Lehetőség rengeteg van, csak adjon az ég elég időt és erőt mindenhez a debreceni festőnő szerint
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2023.03.26. 11:00 | Frissítve: 2023.03.26. 11:00
Debrecen – Már a születésekor eldőlt, hogy mivel foglalkozik majd Csorján Melitta, aki most egy szentkép-sorozatot szeretne festeni. Interjú.
Székelyhídon született, de jó ideje Debrecenben él Csorján Melitta. Művészete, képeinek világa nagyon színes – éppen annyira, mint ő maga is, akit nagyon sok minden érdekel.
![Lehetőség rengeteg van, csak adjon az ég elég időt és erőt mindenhez a debreceni festőnő szerint](upload/images/wp_cikkek/2023/csorjann.jpg)
Csorján Melitta a szabadban fest
Dehir: Festő vagy festőnő?
Csorján Melitta: Sok minden érdekel, többek között az is, hogy festőnőnek lenni miben más mint festőnek… Nő vagyok, festek, ez az életem szerves része, ugyanúgy mint a gyermekeim, a családom, a születések, a halálok, mindaz, ami történik, amit megérzek, megtapasztalok, élek. Nagyon jó nőnek lenni, mert ez a princípium is, egy csodálatos létforma, megtapasztalás az életben. Hogyan éljük meg mi nők a befogadást, az elfogadást, a teremtést mint anya, azt, hogy újrateremtődöm egy másik kis lényben, aki a gyermekem, aki belőlem táplálkozik, kifejlődik, test a testben, ez óriási misztérium, csoda.
Mindez egy nőnek adatik meg… Ehhez felnőni, ráeszmélni, átélni, érezni, megszenvedni, feldolgozni, élvezni s végül elengedni maga az élet, tehát szerves részem ugyanúgy, mint az, hogy festek. Hogy festőnő vagyok.
Dehir: Már gyerekként eldöntötte, hogy egyszer majd ezzel szeretne foglalkozni?
Csorján Melitta: Persze, az első percben, mert ahogy kiderült, hogy leány lettem, a születésem pillanatában az orvos, Csíszér György ( aki maga is festő volt) azt közölte anyámmal, hogy művésznő lesz, nem művész. Apám autodidakta festő volt, fiút várt, hogy legyen egy festő fia… Én hiszek a predesztinációban!
Dehir: Tanulmányai egy részét Romániában folytatta, de járt egyetemre Budapesten és tanult Párizsban is.
Csorján Melitta: Az egyetemet az akkori Kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Akadémián kezdtem, művészetpedagógia szakon. Aztán monumentális és szentképfestészetre szakosodtam, majd egy ösztöndíjjal, ötödévesen a Budapesti Képzőművészeti Egyetem festő szakának részképzésén vettem részt. A diplomámat Kolozsváron szereztem meg, eszerint festőművész, vizuális művésztanár vagyok. Az Egyetem után hazamentem Székelyhídra és elkezdtem alkotótáborokat szervezni az otthoni fiataloknak, gyerekeknek. Ezt 18 éve szinte minden évben szervezem, immár a Méhike Művészeti Egyesülettel, Méhike Alkotótábor név alatt.Közben 2012-ben elutaztam Párizsba egy magántanítványommal, hogy megnézzük a Musée D’Orsay festményeit, és akkor fedeztem fel a Rue de Rivolin egy nyilvános műtermet, ahol hat emeleten művészek alkottak és kiállítottak.
Elhatároztam, hogy ott fogok festeni én is. Felvettem velük a kapcsolatot, majd egy miniszteri ösztöndíjjal kijutottam Párizsba 2013-ban és ott dolgoztam hat hónapon át.
Itt egy konkrét munkatervet valósítottam meg, és ezt egy egyéni kiállításomon be is mutathattam a negyedik emeleten, ahol a saját műtermem volt.
![](/upload/images/wp_cikkek/2023/mehike.jpg)
Dehir: Majdnem húsz éve Debrecenben el. Hosszú út vezetett ide?
Csorján Melitta: Debrecen nyugodt hely, kellemes, mára otthonos, mert felépült végre a házunk, ennyi idő alatt belaktuk szinte minden szegletét. Mióta itt élünk, összesen tizenegyszer költöztünk, hol egy, hol kettő, hol három gyerekkel, mikor mennyi volt…
Dehir: Meghatározónak tűnik művészetében a mesék világa – de az anyaság, a nőiség megélése, megmutatása is. Miért tartja éppen ezeket fontosnak?
Csorján Melitta: Mese nélkül nem érdemes élni. Meséken nőttem fel, édesanyám mindig mesélt nekem, valahogy szükségessé vált, azzal tudtam elaludni, s mivel későn született a húgom, akkor már 12 éves voltam, anyám újra mesélt – neki is és ez nagyjából húszéves koromig tartott, amikor már elkerültem otthonról az egyetemre.
