Ízig-vérig debreceni film mutatja be humorosan az életközépi válságot

---

Debrecen – Életem legrosszabb napja: mondtuk már páran, de vajon ezeknek a debreceni filmeseknek mit jelent ez? Interjú.

---

A dráma és az abszurd vígjáték között hintázik a debreceni rendező, Pólik József Életem legrosszabb napja című filmje, amely november 29-én debütál az Apolló moziban. A Gelányi Imre főszereplésével készült alkotást nagy adag iróniával szőtték át, mégis igyekeztek a filmesek mélyebb tartalmat is elrejteni a „sorok között”. 

Életem legrosszabb napja, főszerepben Gelányi Imre

A filmet részben egy Szent Anna utcai lakásban forgatták – egy olyanban, amelyet azóta már le is bontottak.

Mindehhez persze társult egy jó adag kaland, könnyesre nevetett improvizációk és némi áramveszteség is. A filmről Pólik József rendezővel, Hutanu Emil rendezőasszisztenssel, Molnár István operatőrrel és Vidovenyecz Zsolt zeneszerzővel beszélgettünk.

Dehir.hu: Sokéves munkájuk fekszik a film elkészültében…

Pólik József: 2014 év végén indult el a történet. Felhívtam néhány ismerőst a kérdéssel, mit szólnának, ha készítenénk egy filmet. Tőkeszegény környezetben kellett mindezt véghezvinnünk, olyan volt, mint egy hullámvasút, sok csúcs- és mélypont váltakozott. Jól megismertük egymást a forgatás alatt, és önismereti folyamat is volt ez. Egy-két ember le is morzsolódott időközben. 

Hutanu Emil: A forgatás azért is tartott ilyen sokáig, mert csak hétvégenként tudtunk dolgozni. Mindenkinek megvolt a polgári foglalkozása, amiből nem tudtuk kiszakítani a filmkészítés miatt. 

Molnár István: A forgatás helyszíne is érdekes volt: egy üres debreceni lakás, amit azóta már lebontottak, most pedig egy új áll a helyén.

Jutka néni szólt, hogy érdemes lenne sietni a forgatással, hisz hamarosan bontják az épületet. 

Dehir.hu: Kitől származik az alapkoncepció?

Pólik József: Én írtam a forgatókönyvet. Ahogy elkezdtünk forgatni, ez folyamatosan változott, a kezdeti tervek és a végeredmény között jelentős különbségek vannak. Az új jeleneteket Emillel beszéltem meg, ő szinte nálunk lakott hétvégenként. Egészen pici stábbal forgattunk, mindenki többféle folyamatban vett részt. Nem példa nélküli ez, a ’60-as, ’70-es években Nyugat-Európában például gyakran készültek így filmek.

Hutanu Emil: Amikor a stáblistát raktuk össze, azt beszéltük, hogy sokkal többen vannak azok, akik közreműködtek vagy segítséget nyújtottak, mint a konkrét stáb.

Dehir.hu: Vehetjük ezt úgy, hogy jó barátok gyűltek össze filmezni egy jót?

Pólik József: Az igaz, hogy nagyon jóba lettünk a munka során, de

ezt az egészet nem úgy kell elképzelni, hogy egy dzsembori volt, ahol mindenki bedobott egy ötletet. Vaskézzel irányítottam a folyamatot, az én akaratom, koncepcióm érvényesült,

viszont Istvánék kreatív hozzájárulása nélkül nyilván nem lett volna ebből semmi. A hang, a kép, a zene: mindenki hozzáadta a saját tehetségét. És ott volt a támogatói kör, a családok is. Az első év a forgatásról szólt, a második a vágásról, a harmadikban pedig utószinkronozás és hangmunka történt.

Dehir.hu: Érdekes szereplőket láthatunk majd a filmben, honnan jött az inspiráció a karakterek megalkotásához?

Pólik József: Ez egy fiktív történet, de vannak olyan részletek, amelyek személyes élményekből táplálkoztak. Az Életem legrosszabb napja szerzői filmnek is mondható, az életközépi tapasztalataimat, gondolataimat összegzem. Vannak benne mélyebb, magvas gondolatok is, de ettől függetlenül ez nem egy művészfilm, hanem szórakoztató film. Az alkotás a dráma és az abszurd vígjáték között hintázik a film: melodráma, szerelmi történet, viszont nagy adag önirónia is szerepet kap benne.

Volt egy tesztvetítésünk a 62. Országos Függetlenfilm Fesztiválon októberben, ott különdíjat is kapott.

Dehir.hu: Miért pont Gelányi Imrét választották főszereplőnek? Őt a debreceniek már jól ismerhetik Hajdu Szabolcs darabjaiból például.

Pólik József: Amikor belefogtunk a forgatásba, akkor kezdtek el ők ketten intenzívebb kapcsolatot kialakítani évek után újra, az Ernelláék Farkaséknál darab is ekkoriban startolt.

Imre nem játszott korábban főszerepet, viszont egy kiváló karakterszínész, zseniális figura, róla is szól ez a film. Még nem látta a végeredményt, remélem, büszke lesz a teljesítményére.

Hutanu Emil: Imre is nagyon sok ötlettel hozzájárult a film elkészültéhez. 

Pólik József: Így van. Úgy kell elképzelni a forgatást, hogy nem egy forgatókönyv merev számonkérése történt, ha valakinek volt ötlete, örömmel vettük. Vannak benne például improvizatív részek is, próbáltam bátorítani is a szereplőket erre.

Molnár István: Előfordult, hogy a színészt megkértük, hogy improvizáljon, de röhögésbe fulladt az egész.

Vidovenyecz Zsolt: Igen, volt, hogy annyira nevettem, hogy a mikrofont sem bírtam tartani. Ezeket a hangokat az utómunkálatok során kellett kivennünk.

Dehir.hu: Úgy tűnik, nagyon jó hangulatban telt a munka.

Pólik József: Ahol forgattunk, ott kártyás villanyórát lehetett használni. Olyan is előfordult, hogy jelenet közben ment el a teljes világítás. Mindenfajta kaland megtörtént, ami csak egy ilyen fajta forgatásra jellemző. Kis költségvetéssel dolgoztunk, kétmillió forint alatt vannak a költségek.

Vidovenyecz Zsolt: Ez lényegében úgy történt, hogy

a szomszédban előző héten bulit tartottak, és a Józsi által feltöltött áramot elhasználták.

Hutanu Emil: Már rögtön az első nap az volt a dolga Imrének, hogy órákon át lapátolnia kellett a szemetet egy kukába – ebből pedig bekerült három másodperc a filmbe.

Dehir.hu: November 29-én mutatják be a filmet Debrecenben, tervben van, hogy máshol is forogni fog az Életem legrosszabb napja?

Pólik József: Berettyóújfaluban is láthatják majd az érdeklődők decemberben, Nyíregyházán és Egerben is lesz bemutató, Budapestre is el szeretném juttatni a filmet. Egyelőre nem állnak sorban a forgalmazók, hogy velünk dolgozhassanak, de remélem ez hamarosan meg fog változni.

Az életem legrosszabb napját a debreceniek az Apolló moziban láthatják. A novemberi díszbemutatóra nagyon gyorsan elfogyott minden jegy, december 7. és 13. között viszont vetíti majd a mozi.