„Ilyet még nem éltünk át, de most megtanultunk ehhez is alkalmazkodni”

---

Debrecen – Huszár és csillagász, ismeretterjesztő cikkek ezreinek szerzője. A hagyomány és a tudomány világáról beszélgettünk Szoboszlai Endrével húsvét előtt. Interjú.

---

Szoboszlai Endrét sok minden érdekli. Napjainak szerves része a nemzeti hagyományok ápolása, de a csillagos ég és a naptár titkait is nagy érdeklődéssel vizsgálja, több kötet, s megszámlálhatatlanul sok cikk szerzője. Minden e vidékhez köti: Derecskén született, Konyáron gyerekeskedett, Debrecenben lakik, de még Álmosdhoz is kötődik, felesége révén.

Fotó: Károlyi Gáborné Eta

Dehir: Hogy érzi magát, miután nemrég megkapta a koronavírus elleni oltást? Melyiket választotta végül?

Szoboszlai Endre: Már korábban úgy döntöttem, hogy regisztrálok, és háziorvosom tanácsára vállaltam az oltást is, mert ebbe a borzalmas koronavírusba bele is lehetne halni. Ez nem játék!

Én az orosz Szputnyikot kaptam. A név magyarul azt jelenti: útitárs. A legelső műhold neve is ez volt, ami 1957. október 4-én került a világűrbe.

Jópofa véletlen ez az én esetemben, mivel csillagász-ismeretterjesztőként űrkutatással, csillagászattal is foglalkozom, 1972-től, vagyis már 49 éve. Ráadásul 1957-ben születettem, és az akkori Szputnyiknak világtörténelmi dicsősége és jelentősége lett!

Dehir: Diákként a közgazdaság és a történelem világa egyaránt érdekelte. Végül melyiket választotta?

Szoboszlai Endre: Viccesen fogalmazva úgy válaszolhatnék: én „kettős”, sőt hármas életet éltem. Vagyis mind a kettőt választottam. Egyikből megéltem, de a másikért éltem... Úgy alakult a sorsom, hogy főállásban mindig dolgoztam, és e mellett éltem a hobbijaimnak is. Mindössze három munkahelyem volt, ma már előnyugdíjas vagyok. Mindig közgazdasági végzettségemből éltem meg, a történelem szeretete miatt lettem huszárhagyomány-őrző, míg a legnagyobb hobbimat, a csillagászatot ezekkel párhuzamosan végeztem, vagyis munkahelyi tevékenység, hagyományőrzés és a csillagászat.

Dehir: Sokan úgy ismerik, mint a megyei huszárbandérium tagját. Hogy került ebbe a közösségbe?

Szoboszlai Endre: Feleségem, akivel 1988-ban házasodtunk össze, álmosdi származású. Apósom tipikus falusi gazdaságot vezetett, s lovai is voltak. A lovakhoz így kerültem közel, már „öregfiúként”.

A történelmet kicsi koromtól imádtam, konyári apai nagyapám huszárként szolgált az Osztrák-Magyar Monarchia idején. Sokat mesélt a régi világról, miatta szerettem meg ezt a területet.

Boldog vagyok, hogy fiam is huszárhagyomány-őrző lett. Ezek együttes hatása miatt váltam először hobbilovassá, majd 1993-tól a megyei huszárbandérium tagjává, ahol már 28 éve huszár-hagyományőrző tisztként szolgálok. Egyben újságíróként a sajtóügyeket intézem. Huszárként minden állami ünnepségen, a Magyar Honvédséggel együtt, mi adjuk az ünnepi zászlótartó díszőrség-állásokat Debrecenben.

Dehir: Mit jelent ma huszárnak lenni? Milyen kötelezettségekkel, s milyen örömökkel jár?

Szoboszlai Endre: Évtizedek óta alig van szabadidőm az állami ünnepeken, mert mindig szolgálatban vagyunk. Amikor mások az ünnepek alatt több napra elutazhatnak, mi nem tehetjük meg, hiszen a díszünnepségeken szolgálunk. A huszárélet bemutatását megyeszerte végezzük, vannak lovas és gyalogos szereplések. Sokszor voltunk iskolákban is, ahol történelem órán mutattuk be a huszárság mára letűnt hajdani világát. Vallom, hogy a jelennek, sőt a jövőnek kell megmutatni a múltat, mert meggyőződésem, hogy aki a múlt értékeit ápolja, az a jövőt is építi!

Ez egy szigorú élet, katonai fegyelem van, csak mi önkéntesek vagyunk. Sok településen jártunk már, Erdély csodás vidékein is sok történelmi lovastúrát szerveztünk.

Amikor ott megjelentünk, hatalmas élményt adtunk azoknak a magyaroknak, akik már vagy száz éve nem láthattak magyar huszárt. A határmenti kapcsolatok kiépítésében nagy szerepünk volt a szomszédos romániai Bihar megye esetében. Ez a munka nagyon nehéz, sok lemondással jár, szinte saját költségünkön szervezzük. Mai csapatunk a Hajdú-Bihar megyei Lovas és Huszár Hagyományőrző Sport és Kulturális Egyesületben dolgozik. Ha örömről is kell szólnom, az például nagyon jó érzés volt, amikor megtapasztaltuk a romániai magyarság szeretetét. Szalárdon egy ünnepi eseményen kijött a házából egy idős bácsi, hozta boldogan a kínáló pálinkáját és közben megjegyezte: „No, most mar meghalhatok, hogy ezt megéltem!” Megható volt.

