Jön a rocklegenda: Moby Dick koncert lesz Debrecenben
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2022.02.19. 16:00 | Frissítve: 2022.02.19. 16:00
Debrecen – Legutóbb négy évvel ezelőtt jártak városunkban, ám most visszatérnek, hogy március 5-én egy óriási bulit csapjanak a Roncsbárban. Interjú Gőbl Gáborral, a zenekar basszusgitárosával és Schmiedl Tamás gitáros-énekessel.
Hihetetlen, de már 40 éve van jelen a rock színterein a zenekar. Legutóbb négy évvel ezelőtt, még a Covid időszaka előtt jártak városunkban, ám most visszatérnek, hogy március 5-én egy óriási bulit csapjanak a Roncsbárban – ahova egész Kelet-Magyarországról várják a rockzene híveit. Gőbl Gáborral, a zenekar basszusgitárosával és Smicivel, azaz Schmiedl Tamás gitáros-énekessel beszélgettünk.
Dehir: Ma is olyan erővel és lelkesedéssel játszik a Moby Dick, hogy a színpad szinte felrobban alattatok. Mi a csapat titka, hogy ennyi ideje ott vagytok a hazai rock élvonalában?
Gőbl Gábor: A belső szenvedély és a sodró riffekre alapozott zenénk az alapja mindennek. A Schmiedl Tamás, Mentes Norbert, Hoffer Péter által írt dalok döntő többsége annyira energikus, hogy Pusztai Zoltán szövegeivel termékenyítve máig beindítja a fémzenét szerető hallgatókat. Amikor élő fellépési környezetben találkozik rajongó és zenekar, akkor ebből feelinges energiaáramlás lesz!
Dehir: Az állandóságot az alapító Schmiedl Tamás gitáros-énekes mellett Gőbl Gábor basszusgitáros képviseli a zenekarban. Könnyű volt összecsiszolódni a két frissebb kollégával?
Smici: Király Zolit régóta ismerjük, korábban beugró dobosként már játszott is velünk, így könnyen ment a beilleszkedés. Balázs 18 éve roadként dolgozik a zenekar mellett, nem volt olyan koncert, ahol ne lett volna ott, mellesleg a nagyobbik fiam, így mindent tudtunk róla! Gitárosként már bizonyított a saját zenekarában, így szakmailag se voltak kételyeink!
Dehir: Van fogalmatok róla, az elmúlt negyven év során hány koncertetek volt? S hogy hány dalt írtatok?
Gőbl Gábor: A megtett kilométereket nem mértük, bár igen érdekes lenne tudni... A koncertjeink száma 800 felett van. Hogy mennyien láttak minket ezen a 800 koncerten, arra csak tippelni tudnék, 320-360 ezer közé tenném a becslésemet. Ezzel a 800 élő koncerttel a 10 legtöbb fellépést maga mögött tudó magyar rockbanda között vagyunk. Albumokon megjelentetett Moby Dick dalok száma 150 körül alakul.
Dehir: Több dalotok, illetve albumotok elnyerte a szakma elismerését is. Szükség van az ilyen visszajelzésekre? Vagy az számít elsősorban, hogy a rajongók mit szólnak a zenétekhez?
Smici: A kezdeti időszakban a szakma egy része nehezen fogadta be a zenekart, ez bántott minket, hiszen fiatalokként különösen éheztünk a sikerre. Szerencsére
a közönség mindig mellettünk állt és elkényeztetett minket a szeretetével. Hamar megtanultuk, megtapasztaltuk, hogy ennél nincs értékesebb, ez a siker igazi mércéje. Minket a közönség emelt a csúcsra!
Később persze a szakma is megbékélt velünk, ahogy jöttek sorban az eredmények, jöttek az elismerések is, de soha nem felejtjük, honnan indultunk el!
Dehir: A koncert címe: Viharral szemben. Mire számíthat a debreceni közönség?
Gőbl Gábor: A járványveszélyes okok és intézkedések miatt 2020-ban, és 2021-ben is elmaradtak a leszervezett debreceni koncertjeink. A címmel szerettünk volna arra utalni, hogy mindennek ellenére jövünk és március 5-én, szombaton megtartjuk végre a Roncsbárban a koncertet. Mindenkinek elege van már ebből a covidos időszakból. Arra mindenképpen számíthat a hajdúsági publikum, hogy továbbra is görbe tükröt mutatunk a világ elitjének, akik olyan jövőt ígérnek az emberiségnek, amihez nekünk, halandó embereknek nem igazán tetszik...
Dehir: Sok minden változott a zene világában is. Úgy tűnik, ti is egyre nagyobb hangsúlyt fektettek a közösségi média felületeire. Régen plakátoztak a bandák, most meg posztolnak?
Gőbl Gábor: Hát igen, e tekintetben próbálunk, mert kénytelenek vagyunk trendik lenni. De csak ebben! Én például még mindig híve vagyok a hagyományos plakátozásnak is. Megfigyelhető, ha egy koncerteseményre rendes utcai plakátozás van, jóval többen jönnek! A közösségi médián túl van a televízió és a rádió! De ez a platform csak egyeseket preferál. A média a magyar rockzene szereplői iránti érdeklődése országos szinten a nullához közeli. Fájdalmas ezt kimondani, de kábé ott tartunk, ahol 1988 előtt tartott a műfaj… Ezen trend alóli kivételek a vidéki városok médiái. Ők még hajlandóak foglalkozni velünk és pályatársainkkal. Szerintem mondjuk
elképzelhetetlen, hogy az ausztrál közszolgálati rádió ne játsszon AC/DC-t.
