Kultúra Kritika

Hogyan lett a kis tót fiúból a magyar nemzetért küzdő hazafi?

Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2023.02.21. 08:10 | Frissítve: 2023.02.21. 08:16

A | A

Debrecen – Vaskos, szép és hiteles életrajzi regényt írt a lánglelkű poétáról Berényi Anna.

A hétköznapokban közgazdászként dolgozó Berényi Anna korábban könyvet írt Kossuth Zsuzsannáról és Richter Gedeonról. Ahogy ezekben, úgy az új kötetében is feltűnik Debrecen, ami nem csoda, hiszen Petőfi Sándor is megfordult városunkban. (S tagadhatatlanul viszontagságos körülmények között teltek itt napjai, ahogy beavat a részletekbe a Scolar kiadó gondozásában megjelent könyv.)

Attól, hogy a 200 éve született költőt e szép jubileum mellett igyekszünk lelkesen ünnepelni, hogy tananyag, hogy verseiből néhányat (legalábbis részleteiben) képesek vagyunk idézni olykor, vagy hogy időnként próbáljuk elképzelni, rock- vagy rapsztár lenne-e vajon manapság, még nem biztos, hogy ismerjük.

Berényi Anna ilyesmin nem igazán törte a fejét: nem aprózta el, hanem a nehezebb végét fogta meg, és életrajzi regényt írta költőről. Ez az a műfaj olyan, ami nem engedheti meg magának azt, hogy unalmas legyen. De hiteltelen sem lehet: a fantázia áradásának ugyanis gátat szab a valóság, a történeti hűségre törekvés. Sok mindent tudunk Petőfiről – és sok mindent nem. Bármilyen rövid élete is volt, alig 27 év, az bizony sok nap, sok esemény, találkozás, fordulat, mosoly és bánat. Berényi Anna alaposan felkészült Petőfiből – s volt honnan és miből meríteni: Kerényi Ferenc és Illyés Gyula mellett a költő levelezései és úti jegyzetei, Jókai Mór visszaemlékezései, Szendrey Júlia naplói is forrásul szolgálhattak a könyvhöz. Ám ezt egy ügyes ötlettel is megfejelte: a regény mesélője a költő édesanyja, Hrúz Mária, az ő szemszögéből nézve tárul elénk a költő élete. Nyilván vannak csak elképzelhető részletek: azt tudjuk ugyan, hogy a szülők mennyit költöztek, mennyit dolgozott, próbálkozott az apa, a kemény és szigorú mészáros, hogy jobb életet biztosítson a családnak, ám mégis vannak, lehetnek hézagok, amelyeket az írói fantázia tud csak kitölteni.

Aki ismeri Petőfit, nem fog csalódni, s aki pedig szeretne egy olvasmányos könyvvel a kezében hátradőlni a kanapén, szintén jó helyre nyúl. A kötet szerkezete egyszerű: az anya mesél, s haladunk az időben előre, lineárisan. Berényi Anna nem egy túlidealizált, nem túl patetikus alakot fest elénk.

Ez a Petőfi hirtelen természetű, féktelen, ugyanakkor elképesztően tehetséges. Sokat dolgozik, sokat ír, sértődékeny és érzékeny, öntudatos, s néha nagyon rossz döntéseket hoz.

Például amikor katonának áll, és kis híján oda nem vész. Vagy amikor egy szál ingben indul el a vacogtató télben (például) Debrecenből Pestre. (S még hányszor éhezik, fázik, betegeskedik rövid élete során.) Gyakran kölcsönökből él – melyeket nem ritkán barátok, segítő szándékú támogatók rendeznek –, szinte örökké szerelmes (négy hölgy kezét kéri meg viszonylag rövid idő alatt), és forró fejjel politizál. Nem fest túlidealizált képet Petőfiről a regény, de nem esik az ellenkező végletbe sem. E lánglelkű poéta lobogását az olvasó is átérzi, és végtelenül sajnálja is, ahogy sodródik az elkerülhetetlen és korai vég felé.

Erénye a kötetnek a hiteles korrajz is, a kétszáz évvel ezelőtti magyarországi állapotok ábrázolása – legyen szó közéletről, vidékről, városról, divatról. Bőséges ismeretanyaggal vértezi fel az olvasót, onnan kezdve, hogyan lett a kis tót fiúból a magyar nemzetért küzdő hazafi, vagy hogyan ismerkedett meg Orlay Petrics Somával, Jókay Móriccal (akiből idővel Jókai lett), Arany Jánossal, vagy milyen lehetetlen helyzetbe került szerelme, Szendrey Júlia kérőjeként.

Éles képet fest az iskolai évekről, a színészi próbálkozásokról, az irodalmi sikerekről és az anyagi gondokról. Ott didergünk Petőfivel az országúton, vele éhezünk, vele szenvedünk a fűtetlen szobában, akár itt, Debrecenben is.

Töprengve lapozunk előre, hogy nem érezte ez az okos fiatal férfi, mikor kellene megállni, mikor nem menni tovább. Visszalépni, kiutat keresni. Mérlegre tenni az életét. Néha jó döntéseket hozni. Nem visszatérni a harcba, hanem maradni az asszony és a gyermeke, Zoltán mellett, akit alig látott. De ha ezt teszi, az lett volna, akiről a tankönyvek írnak? Valószínűleg igen. S lett volna egy nagyobb, vaskosabb életmű, olyasmi, mint amilyen az Arany Jánosé. Ez persze csak a recenzens tűnődése – a kötet megmarad a valóságnál. Petőfi elbukik, a szabadságharcot elveszítjük – a költő pedig az egyik legfényesebb név máig a magyar irodalom nagy könyvében. Olyan szerző, aki ha nem is korunk hangján szólal meg – hiszen őrülten nagy idő két évszázad –, de képes üzenni a mának is. Akár egy életrajzi regény lapjairól.

Címkék: Petőfi Sándor, Petőfi, Berényi Anna, Regény, könyv, Kötet

Kapcsolódó cikkek: