Mesés japán férfi érkezik szárnyakkal a debreceni mozikba
Szerző: Wiedemann Krisztina | info@dehir.hu Közzétéve: 2014.06.22. 10:00 | Frissítve: 2014.06.23. 11:02
A rajzoló mester ezúttal a repülés világát idézi meg: rémek és varázslatos lények helyett egy szigorú zsenit állít animációs filmje középpontjába. Kritika.
Ha a szél támad, vagy rombol, vagy szárnyakat ad. Habár az előbbit is megéli, igazából az utóbbiba kapaszkodik bele a japán animátorok nagy öregje, az Oscar-díjas Hayao Miyazaki, aki varázslatos lények helyett most egy valós személynek, a Zero vadászrepülőgép tervezőjének állít emléket. A Szél támad című filmnek máris külön helye van a Miyazaki életműben, hisz sokan rebesgetik, utolsó egészestés moziját készítette el a mester, és – mint ilyen esetekben oly gyakori −, törekedett egyfajta összegzésre. Ám mielőtt túl nagy elvárásokat fogalmaznánk meg, érdemes emlékezetünkbe idézni a vezető animátor kijelentését, miszerint elsősorban nem történetmesélőnek, hanem rajzolónak tartja magát.
Chihiro és a többiek után meglepőnek tűnhet az animátor választása, akinek soha sincs egy kész szkript a kezében, amikor elkezd rajzolni; történetei rendszerint a storyboardok rajzolása közben alakulnak. (Ezzel a munkamódszerrel készült a Totoro - A varázserdő titka vagy a Kiki - A boszorkányfutár is.) A férfi, aki utolsó filmjének központi alakja, nem más, mint egy szigorú mérnökember, aki – egyik életrajzírója szerint − nem nézte el a hibákat sem magának, sem másoknak. Jiro Horikoshi leghíresebb, saját fejlesztésű repülőgépe, az egymotoros Zero verhetetlen volt a második világháború első felében; sorozatgyártása 1940-ben kezdődött. Egy perc alatt képes volt 1000 méterre emelkedni és a zuhanórepülést is jól bírta; gyorsabb volt, mint az amerikaiak gépei, csekélynek mondott súlyát pedig egy különleges alumíniumötvözetnek köszönhette. Pearl Harbour megtámadásában több mint négyszáz ilyen vadászgép vett részt.
Mesés álmot lát a rajzfilm felütésében a rövidlátó fiú, akire hamar ráismerünk. Miyazaki nem hagy kétséget a felől, hogy lineárisan építkező történetének főhősét, Jiro Horikoshi-t látjuk, amint jó szelek szárnyán repül át az egyik japán híd alatt. S bár csodás álmai másoknak is vannak, hamar bebizonyosodik, hogy Jiro életében meghatározó szerep jut az álmoknak: belőlük merít ihletet és elszántságot tervei megvalósításához a japán katonai repülés hajnalán. Kemény munkával és nagy kitartással jut el oda, ahová szeretne, ám gyermeki, álmodozó lelke nem kérgesedik meg a „csaták” során. A Mitsubishi Heavy Industries Ltd. mérnökeként még a német Junkers cégnél is megfordul, ami életre szóló tapasztalatként él benne tovább. Zseniként létezik és így is tartják számon, mégis szomorú látni, hogy a magánéletét is tejességgel a munkának rendeli alá.
Bár Miyazaki nem csak a szépre emlékszik és emlékeztet, nem hajlandó sokkolni nézőit. Távol tartja magát a második világháború rettenetétől, mely különösen kiélezett helyzetekbe kényszerítette a japánokat. Megelégszik azzal, hogy rövidke, németországi jelenetekkel érzékelteti a korántsem felhőtlen német-japán viszonyt, illetve a Harmadik Birodalom rendfenntartóinak fellépésén keresztül hagyja, hogy beazonosítsuk a vészterhes éveket. Főhőse, a szűkszavú repülőmérnök egyáltalán nem politizál, alapvetően azért, mert nem politikus alkat. A sebesség, a légellenállás, a számok és a lapos fejű csavarok érdeklik. Hazáját is az elemző objektivitásával szemléli – még akkor is, amikor a gondolatrendőrség nyomoz utána −, és nem okoz számára lelkiismereti problémát az sem, hogy tudja jól, repülőgépeit a hadsereg kívánja hasznosítani.
Elképesztő kifejezőerő és részletgazdagság jellemzi Miyazaki képeit, melyeken egyszerre van jelen a meseszerű és a valósághű ábrázolásmód. Akad jó pár olyan képkivágás is, melyet a laikus szem fotónak mondana rajz helyett. Szembeötlő ugyanakkor, hogy a rajzoló szándékosan élezi ki a különbségeket, tudatosan és sokszor egyetlen rajzon belül alkalmazza az elnagyolt, illetve aprólékos megjelenítéseket. A réz fogantyú gombjának tükör simára csiszolt felülete egy vonatbelsőt ábrázoló rajz bal oldalán ellenpontozza a hevenyészett vonalakkal felskiccelt bársony függönyt a jobb oldalon. Míg előbbin az árnyékkal kacérkodó fény is önfeledten játszik, utóbbinak nincs sem súlya, sem redőzete. Ha úgy akarjuk, az egyik konkrét, kézzelfogható, a másik kissé távoli, álomszerű. Ez a sajátos ábrázolásmód a maga összetettségében azt a kettősséget tükrözi, ami valóságérzékelésünket jellemzi, s egyben a költészet rangjára emeli a filmet.
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Ön is megnézheti: június 25-ig 16.15 és 17.45 órától. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D csoportos (20 fő felett) – 660 Ft, 2D gyermek/diák – 760 Ft 2D – 860 Ft 3D csoportos (20 fő felett) – 890 Ft 3D gyermek/diák – 990 Ft, 3D – 1090 Ft
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)