Koroknai Árpád: mindent beleadunk, ami a csövön kifér
Szerző: Bögre Zoltán | bogre.zoltan@dehir.hu Közzétéve: 2015.11.29. 12:20 | Frissítve: 2015.11.30. 08:15
Debrecen – Az Omen és a P. Box mellett még arra is van ideje, ereje az énekesnek, hogy tanítson a rocksuliban és örömzenéljen klubbandájában.
Kevesen tudnák ezt a debreceni énekes után csinálni, s hiába nagyon fárasztó munka egyszerre több fronton helytállni, Koroknai Árpád imádja ezt a pörgést. A rocksuliban nem csak tanít, hanem tanul is, hiszen mint mondta, egy P.Box fellépés után ő is együtt fejlődik a diákokkal, hogy tökéletesen teljesítsen az Omenben, vagy éppen fordítva.
Dehir.hu: Két országosan ismert bandában zenélsz egyszerre, ráadásul mindkettőnek nagy hagyományai vannak itthon, így nagyok az elvárások is. Főleg az idei évben volt jókora dömping, hiszen a P. Box és az Omen is friss lemezzel jelentkezett. Hogyan lehet teljes gőzzel mindkettőt egyszerre csinálni?
Koroknai Árpád: Nem mondom, hogy nem fárasztó, besűrűsödnek a feladatok, főleg ilyenkor, év vége környékén, amikor sok a klubkoncert és a turnébuli. A december egyébként egy frekventált koncertidőszak, bőven van tehát feladat. A lemezfelvételek miatt egész évben folyamatos volt a pörgés.
A P. Box albumát az év elején rögzítettük, az Omennel pedig nyáron csináltuk a felvételeket, szerencsére nem ütötte egymást a két stúdiózás, de a nyár kemény volt így és a fesztiválidőszak mozgalmas.Előfordult, hogy a koncert másnapján mentünk be a stúdióba, aztán újabb koncert következett, majd vissza a stúdióba. Volt vagy két hét erőltetett menet. A hangszálaimra is kemény feladat hárul, főleg a koncertek miatt. A bulikon bő egy órát szoktunk játszani, ott pedig teljes fordulatszámon kell pörögni, mindent beleadunk, ami csak a csövön kifér. Ugyanez érvényes a stúdiómunkára. Nem volt egyszerű, de sikerült megoldani. A lemezen nem hallatszik, de én azért észreveszem azt, hogy melyik számban voltam egy kicsit fáradtabb.
Dehir.hu: Hangzásban nagyon korszerű lett az Omen új lemeze.
Koroknai Árpád: A magyar körülményekhez képest tényleg jó hangzású anyagot tettünk le az asztalra, de ehhez kellett az is, hogy meglegyen a zenei elképzelésünk arról, mit szeretnének hallani. Én is tisztában voltam azzal, mit várok vissza a hangomból. Szolnokon dolgoztunk egy olyan stúdióban, mely felszereltségében is egy nagyon jó műhely. Nem voltak méregdrága technikák bepakolva, de a kellő hozzáállás adott volt.
Dehir.hu: Tíz évet kellett várni az új P. Box lemez megjelenésére. Mi volt a nagy szünet oka?
Koroknai Árpád: Még mindig megy a vita a korábbi tagok és köztünk a zenekar névhasználatáról. Cserháti Pityi alapító tagja volt a bandának, s 2005-ben bekövetkezett halála után mi még egy évig játszottunk nélküle. Ezt követően döntöttünk úgy, hogy mivel Pityi a menedzselésben is nagyon benne volt, s ebből a szempontból is pótolhatatlannak tűnt a hiánya, nem mellékesen nem akartuk levinni a zenekart kis klubokba, ezért rövidebb szünetet tartottunk, megvártuk, hogy leülepedjen a sokk. Közben a régi formációból ketten elkezdtek P. Box néven dolgozni, a névhasználat miatt így perre kellett vinni a konfliktust.
A végeredménye ennek az lett, hogy mi használhatjuk a nevet, nekik pedig valami megkülönböztetést kellett találniuk, ezt viszont a legtöbb esetben nem alkalmazzák. Mi már az elején más néven akartunk játszani, valami ráutaló zenekarnevet szerettünk volna találni, de mivel ugyanerre a másik oldal nem volt hajlandó, s mivel Pityié volt hivatalosan a név, nem akartuk azt odaadni olyannak, akinek korábban semmiféle kifogása nem volt az ellen, hogy P. Box néven működik a zenekar. Ha ők belemennének abba, hogy más néven szerepelnek, akkor mi is megtennénk ugyanezt, s hagynák nyugdíjba vonulni a P. Boxot.