Na most Angus Young-ék magyarországi kollégái egyáltalán nincsenek benne mondjuk a Petőfi Rádióban. De, hogy mondjak egy másik példát, Csehországban három kereskedelmi alapon működő rock zenei rádió van. Nincsenek is nézettségi, hallgatási problémái a cseh rock és metál bandáknak.
Dehir: Változott-e az, ahogy a dalokat írjátok? Vagy a stúdiómunka? Ti ma is albumokban szerettek gondolkodni, ahogy az Ugass kutya! vagy a Kegyetlen évek idején?
Smici: Már régóta nem a próbateremben születnek meg a dalok, nagyobb jelentősége lett az otthoni egyéni munkának és demózgatásnak! Ennek van jó oldala is, főleg a kényelem, meg az is, hogy egyből vissza tudjuk hallgatni az elképzeléseket. Hiányzik viszont a rögtönzés és a zenésztársak azonnali visszajelzése, mi az, ami mindenkinek tetszik vagy éppen gyorsan felejtsük el! A stúdiózás folyamata nem változott sokat, de sokkal nyugodtabb és kényelmesebb, hiszen a saját stúdiómban, otthon, Sopronban tudunk dolgozni. Ma már lehet sikeresen működtetni egy zenekart teljes album nélkül is, de mi nem szeretnénk feladni az albumkészítés örömét és a közönség is igényli, hogy pár évente kihozzunk egy új lemezt. Némileg azért igyekszünk követni a trendeket, pont nemrég megjelentettünk egy új dalt digitális formában, de számunkra nem ez a jövő!
Dehir: Hogy tapasztaljátok, a mai fiatalokat mennyire tudja megszólítani ez a zene?
Gőbl Gábor: Az imént gondolatmenetemet folytatva, ha benne vagy a rádióban, veled van tele a sajtó, akkor van érdemi utánpótlás, ha nem vagy benne, akkor leírnak. Ha a mai tizenéveseknek a rap-et, a hip-hopot nyomatják, akkor ennek a zenei műfajoknak fog emelkedni az ázsiója, ez iránt fog emelkedni az érdeklődés. A hazai rock metál világ képviselőinek manapság sokkal nehezebb a dolguk, mint anno nekünk, és a pályatársainknak volt. Pedig az sem volt könnyű… Egyetlen kitörési pont manapság, ha valami nagyon durva, vagy primitív „zenei” tartalmat hoznak össze, s tesznek ki a fiatalok a you tube-ra. Lehetőleg minél kevesebb ruhadarabbal takarva a hölgyek domborulatait… A rockbandáknak azonban nem ez az útja…
Dehir: Debrecenben korábban többször is megfordultatok: van valamilyen emlékezetes sztoritok innen?
Gőbl Gábor: Persze, számos ilyen emlékünk van… Az első debreceni koncertünk napja egybeesett azzal a nappal, amikor Nicolae Caeucescu, a román diktátor megbukott. Az eseményről persze az előző esti buli miatt lemaradva elképedve néztük, hogy több száz ember áll sorban a Piac utcai újságos pavilon előtt… Hú, de szeretnek itt Debrecenben olvasni a népek, mondta valamelyikünk a poént. Aztán kiderült, hogy a népének meg az erdélyi magyarságnak tengernyi fájdalmat okozó komcsi vezért szanálták… Volt olyan koncertünk, mikor a koncert szervezője olyan helyre szervezte le a bált, (a Kossuth Lajos Tudomány Egyetem auditóriumába), ahol technikailag egyébként képtelenség lett volna megtartani... De leszervezte, mehettünk volna oda egy kamionnyi cuccal, ám ezt nem vállaltuk be. Színpad sem volt. Aztán a buli napján intéztem a produkciónkat fogadó rendezvény helyszínt a Kossuth utcába… és mindennek ellenére lettünk több mint 300-an a bulin! A Tankcsapdának (Luki, Labi, Buzsik) ez volt a második fellépése.
Megesett, hogy Lukács Laci nézte, élvezte a bulinkat az Agrártudományi Egyetemen, aztán oldalról érkezve beszállt énekelni a Gazembert.
A Városi Sportcsarnokban és a Nagyerdei Szabadtéri színpadon is nagy látogatottságú emlékezetes fellépéseink voltak. Egy ízben szerepeltünk a Csapda előtt a Főnix Arénában, az is parádés fogadtatás volt… A Campus Fesztes bulijainkra meg rendre érkezik Sándor Tomi és Dombi Tibi headbangelni. Remélem most is jönnek! Az említett nevek mindegyike fel lesz írva a vendéglistára!
Dehir: Hogy érzitek, milyen lesz a 2022-es év a Moby Dick számára? Mik a terveitek?
Gőbl Gábor: Globális nagy terv annyi van mindösszesen, hogy elinduljon a 2023-ra tervezett új Moby Dick album megvalósítása, és pótoljunk be minél több elmaradt koncertet itthon és az eldézsmált határon túli magyar területeken! Adjunk és kapjunk is sok örömöt egymásnak és egymástól a hűséges rajongótáborral!
Március 5-én, szombaton a Roncsbárban lép fel a Moby Dick. Kapunyitás: 20 órakor, előzenekar a Dying Wish (20.30-tól). Jegyek online: Rock1.hu és a helyszínen.Jegyár elővételben: 3500, a helyszínen 4000 forint.