Horror Középföldén
Szerző: Rituper Tamás | rituper.tamas@dehir.hu Közzétéve: 2010.09.13. 09:42 | Frissítve: 2010.09.13. 09:42
Neil Marshall két kiváló horrorfilmmel írta be magát a filmtörténelembe. Van ennek a pasasnak egy mániája: ember embernek farkasa. A kilencedik légióban sem hazudtolja meg magát, s persze van vér is sok vödörrel. Kritika.
Neil Marshall 2002-es Dog Soldiers-e ugyan nem egy sokak által ismert mozi (elsősorban a roppant alacsony költségvetése okán), de a kritikusok imádták, s azóta is hivatkozási alap, ha egy filmben összezárt katonák gyilkolják egymást. Három év múlva azonban már nem csak a szaksajtó ünnepelt, A barlang 2005 egyik legsikeresebb horrorfilmje lett, mely egyfajta újhullámot is generált a szigetországban. Azóta nem egy kiváló brit horror készült, elég csak Michael J. Bassett hátborzongató Wilderness-ére vagy James Watkins még hátborzongatóbb Eden Lake-jére gondolni. Marshall A barlangban – melyben ugye hat csaj eltéved egy barlangrendszerben, ahol fehér Gollamok vadásznak rájuk – úgy ugrasztja össze szereplőit, úgy csinál gyilkost a nőkből, úgy zúdítja ránk a klausztrofóbiát, ahogy addig senki. Ezután csinálhat már bármit, az mindig érdekes lesz, legfeljebb csalódunk benne. És persze csalódtunk is azóta, hiszen a 2008-as Doomsday egy jobbára nézhetetlen 28 nappal később-Mad Max klón lett.
No, de nézzük a jelent! Neil Marshall ezúttal biztos valami NKA-s pályázatot nyert, hiszen a brit történelem gyökereit kapirgálja. A Krisztus születése utáni második évszázad Britanniájában vagyunk, a római terjeszkedést a pikt harcosok gerillatámadásai hátráltatják. Összeáll hát a kilencedik légió, hogy lezúzzák a barbárokat. A pikteknek azonban más tervei vannak, s rajtaütnek a légión (ez az egyetlen nagyobb csatajelenet, s ez sem túl hosszú, így az előzetes cseppet félrevezető). Maroknyi római marad csak életben, akik űzött vadak lesznek, nyomukban a piktek, élükön egy szótlan, de valóban félelmetesre maszkírozott ukrán topmodell, Olga Kurylenko, aki nyomolvasásban és gyilkolásban volt osztályelső.
Marshallnak ez a paranoiás menekülés a kisujjában van, s úgy tűnik, nem csak szűk terekben, hanem a végtelen és gyönyörűen fényképezett skót felföldön is otthonosan mozog. Természetesen előjön a szokásos heppje, ismét kiderül, hogy ember embernek farkasa, azaz ha közelg a halál, nincs barátság, nincs bajtársiasság, nincs emberség (a film legjobban sikerült jelenetei ezek), és persze brutalitásban sincs hiány (a történelmi filmekért bolonduló gyereket inkább ne vigyük el A kilencedik légióra!).
A plusz azonban ezúttal hiányzik; tisztességes iparosmunka zajlik a szemünk előtt, ami ugyan jó darabig igen izgalmas, de korántsem lebilincselő. A színészek is mintha unták volna a szaladgálást a hidegben (nézzék csak Olga Kurylenko arcát!), nincs egyetlen kiemelkedő alakítás sem. A romantikus szál pedig egyenesen tévút, így hiába építi fel Marshall egészen kiválóan a feszültséget, az percről percre omlik össze, míg a végére teljesen elfogy a lendület, s már azon jár az ember esze, hogy vajon jobb lesz-e a brit rendező következő filmje.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)