Dehir: És a csillagászat? Mi vonzotta e tudomány felé?

Szoboszlai Endre: Abban a korban voltam fiatal, amikor hazánkban elindult a televíziózás, az ember leszállt a Holdra 1969 júliusában. Hatalmas élmény volt, hogy a tévében láthattam. Talán ez sodort a csillagászat felé is. Ekkoriban még Konyáron laktunk, nagymamám mutatta meg először a főbb csillagképeket.

Hetedikes koromban költöztünk Debrecenbe, a csillagászati szakkör 1972 tavaszán alakult meg, ma Magnitúdó Csillagászati Egyesületként ismerhetik, melynek elnöke Zajácz György. Jómagam is e körben tevékenykedem, immár 49 éve.

Az ELTE 3 éves csillagász-ismeretterjesztő képzésén 1989-ben szereztem meg a végzettségem. Az évtizedek során sok száz ismeretterjesztő előadást tartottam, közel száz településen hozzávetőlegesen huszonötezer ember hallhatott, többször a szomszédos Bihar megyében is. Több ezer népszerűsítő cikkeit írtam, feldolgoztam a klasszikus iszlám világ 8-14. századi csillagászati tudományát. Foglalkoztam a jezsuita rend csillagászati munkáival, a Biblia csillagászati titkainak feltárásával, a kozmikus babonák (ufóhisztéria, csillagjóslás, világvége) elleni közdelemmel is.

Dehir: Nem csupán az ég, hanem a kommunikáció titkai is érdeklik. Hogy került a képbe a sajtó világa?

Szoboszlai Endre: A csillagászat miatt. Nagyon fiatalon üzemi újságokban jelentek meg első írásaim, majd a megyei lapban. Főállású munkahelyemen is foglalkoztam rendezvény-szervezéssel, lapszerkesztéssel, külsős sajtókapcsolatok ápolásával. Szegeden, az egyetem kétéves újságíróképzőjét is elvégeztem. S ennek hasznát vettem a munkahelyemen, de a csillagászati egyesület és a huszárbandérium sajtófelelőseként is. Egy időben tanítottam is a szakmát egy debreceni alapítványi szakközépiskolában. Cikkeim jelentek meg itthon, valamint Ausztráliában, Izraelben és Romániában, természetesen magyar nyelvű lapokban, s az elmúlt években megjelent tíz kis könyvemből három a sajtó és marketing alapismereteket, valamint a sikeres közszereplések titkait mutatta be.

Dehir: Ezekben a koronavírusos hetekben mivel telnek napjai?

Szoboszlai Endre: Nekem ez egy „istenveréssel” felérő helyzet. Végre előnyugdíjba jöhettem, szerettem volna egy kicsit lazítani, fürdőkbe járni, csillagászati előadásokat, távcsöves bemutatókat tartani. Erre minden tervemre feltette a koronát a vírus… Gyorsan reagáltunk azonban minderre, és létrehoztunk egy skype-rendszerrel működő csoportot, ennek köszönhetően csillagászati csapatunk otthonról is részt vehet programjainkon. A mi kis közösségünk sok évtizede, pontosan 1972 tavasza óta tevékenykedik, ilyet még nem éltünk át - most megtanultunk ehhez is alkalmazkodni. Ugyan ez a helyzet a huszárszereplésekkel is, hiszen a nagyrendezvények sem valósulhattak meg, ahol a bandériummal közreműködhettünk volna. A Skype és a Zoom jóvoltából viszont ott is számos virtuális programban veszek részt.

Dehir: Most húsvét van. Mit jelent ez a különleges időszak Szoboszlai Endre számára?

Szoboszlai Endre: A húsvét már hosszú évek óta nem olyan, mint gyermekkoromban, falun volt. Hazánkban a népszokások már visszahúzódóban vannak, főleg a városokban. Ez sajnálatos, de így van. Én a vallási ünnepekkel is a tudomány és a történelem szemszögéből foglalkozom. Ezért feldolgoztam a Jézus születési időszakának érdekességét, a betlehemi csillag rejtélyét is. De a húsvétét is. Csillagász-ismeretterjesztőként gyakran kell naptártörténeti érdekességekkel foglalkoznom. Ez most is aktuális, hiszen az ősi izraelita pészah ünnepe alapjául szolgált a jóval későbbi keresztény világ húsvéti ünnepének. Természetesen a két ünnepnek egymáshoz semmi köze sincs, de lehetnek naptári átfedések köztük, ahogy a hanuka és a karácsony időszakában. Legalábbis a Gergely-naptár és a zsinagógai naptár párhuzamos használatával. Ilyen az idei év is.

A zsinagógai naptárban jelenleg 5781-et írunk, a pészah kezdete niszán hónap 15-én indult és 22-én fejeződik be. A nyolc napos zsidó ünnep a Gergely-naptár szerint március 28-án indult és április 4-ig tart, vagyis a pészah nyolcadik napján kezdődik idén a nyugati keresztény világ húsvéti ünnepe.

Visszatérve a keresztény húsvétra, a csillagászati kronológia titkait kutatva (sok más szakterület által valószínűsíthető adattal összevetve az időpontot) ma úgy gondolhatjuk, hogy Jézus Krisztus halálának valószínűsíthető időpontja – a mai időszámításunkat és a Gergely-naptárat használva –, talán az időszámítás szerint 30-ban, április 7-én lehetett…