Horgas Eszter: Debrecenben szinte vágni lehet a szeretetet
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2012.02.12. 13:39 | Frissítve: 2012.02.13. 08:59
Debrecen – Már gyerekként sem akart a mások által kitaposott úton járni Horgas Eszter, aki nemrég tért haza egy 14 koncertes turnéról, és most a Kölcseybe készül. Interjú.
Horgas Eszter művészcsaládba született – édesanyja Levendel Júlia író, édesapja Horgas Béla költő –, s bár végzettsége szerint zenetanár is lehetne, elsősorban fuvolaművészként ismerik és kedvelik.
Dehir.hu: Aki klasszikus zenét tanul, nem olyan könnyen mozdul ki abból a világból. Ehhez képest Horgas Eszterrel kapcsolatban gyakran elhangzik a corss-over kifejezés: ötvözi a dzsesszt, a klasszikus muzsikát és a popzenét. Mennyire könnyű átlépni a műfaji határokat?
Horgas Eszter: Én már gyerekként sem szerettem a mások által kitaposott úton járni. Bár a zeneiskola, aztán a konzervatórium, majd a Zeneakadémia sikeres bizonyítványai egy hagyományos klasszikus zenészi jövőt jósolhattak volna, de sok mesterem és persze jómagam számára is már ezekben az években kiderült, hogy én másképpen fogom megtalálni önmagam. Ezen túl a nagyon szűk fuvolarepertoár is hozzásegített ahhoz, hogy más műfajokat – és más zeneirodalmat – is keressek. Míg egy zongorista, hegedűs vagy énekes élete végéig dúskálhat a jobbnál jobb zeneművekben, a fuvolával ez nem így van. Ezért meg kellett találnom a saját irodalmamat, hogy szólókarriert építhessek. Bizonyára alkati adottság kellett hozzá, hogy ez sikerüljön. S persze nagy kíváncsiság, akarat, kitartás, rengeteg munka és szerencse.
Dehir.hu: Piazzolla és a tangó, Carmen és az opera között Horgas Eszter tűnik a közös nevezőnek. Melyik az igazi énje?
Horgas Eszter: Nagyon közel állnak hozzám Carmen dallamai, titokzatos lénye, talán kicsit már össze is nőttünk. A tangó, a tánc, a latin zenék pedig olyan erővel hatnak rám, hogy úgy érzem, hitelesen tudom lázba hozni a közönséget.
Dehir.hu: Vannak-e visszajelzések azzal kapcsolatban, amit csinál? Fontos-e a közönség szeretete?
Horgas Eszter: Nemrég jöttünk haza egy három hetes nemzetközi turnéról. 14 koncertem volt. Mindegyik előadás után álló ovációval, nagy tapssal ünnepelt a közönség. A turné utolsó koncertjein már nem tudtam dedikálni, mivel az összes CD-met felvásárolták... Hazudnék, ha azt állítanám: nem számit. Az első koncerteken még meg is könnyeztem ezt az őrült nagy sikert. Mikor két hét alatt platina lett az Ő és Carmen lemezem Al Di Meolával, szintén borzongató jó érzés fogott el. De mikor a pulai Arénában 40 percig állva ünnepelt a közönség, az sem volt rossz érzés. De említhetném azt is, amikor Mátészalkán elsírta magát az első sorban egy néni, vagy Debrecent, ahol Al Di Meolával telt ház előtt koncerteztünk a Kölcseyben, és szinte vágni lehetett a szeretetet és megbecsülést... – sorolhatnám ezeket a felejthetetlen pillanatokat, melyek tényleg nagy nagy erőt adnak. Ilyenkor azt érzem, csodás dolog, hogy muzsikus lehetek. A zene olyan magasságokba repít, amit álmodni sem mertem.
Dehir.hu: S mi a véleménye a kritikáról? Szüksége van rá? Figyeli, számon tartja, mit írnak a zenéjéről, a koncertjeiről?
Horgas Eszter: A kritika sajnos Magyarországon eléggé másodlagos lett. Kevés az igazán jó, a szakmáját kiválóan tudó kritikus. Külföldi útjaimon sokkal igényesebb és érdekesebb kritikákat írnak rólam. Persze a lényeg úgyis a közönség, illetve a szakmailag számomra fontos emberek véleménye. Azt hiszem Verdinek igaza volt, mikor azt mondta „ a kritikával nem szabad foglalkozni”. Ha azonban mégis tanulni tudok bármiféle kritikából, azért hálás vagyok. A cél ugyanis a tanulás, a fejlődés, hogy egyre jobbak legyünk, legyen esélyünk arra, hogy igazi közvetítők lehessünk, és rajtunk, művészeken keresztül meg tudjon történni a csoda, amiért emberek idejüket, pénzüket áldozzák. Hiszen mind-mind arra vágyunk, hogy átélhessük a katarzist, a művészetekből áradó boldogságot.
Dehir.hu: Debrecenben többször is koncertezett az elmúlt években. Mennyire ér rá időzni is ilyenkor a városban? Sétálni egyet, inni egy kávét, süteményt enni, esetleg beszédbe elegyedni az emberekkel – vagy megnézni a virágkarnevált?
Horgas Eszter: Debrecen az elmúlt években sokat szépült. Csodás város lett. A 2009-es évben öt alkalommal adtam koncerteket a városban különféle felállásban. De hála a jó sorsomnak, minden évben eljutok ide. Megszerettem Debrecent nagyon, és jó pár barátságot is kötöttem. Megtaláltam az egyik legjobb cukrászdát is. Szeretek a Kölcsey Központba jönni, mert amikor itt játszom, az olyan mintha Nyugat-Európa valamelyik városában koncerteznék. Remek hely! A virágkarnevál meg az egyik legjobb esemény, ami Magyarországon történik.
Dehir.hu: Hogyan jön az ötlet, az ihlet, merre fog elmozdulni? Mi alapján határozza meg, mi lesz a következő program illetve album iránya?
Horgas Eszter: Általában belülről súg a hang, az én belső hangom. Izgatni kezd valami, vagy álmodok konkrét dologról, vagy egy beszélgetés, egy felkérés inspirál. Fontos, hogy nyitott tudjak lenni, figyeljek befelé, és persze a külső jeleket is észrevegyem.
Dehir.hu: Mivel készül a cívisvárosba február 18-án? Mennyiben más ez az új lemez, a Szeretni bolondulásig, mint a korábbiak?
Horgas Eszter: Más is, de ott vannak a régi érzések is. A nőt próbáljuk megmutatni ezerféleképpen, ezúttal régi magyar filmzenék segítségével. A nőt, aki szeret, aki gyászol, aki gyöngéd, vágyakozó, vicces, szelíd és vad. Igazi kihívás, hogy ezek a sokszor unalomig játszott dalok hogyan tudnak új életre kelni, új formákat ölteni és hatni a ma emberére. Évek óta az izgat, hogy miközben a nekem oly fontos klasszikus értékeket megmutatom, mégis újat alkossak, új fuvolairodalmat építsek. Hol romantikusokkal, hol Bach, hol Gershwin, hol Vivaldi, Piazzolla műveinek segítségével… Vagy most éppen a filmzenék világával. Szenvedélyes, női energiákkal teli estével készülünk, ahol a klasszikus, a latin, a jazz, a pop műfajai egyszerre tudnak majd jelen lenni.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)