Mibe van beleszólása a szerzőnek? Kulisszatitkokat árult el a TikTokon is népszerű író Debrecenben

---

Írói álnévről, címadásról, borítóválasztásról is mesélt a debreceni közönségnek Bessenyei Gábor, aki azt is megosztotta, meg lehet-e élni az írásból.

---

Bessenyei Gábor, a Könyvmolyképző Kiadó hatkötetes szerzője érkezett Debrecenbe, a Méliusz Juhász Péter Könyvtárba, hogy kulisszatitkokat áruljon el az írói létről, a könyvírásról, a megjelenésekről, de mesélt arról is, mennyi beleszólása van egy szerzőnek a címadásba vagy a borítókép kiválasztásába.

Fotók: Kandert-Mikula Szilvia

„Bessenyei Gábor vagyok, de ez amúgy lehetne másképp is” – kezdte, utalva arra, hogy a kiadója annak idején majdnem rávette az írói álnév használatára.

Többnyire az ifjúsági irodalom különböző korcsoportjaiban alkot, első kötete 2015-ben jelent meg A jövő harcosai címmel, melynek két folytatása is következett. Az Olimposz legyőzése trilógia a görög mitológiára épülő ifjúsági urban fantasy, a sorozat lezárását követően azonban kissé más vizekre evezett: a romantikus regények világába kóstolt bele az író. Az első csók és egyéb démonok megjelenése előtt a kiadó vezetője azonban felvetette, mi lenne, ha ez a kötet nem Bessenyei Gábor nevével futna.

- Azonnal visszaírtam neki, hogy nem, mivel én mindig is a saját nevemen akartam írni. De amint elküldtem, meg is bántam, hogy így lepattintottam a kiadó vezetőjét és elkezdtem visszakozni… Talán próbáljuk meg mégis, nézzük meg, milyen lehetne – mondta.

Jöttek az ötletelések, külföldi névben gondolkodtak – ami fellendítheti az eladásokat, ám felvetődtek a hátulütői is: minden közösségi média felületen két profillal legyen fent, a korábbi regényeit így, az újakat már másképp dedikálja? Végül maradt annál az elhatározásnál, hogy a saját nevén jelenjenek meg a további könyvei is.

A kezdetek

Bessenyei Gábor mesélt arról, hogy annak idején fióknak írt, elképzelni sem tudta, hogyan lehetne belőle kiadott író.

- Az, hogy kiadóknak küldözgessem az írásaimat, elképzelhetetlennek tűnt. Úgy voltam vele, hogy ha ők nem kérik, miért küldjem. Persze ők meg nem kérhették, mert azt sem tudták, hogy a világon vagyok… Nem volt elég bőr a képemen ahhoz, hogy saját magamat nyomjam és házaljak a saját regényeimmel.

Majd szembejött vele a kiadó regényíró pályázata. Az első próbálkozása nem volt sikeres, ami nagyon megviselte.

- Úgy voltam vele, ha a világ nem kér a zsenialitásomból, akkor nem is fogok írni. Nyilván ez körülbelül három napig tartott…

Ezt követően képezni kezdte magát, írástechnikákat tanult, egy évvel később pedig nyert a pályázaton és megjelenhetett legelső kötete. Bevallása szerint a megjelenésen túl az volt a legfőbb jutalma, hogy nem kellett kéziratokkal házalni, a kiadó vállalta, hogy minden beküldött szövegét véleményezik és akár ki is adhatják.

- Sokan nem tudják, de a Könyvmolyképző nem adja ki az írói összes beküldött kéziratát. Egy komoly szűrési folyamaton esnek át a szövegek, lektorok, a főszerkesztő és végül a kiadó vezetője is elolvassa – mutatott rá.

Előfordul, hogy teljesen elzárkóznak a megjelenés elől – akár azért, mert nem illik a kiadó profiljába a történet –, ilyenkor más kiadónál is lehet próbálkozni. Ha pedig a kiadás mellett döntenek, az író kap maga mellé egy szerkesztőt, aki segít jobbá tenni a történetet.

