártam mindig arra, hogy a „szülővárosomban” – ahol felnőttem – kiállíthassak, és mindig elkeseredtem, mikor nem jött össze. Hálás is vagyok mindenkinek, aki segített összehozni ezt a tárlatot, ugyanis két hét múlva megnősülök, és rengeteg a feladat az esküvő előtt. (A fiatalok a tárlat helyszínén mondják majd ki a boldogító igent – a szerk.) Holnap megnézem friss szemmel azt, hogy olyan jó lett-e a kiállítás, mint amilyet elterveztem. A koncepció része volt egyébként az is, hogy ne legyen könnyen érthető a kiállítás, elgondolkoztassa a látogatókat arról, hogy mit is látnak: változatos, eklektikus tárlatot szerettem volna.
Dehir.hu: Létezik olyan, hogy rossz kiállítás?
Pinczés József: Ha rossz a kiállítás, addig rendezi a művész a képeket, amíg jó nem lesz. Onnan látni, hogy jó-e vagy épp rossz, hogy miként reagálnak a látogatók:
az emberek arca, tekintete elég sokat elárul a végeredményről. Ha nagyon rossznak tartják, oda se figyelnek a megnyitó beszédeire például. A gyerekeket is szeretem figyelni.
Direkt nekik hoztam el a Kacsázó kövek című képsorozatomat, amelyet két-három éve festettem: ezeket a darabokat szándékoltan gyermekszem magasságban helyeztem el, hogy ne kelljen rá felnézniük.
Dehir.hu: A kiállításmegnyitón egyik közeli barátja, Marczin István szociológus többször is huncut fiúnak nevezte önt. Minek tudható ez be?
Pinczés József: Nem tudom, meg is kérdezem majd tőle. Tíz éve tagja vagyok a Caffart Képzőművészeti Egyesületnek, ő ott vezéregyéniség: ő látta meg bennem a lehetőséget, azóta pedig közeli barátok vagyunk. Szabó Károly képzőművész, aki szintén beszélt a megnyitón, csoporttársam volt az egyetemen, most a Medgyessy-gimiben és Egerben, a főiskolán tanít. A kollégiumban majdnem szembe szomszédok voltunk, talán az együtt töltött évekre utalt ez a huncutság. Szerinte az jellemző rám, hogy ha kapok egy komoly kérdést, addig csűröm-csavarom, míg humorosabban nem tudom elmondani az igazságot, mint ahogy kellene.
Próbálom a komoly dolgokat is úgy elmagyarázni, hogy humor legyen benne. Régebben olyasmiket is megkaptam a festményeimmel kapcsolatban, hogy „depressziósak és sötét tónusúak”, ezeket képi ötletekkel igyekszem feldobni.
A fontos dolgokról úgy próbálok meg beszélni vizuálisan, hogy ne aludjon tőle rosszul senki (nevet). Nem elkeseríteni akarom én az embereket a világom bemutatásával, hanem azt szeretném, hogy ott ragadjanak a képem előtt.
Dehir.hu: Szabó Károly többször megemlítette a zsiráfülep ábrázolást. Miért pont hátulról láthatjuk ezt az állatot?
Pinczés József: Ez a kép még számomra is kakukktojás. Ez is egy sorozatkezdemény volt 2014-’15 tájékán, három ilyen kép készült: az egyiken egy katicabogár páncélja van nagyban megfestve. A másik az itt látható zsiráfos festmény: igazából egy kiszsiráf megszületését szerettem volna ábrázolni, viszont nem akartam „traumákat” sem okozni vele. A fenekén lévő foltok egyébként a kontinensek alakjait rajzolják ki. Azért ábrázoltam hátulról, mert ebből a szögből alig látjuk a zsiráfokat, viszont így is természetes és szép. Több művészettörténeti vonatkozása is van ennek:
Théodore Géricault francia festő lovakat ábrázolt így, például épp piszkítás közben. Gyönyörű képeknek tartom ezeket, ugyanis nem mindig a legszebb oldaláról kell valamit bemutatni.
Dehir.hu: Milyen jövőbeli tervei vannak?
Pinczés József: A lakodalom az első most. Egy ideig nem tervezek új kiállítást, ugyanis legközelebb egy olyan tárlatot szeretnék összehozni, ahol csak új képeimet láthatják az érdeklődők. A kártyás koncepciót szeretném továbbvinni, ez egy hosszú távú projekt lenne. Van feladat bőven, amennyi tudok, festek.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)