Így látta a világot egy kassai kislány

---

Debrecen –  Grosschmid Kata naplóját lapozva elénk tárul egy mára már rég letűnt kor. 

---

Ismerős Grosschmid Kata? Nem? Fogalmuk sincs ki lehet ez a hölgy? Segítünk: 1904-ben született Kassán, és édesanyjától 1918 tavaszán kapott egy füzetet, egy naplót, legyen mibe feljegyeznie a gondolatait, fontos „kamaszlány”-titkait.

Kata éveken át írt ebbe a füzetbe – 1920 után kissé ritkábban… – arról, amit látott, ami foglalkoztatta, aminek örült, ami bántotta. S hogy miért érdekes mindez, száz év után, nekünk, kései utódoknak? Részben azért, mert Grosschmid Kata naplóját lapozva elénk tárul egy ma már rég letűnt kor, a kassai polgárság nagyon gyorsan változó világa – aminek része volt az ismerkedés és barátkozás a kortársakkal (egy fiúval például!), de a háborús évek is, a cseh hadsereg bevonulása a régi magyar királyi városba. Másrészt amellett se menjünk el, hogy ez a kislány nem akármilyen családba született. Édesapja jogász volt, négyen voltak testvérek, s ebből kettő nevét túlzás nélkül jól ismeri a világ: az egyik író lett ugyanis, a másik a filmes szakmában tette le névjegyét – igaz, egyikük sem Grosschmidként lett befutott. 

A legtöbbet idegen nyelvre fordított szerzők listáján igen előkelő helyen szerepel – Kertész Imre, Esterházy Péter, Molnár Ferenc, Konrád György, Nádas Péter, Kosztolányi Dezső és a debreceni születésű Szabó Magda mellett – Márai Sándor is, aki Kassán látta meg a napvilágot 1900. április 11-én, egyik öccse pedig Radványi Géza néven vált világhírű filmrendezővé. A híres íróval és rendezővel testvéreik nemigen versenyezhetnek ismertségben, ám Grosschmid Kata nemrégiben magára vonta az irodalom és a történelem iránt vonzódók figyelmét, megjelent ugyanis egy szép kiállítású kötet Naplóm 1918-1922 – Kassai kislány bolyong a viharban címmel.

Ahogy a kötetet szerkesztő Szigethy Gábor bevezetőjében olvasható, Grosschmid Kata „nagyon őszinte naplóíró”. S bár „kéziratának írásképe kusza, rendezetlen, olykor csúnya”, mert kapkodva ír, néha kihagy egy-egy betűt, szóhasználata is bizonytalan – egyszer villanyost, később villamost ír például –, mégis élmény kézbe venni ezt a szép kiállítású kiadványt.

A faximile közlés mellett a szöveg betűhíven olvasható a kötetben, a kor képét pedig korabeli újságokból vett idézetek finomítják.

A Trianon Múzeum kiadásában megjelent művet a debreceni Alföldi Nyomdában nyomtatták.