Azt gondolom, a mese az életről szól, de mulatságosabb a valóságnál, az embert felvidítják, szórakoztatják s el is gondolkodtatják a mesék. Megéljük benne saját sorsunkat, saját örömeinket, bánatainkat, szembesülünk általa azzal, hogy az élet nehéz ugyan, próbatételekkel teli, de ha elfogadjuk ezt, akkor lehet boldogan is élni, míg meg nem halunk…
![](/upload/images/wp_cikkek/2023/didzse_macska_sarga_fenyben_olaj_vaszon_50x60_cm_2022..jpg)
Dehir: Egy időben a színházi-bábszínházi világ is foglalkoztatta. Mi vonzotta arra a területre?
Csorján Melitta: A nagyapám egykori „kócerája”. Tele volt mindenféle érdekes lim-lommal, ahol érdemes volt kutatni, s belefeledkezni a talált dolgok (pici fadoboz benne apró fabábu, csontfésű, bőr tarisznya, gyufásskatulyák, konfettis doboz, kaleidoszkóp, régi komód nagy zsúfolt fiókokkal, gombos dobozok, régi pénzérmék, színes fagolyók stb.) varázsába, s a viaszillatba, ugyanis méhész volt… Ebben a kócerájban töltöttem legszebb perceimet gyermekkoromban, sokat álmodoztam és eljátszottam a mesét, amit ő talált ki a kancsi békáról és a sánta egérről.
![](/upload/images/wp_cikkek/2023/anya-tej-felhok_olaj_vaszon_70x70_cm_2023..jpg)
Dehir: A hétköznapokban tanít is, családanya is, akinek három gyermeke van. Mennyi ideje marad az alkotásra mellettük? Kap elég támogatást ehhez otthon?
Csorján Melitta: Tanítok is, főzök is, gyereket is nevelek… Nincs semmire sem elég időm s mégis van, mert amit szeretnék azt mindig meg tudom valósítani. A férjem maximálisan támogat abban, hogy fessek s a hivatásomnak élhessek. A három gyermekem mind a fő művem. A képeim is ugyanúgy a gyermekeim, legalábbis így érzem.
Dehir: Egyes képekben vagy sorozatokban szeret gondolkodni?
Csorján Melitta: Ez attól függ, hogy tematika szerint festek, ami ritkább, vagy pedig spontán módon. Ha az utóbbi, akkor is bármi lehet, mert épp az aktuális kiállításomra készülve kezembe került egy 2008-as portrém, amelyet hirtelen folytattam így 15 év után, de oly módon, hogy egy teljes alakábrázolás született belőle három különálló vásznon, melyek egymás alá függesztve számítanak egy képnek.
Dehir: Könnyen alkot? Vagy megszenvedi a képeit?
Csorján Melitta: A festésnek az én esetemben vannak különböző fázisai. Amikor elkezdem az könnyű, gyors, lendületes folyamat, aztán jön egy mérsékelten lágyabb festésmód, majd az aprólékos kidolgozása az egyes részleteknek, és végül a befejezés, amikor átsimogatom a képet, hogy szépen a helyére kerüljön minden kósza ecsetvonás. Újabban elkezdtem kézzel, tenyérrel festeni, eszközök nélkül, gyorsan, majd lassan, mozgással, tánccal. Inkább könnyen alkotok, a többi már mögöttem van...
Dehir: Visszakanyarodva beszélgetésünk elejére, hogy látja, festőnőként milyen lehetőségei vannak jelen lenni a művészeti életben?
![](/upload/images/wp_cikkek/2023/vrs_s_kk_szerelem_akril_vszon_50x50cm_2022..jpg)
Csorján Melitta: Lehetőség rengeteg van, csak adjon az ég elég időt és erőt mindenhez! Pályázatokon dolgozom most is. Debrecenben a legutóbbi tárlatom a DAB Székházban került a közönség elé, innen viszem ezt az anyagot Kassára a FiguratiF Galériába, ahol április 6-án nyílik a kiállítás. Ősszel pedig az Élettudományi Galériában lesz egy közös kiállításom Forró Ágnes kolozsvári művésznővel. Igyekszem számos tárlatra beküldeni képeimet országszerte, több helyen szerepelnek most is a munkáim. Emellett áprilistól az Artifact Gallery szervezésében digitális kiállításokon lesznek láthatóak festményeim New York különböző kiállítótereiben.
Dehir: Most min dolgozik? Milyen tervei vannak?
Csorján Melitta: Terveim szerint egy szentkép-sorozatot szeretnék festeni, melyet már évekkel ezelőtt megalapoztam, de a kivitelezés még nem kezdődött el. Ehhez kézzel előkészített régi fatáblákat kell szépen összeállítanom, alapoznom, ehhez még sok előtanulmányt szeretnék készíteni, mert ez a téma most nagyon aktuális. Az embereket annyi negatív hatás éri napjainkban… Szeretném a jót megfesteni, de ebből sem fognak hiányozni saját tapasztalásaim.
Egyébként talán csak én hívom „szentképeknek” ezeket a témák miatt: szerelem, fogantatás, befogadás, angyali üdvözlet, anya gyermekkel, Szűz Mária mennybevétele, keresztre feszítés, Szentháromság, a megváltó, feltámadás.
Ezek mindegyike egyéni hangvételű és saját képi világomban megálmodott kép lesz, nem eltérően saját formavilágomtól, hanem ahhoz igazítva a szakrális mondanivalót. Azt tervezem, hogy elutazom Rómába is...