Jön Magneto, és alaposan megrepteti a stadiont
Szerző: Zsupos Ágnes | zsupos.agnes@debrecenradiofm95.hu Közzétéve: 2014.05.31. 09:41 | Frissítve: 2014.05.31. 22:18
Az új X-Men filmben Farkas már csak mellékszereplő. Helyette Jennifer Lawrence kék színű, és meztelenül bunyózik. Kritika.
Még tíz perce sem indították el a filmet, mikor a nézőközönség már feszült figyelemmel süppedt el a székekben. Az első pillanattól kezdve lebilincselő jelenetekkel tarkított „X-Men – Az eljövendő múlt napjai” az idei év egyik legjobb filmje. A saját műfaján belül legalábbis egész biztosan. A képregény rajongók szívének különösen kedves lehet ez a rész, hiszen az előző szériáktól eltérően most igazán bepillantást nyerhetünk a mutánsok múltjába, és abba, honnan indult az egész.
A történet szerint a jövő sivár, sötét és az életben maradt mutánsok rabszolgasorsra ítéltettek egy háború miatt, amiben az emberek robotokkal támadtak rájuk. Magneto és Charles (a két főmutáns), egyesítve erejüket úgy döntenek, vissza kell utazni az időben, hogy megakadályozzák ezt a szörnyű jövőt. Csak sajnos egyikük sem tud visszamenni, mert öregek is, meg fáradtak is és nem mellesleg bele lehet halni ha egy hónapnál korábbra ruccan ki az ember az időben. Úgyhogy Farkas önként (és baltaarccal) vállalja a feladatot, hiszen ő képes regenerálódni bárminemű balesetből. A cél 1973, hippik és nyúllábas kulcstartók mindenhol! Farkasnak meg kell keresnie a fiatal Charlest, aki – mint azt előre sejtjük – nem fogja elhinni, hogy a jövőből jött. Pedig egy szuperképességekkel telezsúfolt valóságban igazán nem lehet fura, ha valaki időutazásra is képes.
A problémát Mystique (Jennifer Lawrence) jelenti, aki gyilkosságra készül. Méghozzá egy olyan tudós ellen, aki a jövőben munkálkodó mutáns gyilkos robotokat találja fel. Meg kell tehát akadályozni, hogy megöljék a tudóst, ami miatt a világ gyilkosként tekintene a mutánsokra.
A film legerősebb és legjobb tulajdonsága az, hogy nem csak az fogja élvezni, aki minden eddigi részt becsülettel végignézett, hanem az is, aki eddig soha nem találkozott a sztorival. Ettől függetlenül a végén várni fogja a folytatást, legszívesebben már másnap megváltaná a jegyet a következő szériára. Mindez köszönhetően annak, hogy az összes akciójelenet fogyaszthatóra sikeredett, végig tartja a feszültséget és borzasztóan lendületes. A lendületre pedig szükség is van, mert a képregényfilmek – már csak a műfajból adódóan is – kifogyhatatlan szuflával rendelkeznek. Végtelen történetek, végtelen számú konfliktussal és kibogozni váró gordiuszi csomókkal – ám ha ez egyszer ellaposodik, akkor jaj neked filmes költségvetés! Bryan Singernek sikerült (és nem is először) az, amiről más filmes alkotók mostanában szokás szerint megfeledkeznek. Nem zárta ki a jó, de leginkább bátor és önkritikus humort a filmből. A karakterek tudnak magukon nevetni, nem akarják elhitetni a nézővel, hogy mindez a valóság. A humor nem fő eszköze a filmnek, de nélküle valószínűleg sokat veszített volna értékéből. A zseniális jelenetek között Evan Peters is feltűnik, mint Higany. A fiatal színész egyébként már több kiváló rétegfilmes alkotásban is megmutatta magát, legutóbb az Amerikai Horror Story sorozatban. A cameo-ja igazi felüdülés két csihi-puhi között.
Bár a hetvenes évekbeli ruhák, frizurák, utcák de még a kamerák is korhűek, valahol kicsúszott mégis a dolog. Ugyanis több helyszín túl modernre sikeredett ahhoz képest, hogy akkoriban a technika száz százalékosan analóg volt. Magnetót például a Pentagonban őrzik, amiért állítólag megölte Kennedyt (ezzel ismét megmutatják a nézőnek, hogy hogyan szövi át a képregény sajátos világa a valóságot fantázia útján). A börtön viszont inkább hasonlít egy jövőbeli, szuper hightech rendszerrel védett zárkára, mint egy korabeli fokozottan ellenőrzött börtönre. A falak, ajtók működése is aligha volt kivitelezhető hetvenháromban.
Hasonló a helyzet Charles saját „gondolatolvasó kuckójával”. Valójában a jövőképhez képest tényleg nem modern. De közben kettős érzése támad az embernek a látvány miatt, ami egyáltalán nem annyira retró, mint amennyire annak kéne lennie. Farkas pengéi viszont valamiféle műanyag karmokba mennek át, ahogy átugrik néhány évtizedet az időben, és szintén kissé mókássá teszi az ő karakterét. Rendhagyó módon egyébként sem ő van most a középpontban.
Jennifer Lawrence-t már szinte fárasztó folyton dicsérni, de tagadni nem lehet: fantasztikus minden, amit a vásznon csinál. Ping-pong labdának sem utolsó Charles és Magneto között egy szerelmi háromszögben. Noha erre már igazán nem sok ideje jutott a filmnek, azért éppen eleget csöpögtet a szerelmi szálból is, ahogy a megfelelő önismerettel, de még a régen feldúlt baráti kapcsolatokkal is foglalkozik. Mystique leginkább semmiben szaltózik a levegőben, francia békekongresszusi meghívót olvasgat, miközben a lábával fojtogat. Egyszóval elképesztő, hogy talán az egyik legveszélyesebb karakter tulajdonságát venné fel legszívesebben a néző. Ő ugyanis bárki lehet alakváltóként. De többnyire nem rejtegeti előlünk az alkotás, hogy milyen testben rejtőzik. Ez igencsak nagy megkönnyebbülést jelent, hiszen a zsúfolt eseményekkel teli filmben már nincs kedve az embernek még a főszereplő után is kutatni.
A feszültséget végig sikerül fenntartani, a látvány 3D-ben vagy anélkül is fenomenálisan jó. Többek között megreptetnek benne egy egész focistadiont. Előre átgondolt, pontosan megírt és igazán fordulatos a forgatókönyv. Igaz, itt már évek óta jó alapanyagból dolgoznak a készítők, de az X-Men szériákban is találkozhattunk már félresikerült (Farkasos részekkel. A párhuzamos jelenetek, amelyekben a jövőt láthatjuk, sajnos kissé hátráltatják a történéseket. Sok helyen túl nagy a kontraszt a múltbeli izgalmak és a jövőbeli „unalmak” között. Nyomokban tartalmaz a film egy kevés bölcselkedést és túlcsorduló revelációkat – illetve csapnivalóan rossz a magyar szinkron. Ezektől függetlenül is tíz pontból kilenc és felet kap tőlünk az X-Men – Az eljövendő múlt napjai.
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Ön is megnézheti: június 4-ig, 20 órai kezdettel. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D csoportos (20 fő felett) – 660 Ft, 2D gyermek/diák – 760 Ft 2D – 860 Ft 3D csoportos (20 fő felett) – 890 Ft 3D gyermek/diák – 990 Ft, 3D – 1090 Ft
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)