Dehir.hu: Azért Debrecenben is van egy zenekarod, az Acoustic Gallery jó pár évet megélt már. Ez jelenti számodra a nyugalom szigetét a nagy hajtásban?
Koroknai Árpád: A zenekar megszületése egy nagyon szerencsés találkozás eredménye Kozma Norbi gitárossal. Úgy gondolom, hogy ő talán kevésbé megbecsült zenész, holott nagyobb publicitást érdemelne. A kedvenc dalainkat játsszuk akusztikusan, bármilyen kikacsintás belefér, akár még egy Britney Spears feldolgozás is. A másik két bandával egy markánsabb stíluson belül tevékenykedünk, ott meg kell tartanunk azokat az értékeket, amiket a közönség hallani szeretne. Az Acoustic Gallery elsősorban arról szól, hogy jól érezzük magunkat.
Dehir.hu: Az Omen, a P. Box és az Acoustic Gallery stílusa között jelentős különbség van. Át kell kicsit szellemülnöd a két előadásmód kedvéért? Erre nem lehet túl sok időd, hiszen a két lemez megjelenése között csak néhány hónap telt el.
Koroknai Árpád: Izgalmas kihívás, főleg ha egy nap két koncert is van. Más jellegű előadásmódot igényel mindegyik zenekar. Szerencsére megtaláltam az évek alatt, hogy oda helyezzem a hangomat, ahol szólnia kell. A dalok hangulata is más szellemiséget igényel. A P. Boxban nem biztos, hogy tudnék olyan dolgokat csinálni, mint az Omenben, de az is én vagyok és ugyanez érvényes fordítva. A három zenekarban sok színt tudok felmutatni, több arcát mutathatom meg a személyiségemnek komolyabb erőfeszítés nélkül. Mindhárom együttest a sajátomnak érzem, mindegyik én vagyok. Nagy nevek után kellett énekelnem, magasra tették a lécet, úgy kell előadnom a régi dalokat, hogy befogadhassa a közönség, de ezzel együtt én is ugyanúgy benne legyek.
Dehir.hu: Világszerte jellemző, hogy inkább letöltik a zenei tartalmakat és nem vesznek lemezeket az emberek manapság, ez Magyarországon nagyon is mindennapos. Inkább csak a legelhivatottabb rajongóknak csinál lemezeket egy-egy banda? Titeket mi motivált elsősorban?
Koroknai Árpád: Vannak azért még jó értelemben véve olyan elvetemült, általunk tisztelt rajongók, akik szeretik a kezükben tartani a lemezt, nézni a borítót, olvasni a szöveget és közben hallgatni a zenét. Pár száz, vagy pár ezer darab lemezről beszélünk, amit értékesíteni lehet, a rajongóknak ezekre szükségük van Mi régi vágásúak vagyunk, szeretünk lemezhosszúságú művekben gondolkodni, nem pedig néhány szerzeményt rögzítünk egy-egy EP-nek. Akkor is ragaszkodunk ehhez, ha így nem követjük a trendet.
Dehir.hu: Ha már zene, akkor megkerülhetetlen téma a Rocksuliban vállalt oktatói szereped. Milyen a felhozatal most tehetségek terén, érzel rajtuk némi drukkot, amikor veled dolgoznak? Mégiscsak az ország két meghatározó, nagy múltú rockzenekarának vagy a frontembere.
Koroknai Árpád: Szerencsére mindig van utánpótlás, s noha a médiából ki lett szorítva ez a zene, és így kevésbé jut el a fiatalokhoz a műfaj, nálunk viszont megtalálhatják, amit keresnek. Most egy kicsit kevesebben vannak, mint az előző években, de mindig előkerülnek tehetséges gyerekek.
Van bennük kitartás ahhoz, hogy tudjanak bizonyítani, de nehezebb őket rávenni arra, hogy hosszú távon gondolkodjanak, mert kevés olyan példa van előttük, ami ezt megalapozhatná. Nem a rocksztárok az ünnepelt előadók, hanem inkább a dj-k és a celebvilág szereplői vannak előtérbe tolva. A gyerekek részéről van egy kis megszeppenés velem kapcsolatban, de ezen hamar sikerül átlendülni, olyan mederbe tereljük a munkát, ami után hamar megtaláljuk a közös hangot. Nálam nincs hierarchikus tanár-diák viszony, hanem baráti a kapcsolatunk.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)