- Amikor ezt elmesélem másoknak, akik nincsenek benne az irodalomban vagy a könyvszakmában, rácsodálkoznak, hogy „nem egyedül írod a regényt?”.

A megírást követően hiába tart szünetet az író, már annyira bevonódott a saját történetébe, hogy nem feltétlen szűri ki a hibákat. Ezért van szükség egy külső szemlélőre, aki tiszta fejjel, a sztoriról semmit sem tudva olvassa el. Egy szerkesztőnek „nagyon topon kell lennie”, ki kell szúrnia többek között a dramaturgiai, karakterábrázolási, információadagolási hibákat, magyarázta.

Cím, borító és egyéb konfrontációk

- Ezekről sokan azt hiszik, hogy az írónak hatalmas beleszólása van, valójában azonban nem…

A kiadó feladata a borító terveztetése, kifizetése, kiválasztása, ebben az esetben „bármit is szeretne az író, mindig a kiadóvezetőé a döntés”.

Az első csók és egyéb démonok című regényének borítóján például egy fehér rózsa látható, amit egy kéz tart – holott egyetlen virág sincs a történetben. A kiadó rendszeresen hirdet meg borítótervező pályázatot, melyek közül általában kiválasztják a nyertes alkotást. Ebben az esetben is így történt, megjelenés előtt nem sokkal azonban lecserélték, mondván, hogy az sokkal jobban illik a Vörös pöttyös könyvekhez. De A hang című regény esetében sem pont úgy néz ki a borító, ahogy Gábor elképzelte. Eredetileg sokkal komorabb, sötétebb hangulatú volt, amit kicsit színesítettek, hogy kitűnjön majd a polcokon a többi közül.

- Teljesen másképp gondolkodik a borítóról egy kiadó és egy író, és a végén nem az író dönt – tette hozzá.

Ez a címválasztásnál sincs másképp. Címet minden esetben ad az író, de legtöbbször ezek csak munkacímek, és nem is minden esetben működhet az, amit a szerző kitalál. Példaként említette a Tested és lelkem című kötetét, amely Bosszúszerelem munkacímmel íródott, majd – egy többször felbukkanó motívumra utalva – a Tündérpokol címet adta neki, amit a kiadó elvetett. Ez ugyanis félrevezette volna az olvasókat, hiszen nem fantasy, hanem realista regényről van szó. A covid miatti csúszás során egy éven át Tested és lelked címmel beszélt Gábor a könyvéről, majd megjelenés előtt jött az újabb levél a címváltásról: ekkor azonban csupán egyetlen betűt módosítottak rajta, ami szerinte sokat ad hozzá a történetéhez.

- Általában úgy vagyok ezekkel a konfrontálódós helyzetekkel, hogy maga a borító és a cím, de a fülszöveg is már egy olyan része a könyvnek, ami igazából a marketinghez, a könyveladáshoz tartozik.

A kiadónál régóta foglalkoznak ezzel és talán jobban is tudják, mint én, és íróként ennyi áldozatot meghozhatok, hogy nem pont olyan a borító vagy nem pont az a cím, amit én szerettem volna – mondta.

S felvetődhet a kérdés: meg lehet élni az írásból?

Mint mondta, ma Magyarországon kizárólag az eladott példányszámok utáni jogdíjakból csak nagyon kevesen tudnak megélni.

- Ha viszont kiterjesztjük, hogy az írásból élésbe beletartozik előadások tartása könyvtárakban, ifjúsági közegekben, rendhagyó irodalomórák az iskolákban, vagy szerkesztőként, fordítóként is tevékenykedik, akkor abszolút igen a válasz.

Bessenyei Gábor jó tanáccsal is szolgált azoknak, akik kacérkodnak az írással. Úgy véli, az írás az olvasással kezdődik: minél többet kell olvasni. Persze kellő tehetség is szükséges hozzá, de írástechnikával is érdemes foglalkozni, ugyanis vannak bizonyos készségek, amik elsajátíthatók.