Így kerülhetünk közelebb az ünnephez a Napúton

---

Debrecen – A téli ünnepkör központi szokásáról, a betlehemezésről olvashatjuk Makoldi Sándorné írását.

---

A Nemzeti Művelődési Intézet Naputon.hu honlapján, a Makoldi-jelenség menüponton belül új tartalom jelent meg, Makoldi Sándorné írása a karácsonyról. Makoldi Sándorral közös kutatásaik kiterjedtek a magyar hagyomány egészére, ezen belül is kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a téli ünnepkör központi szokásának, a betlehemezésnek. Makoldi Sándor festészetében is meghatározó a betlehemesek, a „karácsonyi magyar csillagos ég” jellegzetes szereplőinek jelenléte.    

A vókonyai pásztorkápolna

Ahogy Makoldi Sándorné felidézi, az ünnep jelentőségét a – csodálatos módon a szocializmust is túlélt – népi betlehemesek is alátámasztják. „Egyik székely betlehemesben pl. a pásztorok „bogláros övet” is ajándékoznak a kis Jézusnak, nem csak hozzájuk illő sajtot, aludttejet (ami utalás lehet a Tejútra), vagy báránykát (a Bak havában).

A kozmikus áthallásokat ez esetben a magyar betlehemes szövegek egyéb elemei támasztják alá. Hiszen a minden évben újra játszott születéstörténet nem „földi” síkon értelmezhető csak: a betlehemi házikó (barlang, templom) jelképes (kicsi, szereplői fotók, szentképek, bábok) formájában, élőben legtöbbször csak az angyalok és pásztorok (megkülönböztetés nélkül, egyforma ruhában) vannak jelen.

Ez a minimális forma is tökéletesen megidézi a lényeget: a bibliai történetet. Természetesen sok esetben kiegészül a csapat katonákkal (a 3 királyok, s Heródes analógiáival), az Alföldön a betyár alakjával, stb. De mindenütt a pásztorok dominálnak, néha többen is vannak (a Hargitán akár 12+1 fővel) – s nem maradhat el mellőlük az Öreg (a felvidéki változatokban duplázódva: fehér-fekete jelmezben, mint a nappal és éjszaka szimbóluma).”

Ír arról is, hogy a pásztorok rendje őrizte nálunk leginkább a természeti népek hitvilágát, világképét. Ennek állít emléket Makoldi Sándor fény-kápolnája a Hortobágyon: az égre nyitott kupolára a festőművész 12 cikkelyben, a pásztor-hagyományok magyar csillag-neveinek ismeretében megfestette a magyar csillag-mitológiát. A „benapozott” szentély délvonalán egy pásztorszaruról átvett életfa rajzán jut fel a mesebeli kiskondás ide, a delelő Nap (7 emeletű) fény-vándorlásának éves ritmusában.

Ahogy az írás felhívja rá a figyelmet, a néphagyományban megmaradt magyar csillagnevek a bizonyítékai annak, hogy

„az egyetemes bibliai történet nálunk úgy épült be a meglévő csillag-hagyományba, hogy egy sajátos formában élt tovább.

Szereplőit úgy egészítette ki, kerekítette magyar világképpé, hogy a szakrális témát a helyére: az égboltra is felhelyezte, istenítette. Persze nem úgy, mint az antik hagyomány a saját csillagképeit, de vele legalább egyenértékű filozófiával.”

Az írás PDF formátumban itt érhető el!