Időben elhagyta Angliát a debreceni hírportál szerzője
Szerző: Orosz Ferenc | info@dehir.hu Közzétéve: 2020.04.04. 11:20 | Frissítve: 2020.04.04. 11:20
Debrecen – Filmkritikáival rendszeresen találkozhatnak a Dehir olvasói: Orosz Ferenc ezúttal nem egy filmről, hanem a filmvilág helyzetéről írt.
A koronavírus, azaz a COVID-19 által okozott óriási bizonytalanságban már az első percektől kérdéses volt, vajon milyen intézkedéseket vezetnek majd be a különféle iparágakban. Ami a filmipart illeti, az első, igazán drasztikus döntés a legújabb Bond-film bemutatójának mintegy hét hónappal való eltolása volt.
A mű mögött álló csapat már jócskán benne volt a filmet megelőző, agresszív marketingkampányban - a döntés miatt így milliós veszteséggel kell számolniuk. Mivel azonban a “Nincs Idő Meghalni” Daniel Craig utolsó alakítása a titkosügynök szerepében, a mozi jelentősége óriási, így a producerek úgy döntöttek, hogy nem éri meg kockáztatni a még nagyobb bevételkiesést. Persze, nincsenek egyedül: a nagy, hollywoodi stúdiók sorra tologatták el premierjeiket, a mozik bezártak, nekünk pedig nem maradt más, mint a streaming-szolgáltatások, vagy éppen a DVD és Blu-ray-gyűjteményeink előásása.
A jelenlegi helyzetben én azt láttam a lehető legjobb döntésnek, ha otthon azaz a Debrecenhez egészen közeli Nyíregyházán, pontosabban Sóstó nyugalmában vészelem át az egész szituációt. (Erről a kedves vidékről korábban itt írtunk.)
Az Egyesült Királyságban eleinte a nyájimmunitás kialakulásában bíztak,
s a szokásos, higgadt, brit “Keep Calm and Carry On” hozzáállással igyekeztek kezelni a vészhelyzetet. Mostanra természetesen már ők is próbálják a lehető legszigorúbb intézkedésekkel visszaszorítani a járvány terjedését.
A lakosság nehézkesen fogadta el a tényeket, s bíztak abban, hogy pusztán hisztériáról van szó: az északi térségben (mely egyébként az általános mozgásterületem) az egyetemek bezárását eleinte partizással ünneplő diákok látványa viszont nem volt túl biztató. Így jobbnak láttam az otthoni, önkéntes karantént.
No nem mintha annyira sok lehetősége lenne egy filmiparban mozgolódó embernek a jelenlegi helyzetben. Szinte az egész filmes világ (beleértve az újságírást és a filmgyártást is) egy amolyan szünetelő, kiváró állapotban van, melyet bizonytalanság és némi aggodalom jellemez. A filmek, sorozatok forgatásai leálltak, még az olyan szuperprodukciók esetében is, mint a Mission: Impossible 7-8, vagy a Stranger Things negyedik évada. Majdnem az összes nagyobb, július előtti filmpremiert eltolták egy későbbi, vagy egyelőre meg nem határozott dátumra. A producerek féltik projektjeiket, és joggal - még ha hamarosan ki is nyitnának a mozik, valószínű, hogy az emberek egy jó ideig még nem fognak tömeges eseményekre rohanni. S így az olyan, korábban abszolút sikernek számító filmek, mint például a Wonder Woman 1984 is komoly veszélybe kerültek bevételi szempontból.
Ilyenkor persze, mint ahogyan mindenki, a filmesek is igyekeznek megtalálni a módot arra, hogy a munka folytatódhasson. Forgatás helyett az utómunkálatokra (vágás, effektek), vagy éppen a friss projektek előkészületeire, csiszolására koncentrálnak. Sok stúdió döntött úgy, hogy a moziban még alig futó, vagy be sem mutatott filmjeiket elérhetővé teszik otthoni kölcsönzésre olyan platformokon, mint az iTunes, vagy az Amazon. Így elkerülhető az anyagi bukás az olyan ígéretes filmek esetében, mint például “A láthatatlan ember” - a mozi rendkívül népszerű volt mind a kritikusok, mind a közönség köreiben. Szomorú lett volna, ha pont egy ilyen kiváló alkotás tűnik el a süllyesztőben a járvány miatt.
Az ilyesfajta megoldások valóban kényelmesek mindenki számára - rengeteg ember kényszerül most arra, hogy otthon maradjon, s ilyenkor a megfelelő szórakozási, filmezési lehetőségek, bár nem elsődlegesek, mégis nagyon fontosak. Hivatalos kérésre többek között a Netflix és a YouTube is korlátozni kényszerült a tartalmai felbontását, akkora terhelést jelentett az otthoni filmezők megugrása az európai hálózatokra. Igény tehát van, és a bevételkiesést is lehet valamelyest mérsékelni.
Azonban felmerül a kérdés, hogy milyen jövőhöz vezet ez, ha majd minden helyreáll? Hollywoodban már most kongatják a vészharangot, és a már amúgy is gyengélkedő mozi halálától tartanak. A mostani helyzet kiválóan demonstrálja azt, hogy ha van rá hajlandóság, akkor a stúdiók át tudnak állni az otthoni premierekre, így a streaming könnyen egyeduralkodóvá válhat.
Ezen a ponton még nehéz megmondani, hogy vajon képes lesz-e a filmipar visszatérni a normális kerékvágásba. A közönség reakcióját mindig nagyon nehéz kiszámítani: az egész akár a visszájára is elsülhet. Hiszen
sokan akár túlzásnak is találhatják egy-egy otthoni premier kölcsönzési árát, ami akár a duplája is lehet egy egész hónapnyi Netflix-előfizetésnek.
Akármi is történjen, én azért buzdítani szeretném a nézőket, hogy mindenképpen támogassák a kedvenc mozijaikat, amint lecsendesedett a járvány! Akárhány film legyen is elérhető otthon, bármennyire jutányos áron, a több száz emberrel való közös nevetés, izgulás és meghatódás élményét semmi sem tudja kiváltani. A mozinak óriási összekovácsoló és felemelő ereje van, s borzasztó lenne ezt veszni hagyni. Addig is azonban mindenkinek kitartást, és jó filmezést kívánok, szigorúan otthonról!
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)