Isteni eső hullt Debrecenben
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2019.02.18. 09:28 | Frissítve: 2019.02.18. 16:04
Debrecen – Egy világhírű színdarab előadásának végén, a Kölcsey Központban.
Telt ház volt vasárnap este a Kölcsey Központban, ahol a Gólem Színház Jaj, Istenem! című előadását láthatta a közönség. Az ismert izraeli írónő, Anat Gov (1953-2012) darabja merész és meglepő ötleten alapul: az autista fiát egyedül nevelő pszichológusnőt (Gryllus Dorkát) meglátogatja a Mindenható (Kálid Artúr), mert szeretne valakivel beszélni. Úgy érzi ugyanis, hogy teremtményei eltávolodtak tőle, és így a világnak sincsen már értelme. Mindössze egy órát kér, és azt, hogy a máskülönben tanulási nehézségekre szakosodott pszichológus kezelje úgy, mint a többi betegét.
Fotó: Gordon Eszter
Tényleg az érkezett ide, aki a világot teremtette, s aki úgy mutatkozott be, hogy „vagyok, aki vagyok”, s aki azt kérte a pszichológusnőtől, hogy szólítsa egyszerűen I-nek? Lehetséges ez? Kinek az élete változik meg egy ilyen találkozás hatására?
Sajátos hangulatú volt ez a színpadi játék, ahol a vallás, a hit nagy kérdései mellett az ember felelőssége, lehetősége és sorsa is szóba kerültek. Az egyszerre szórakoztató, egyszerre megindító és mellbevágó előadás végén pedig ott lüktetett a kérdés a nézőben, vajon az addig beszélni képtelen (egyébként a zene terén nagyon tehetséges) autista kisfiú képes lesz-e valaha is megszólítani az anyját. Van-e csoda, lehetünk-e részesei a csodának? Csoda-e mi életünk, a hétköznapjaink és az ünnepnapjaink sora? Az, hogy élünk, hogy történik velünk, ami és ahogy?
Az igazi választ e felejthetetlen színházi kaland és a rendkívüli terápia végén egy hétköznapinak tűnő természeti jelenség adta meg: hirtelen esni kezdett az eső.
Az az eső, amit a pszichológusnő korábban annyira várt, mert szüksége volt rá a kertje virágainak, s amiben lelkük mélyén a nézők is reménykedhettek.
Debrecenben nemigen van nap, amikor ne lehetne a közönség valamilyen kulturális kalandnak, sporteseménynek vagy egyéb programnak a részese. Azon pedig el lehet töprengeni, milyen sok munka van akár csak egy-egy ilyen színházi előadásban is. S ne csak a szereplőkre gondoljunk, akik a hosszú próbafolyamat végén ott állnak a nézőtéren, hanem azokra is, akik beengedik a közönséget, akik elveszik a kabátot, a technikáért felelnek, aztán a végén összeseprik a nőzőteret, lekapcsolják a villanyt és utolsóként elhagyva a házat, hazaindulnak. S mindez azért, hogy az esemény gördülékenyen és flottul menjen. Hogy teljes és minél tökéletesebb legyen az élményünk.
A tavaszi fesztivál programkavalkádja Debrecenben ugyan majd márciusban kezdődik (a teljes listát itt találják), de ez a február közepi színházi este a Kölcseyben jól modellezte, mire számíthatunk majd: olyan rendezvényekre, amelyek miatt megéri otthonról kimozdulni.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)