Megtörtént események alapján készült katasztrófafilmen izgulhatunk
Szerző: Orosz Ferenc | info@dehir.hu Közzétéve: 2015.09.13. 09:08 | Frissítve: 2015.09.13. 13:42
Debrecen – Le lehet-e győzni a nagy hegyet? Vagy elég, ha lerágjuk a körmünket? Az Everest nem akármilyen eszköztárat vonultat fel. Kritika.
A Jake Gyllenhaal nevével fémjelzett legújabb kasszasikervárományos, az Everest, jelentős hátránnyal kénytelen szembenézni, több szempontból is. Egyrészt a velencei filmfesztivál nyitódarabjaként találkozhattak vele először a nézők és a kritikusok, márpedig a fesztivál nyitófilmjei az elmúlt években különösen erősek voltak (Birdman, Gravitáció – hogy csak a két Oscar-díjast említsük). Másrészt igazán színvonalas, minőségi katasztrófafilmet már rég láthattunk a moziban, olyat meg végképp nem, amely számottevő anyagi sikert is hozott. Az Everest magabiztosan veszi fel a kesztyűt, ám hogy megnyeri-e a játszmát, az már korántsem olyan biztos.
Baltasar Kormákur legújabb filmje valós eseményeket dolgoz fel. A mozi egy 1996-os expedícióról szól, azokból az időkből, amikor az Everest megmászása még nem számított olyan gyakorinak, mint manapság. A balul sült expedíció során nyolc hegymászó vesztette életét, viszont a túlélők között volt Jon Krakauer, akinek könyvéből készült a tárgyalt film.
Érdekes filmmel van dolgunk, ugyanis az Everest mindent felvonultat annak érdekében, hogy sikeres legyen. Hosszú és magas presztízsű színészlistával büszkélkedhet, melyen ott szerepel Jake Gyllenhaal is, akit manapság korunk egyik legnagyobb színészeként tartanak számon az elmúlt hónapokban felmutatott teljesítményei alapján. A téma is megfelelően aktuális, valamint eléggé izgalmas ahhoz, hogy elegendő számú nézőt csábítson be a mozitermekbe. A film számtalan körömrágós, idegtépően izgalmas akciójelenetet tartalmaz. Egy-egy szcéna során a nézők torkában is elszorul a levegő, és mi is az Everest csúcsán érezhetjük magunkat.
A probléma mindezzel csupán annyi, hogy egy korábban már tökéletesen bevált recept nem feltétlenül fog ugyanolyan hatásosan működni, ahányszor csak előveszik. Bár az akciójelenetek valóban lélegzetelállítóan látványosak, és tényleg képesek félelmet, valamint izgatottságot elültetni a nézőben, nem mondhatni, hogy felvonultatnának akármilyen újdonságot. Ugyanez volt a probléma Kormákur előző, nagy reményekkel forgatott filmjével is, a 2 kaliberrel: az a darab is megfelelően energikus volt, és minden szabályt betartott, de sohasem tudott önmaga csapdájából kilépni. Az Everestnél néha-néha megvillan annak a lehetősége, hogy egy igazán emlékezetes filmmé változik, azonban a moziból mégis hiányérzettel távozunk.
Mindezeken túl az Everest hozza, amit egy ilyen filmnek hoznia kell, és jóval magasabban helyezkedik el, mint műfajbeli társai. Nem vonultatja fel az átlagos kliséket, nem esik bele ugyanazokba a hibákba, amelyek olyan frusztrálóak szoktak lenni a hasonló filmeknél. Izgalmas, a játékidő hamar lepereg, és tényleg számtalanszor eshet le az állunk a látottakon. Különösen érdekes, ahogyan a film a saját szereplőit kezeli. Sokan rótták fel ugyanis azt a rendezőnek, hogy karaktereit nem ismerjük meg a film meglehetősen hosszú játékideje alatt. Puszta ceruzarajzok maradnak, jellemük sohasem rajzolódik ki igazán. Ezt egyrészről be lehet tudni annak, hogy a film egy túlélő visszaemlékezéseiből készült, aki nem feltétlenül szolgálhat kellő mértékű betekintéssel társai lelkébe, személyiségébe. A probléma viszont ennél sokkal egyszerűbb, s nem is igazán nevezhető problémának: ez a film nem a túlélőkről szól, hanem magáról a hegyről. Itt az Everest az igazi főszereplő, aki „lerázza” magáról az embereket, s mint egy makacs hercegnő, nem engedi, hogy meghódítsák. Ez egy olyan eszköze a filmnek, mely segítségével túljuthatott volna saját egyszerűségén, azonban nem képes ezt eléggé kihasználni, mintha Kormákur maga sem tudná eldönteni, hogy most melyik oldalra álljon. Pedig nem kellett volna messzire mennie inspirációért: a tavalyelőtti velencei nyitófilm, a Gravitáció brilliáns módon forgatta ki és emelte fel a megszokott katasztrófafilm paneleket, magát az űrt téve a veszélyes gonosztevővé.
Az Everest tehát egy minden ízében izgalmas, kellemes és látványos film, kiváló szereposztással és színészi játékkal. Kormákur mozija végletesen merész filmezési technikáról és elszántságról ad tanúbizonyságot. Csak az kár, hogy ugyanez a vakmerőség és kreatívság már nem található meg a film forgatókönyvében, megfosztva azt az igazi nagyságtól.
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Ön is megnézheti: szeptember 17–23. 15.15, 20 órától, 19–20. 13.15, szept. 24–30. 17.45 órától. Apolló mozi, Miklós u. 1. el.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu . A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 860 Ft, 2D gyermek/diák – 760 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 660 Ft, 3D normál: 1090 Ft, 3D gyermek/diák – 990 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 890 Ft.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)