Kapott kóstolót Debrecen is a Fekete levesből
Szerző: Nádasdi Anikó | nadasdi.aniko@dtv.hu Közzétéve: 2014.06.21. 10:06 | Frissítve: 2014.06.22. 03:34
Debrecen – Diliház, drog, baromi nagy pénz: ez a film lényege. Ami nem azért jó, mert olcsó, hanem mert poénos, lendületes, és őrületesen dübörög a zenéje.
Ezt úgy forgattuk, mint egy filmet, azzal a kivétellel, hogy mondjuk annyit világítottunk, hogy föl- meg lekapcsoltuk a helyszínen levő világítást” – így mesélte Novák Erik, színész, rendező, amikor legújabb filmje bemutatóján találkozott a debreceni közönséggel is. Zéró büdzsé, improvizáció, jól csengő színészgárda. És a kulisszatitkokról ennyit! Aki a további werkrészletekre kíváncsi a Fekete leves kapcsán, azt el kell szomorítsuk. Ez a cikk ugyanis sokkalta inkább a moziélményre fekteti a hangsúlyt. Avagy: megér-e egy mozijegyet Novák Erik legújabb filmje
Popcorn, kóla a „fíling” kedvéért. Kényelmes hátradőlés az Apollóban. És az ember hirtelen egy akció kellős közepén terem. Egy vesztes és egy kárörvendő mosolyú – rögtön antipatikussá váló – maffiózó. És bumm! Hirtelen már egy fővárosi „szórakozóhelyen” találjuk magunkat. Mocskos párbeszédek, nagy lóvék, dekoratív és viszonylag kevés ruhát viselő hölgyek. Mint a valóságban. A budapesti éjszaka tabuk nélkül. Éles váltás, mégis át lehet szellemülni. Megismerjük a főszereplőt, Perjés Zoltánt, aki épp egy pókerparti közepén érzi: nyertes lapokat szorongat a kezében. A tét? Csupán 10 millió. Természetesen nincs ennyi pénze. (Honnan lenne?! A „dídzsézésből”? Elmegy nőkre, piára, drogokra.) Kölcsön kér. Majd az arcára fagy a mosoly.
A tíz milliót nem a két szép szeméért, hanem kölcsönbe kapta, amit valahogy meg kell adnia: beindulnak a történések, felpörögnek az események. Jön egy tutti tipp: van egy pénzszállító autó, ami mindig ugyanott, ugyanakkor megy el. Már csak meg kell szerezni belőle a lóvét. Ekkor kerül a képbe a legjobb barát. A szépséghiba csupán annyi, hogy ő épp diliházban van. Megismerjük Eriket egy terápiás foglalkozáson, illetve a leendő rablótársakat. Eltervezik a szökést, majd kitalálják a rablás menetét. Klisés, de mosolyra fakasztó akció. Aztán jön a fekete leves... Amit nem lőnénk le!
Arra lettem figyelmes többször a moziban, hogy hangosan nevetek. A spontán párbeszédek hihetetlen lendületet adnak a filmnek. (Háttérinfó: konkrét forgatókönyvet nem írtak. A jelenetek váza volt meg csak, de hogy a szereplők ezeket hogyan élték meg, az mindig a helyszínen dőlt el, ott születtek a dialógusok.) Ettől lett igazán hiteles számomra a film. Szerintem ez a titka, hogy ennyire átjön a vászonról a humor is.
Egy percre sem ül le a film. Ehhez nagyban hozzájárul az is, hogy sikerült tökéletesen eltalálni a zenéket. Perjés Zoltán, a főhős dj minden jelenethez megfelelő lüktetést pászított. Ez kompenzálja a néhol – laikus tekintet számára is feltűnő – amatőrnek tűnő kameramozgást. Természetesen erre is van magyarázat: két operatőr, akiknek minden pillanatban észnél kellett lenni, hiszen nem tudhatták az egyes jelenetek momentumait. Azt gondolom, még ez is előnyére válik a filmnek. A néző tényleg az egyes jelenetek szemtanúiként élheti át.
Ami még pluszt ad a filmhez, hogy a karakterek mind egyéniségnek tűnnek, akik teljesen kerek egésszé teszik a filmet. A mellékszereplők is a legjobbkor jelennek meg a filmben. Nincs egy felesleges pillanat sem az egész estét akcióban.
A film végére a popcorn és az üdítő elfogyott, s úgy álltak fel a székből, hogy megért egy mozijegyet ez a történet.
A Fekete levest június 25-ig még vetítik az Apollóban. Érdemes megnézni, és nem azért, mert fillérekből, nagy lelkesedéssel forgatták ezt a filmet, hanem mert jó. Majdnem annyira, mint Guy Ritchie zseniális filmjei: A ravasz, az agy..., meg a Blöff. Csak éppen magyar.
(S ha jót akarnak, a trailert ne nézzék meg. Ezerszer jobb a film!)
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)