Belépés
Regisztráció
Extrém szerelmeslevél lett a mozgóképnek Brad Pitt új filmje
Szerző: Magyar Evelin | magyar.evelin@dehir.hu Közzétéve: 2023.01.21. 11:00 | Frissítve: 2023.01.22. 14:01
Debrecen - A Babylon című mozi az 1920-as évekbe repít vissza: a drogok, a gyilkosság és a féktelen dekadencia világába, ahol a közönség és a szakma pillanatok alatt felemeli és a mélybe taszítja a filmsztárokat. Kritika.
Újabb nagy dobással jelentkezett Damien Chazelle: a hat Oscar-díjjal jutalmazott Kaliforniai álom és a három Oscart bezsebelő Whiplash után az 1920-as évek Amerikájába repít vissza a rendező. A Babylon már a szereplőgárdájával is korán felhívta magára a mozikedvelők figyelmét: Brad Pitt, Margot Robbie, Olivia Wilde és Tobey Maguire egyaránt húzónevek és közönségkedvencek, várható volt, hogy a díjnyertes direktorral együttműködve igazán markáns végeredmény kerül a mozikba.
Babylon
1926-ban járunk, a némafilm korszak legvégén: a vad és fékezhetetlen Nellie LaRoy (Margot Robbie) egy különc partin megismerkedik a mexikói bevándorlóval, Manny-vel (Diego Calva), az ő felemelkedéstörténetüket követhetjük végig nem hétköznapi forgatások, őrült szexpartik és drogmámoros pillanatok során. Ezzel párhuzamosan a némafilmek sztárjának, a kedves, ám folyton ivó és feleséget cserélő Jack Conradnak (Brad Pitt) leáldozóban van a csillaga a hang megjelenése miatt.
S ahogy az sejthető, a villámgyorsan felívelő karriernek ugyanolyan árnyoldalai vannak, mint a mellőzöttségnek...
A film pimaszul szórakoztató kettőssége abban rejlik, hogy keményen fityiszt mutat a filmiparnak, a rajta élősködnek, az általa felemelkedni vágyóknak, viszont egyben piedesztálra is emeli a mozgóképet mint művészeti ágat. De úgy is mondhatnánk, hogy a rendező rajong a film műfajáért, ismeri a történetét, s fel is akarja villantani fontosabb mérföldköveit, mint a némafilmről a hangosfilmre való áttérést, vagy a filmművészet alapműveit – Türelmetlenség, Utazás a Holdba, Andalúziai kutya, A dzsesszénekes –, de a forgatások rejtelmeibe is betekintést enged. Ezzel egy időben viszont viszolygást is érzékeltet: a sztárt, a főnököt, a felkapaszkodni vágyó kifutófiúkat egyaránt a maguk gyengeségeivel együtt ábrázolja.
Ez a fajta kettősségérzet végigvonul az egész filmen: míg a legeleje sodró lendületű, groteszk módon vicces és pikáns, addig a második óra vontatott, a Tarantino-filmeket idézően aprólékos és trágár, míg az utolsó órára kanyarodva ismét felgyorsulnak és egyre bizarrabbá, sötétebbé válnak az események. Egy viszont biztos: a három órás játékidő bőven túl van nyújtva, az utolsó fél óra már nagyon fészkelődősen kellemetlen és szájbarágós. Erős kézzel simán meg lehetett volna húzni kétórásra a játékidőt, így egy jóval feszesebb filmet kaptunk volna, kevesebb üresjárattal.
Érdekes módon a történetben a korszak szinte minden fontos eleme szerepet játszik: megjelenik benne a blackface, a faji megkülönböztetés, a freak show-k szörnyei, a varieté, az olcsó mozik, a drága partik, a hóbortok váltakozása. Felidézik az éra nagy sztárjait, Clara Bow-t, Gloria Swansont, de még a magyar származású Putty Liát is, Brad Pitt hetyke ceruzabajsza pedig az egykori szívtipró, Douglas Fairbanks stílusára emlékeztet.
Ennek ellenére az 1919 és 1933 közötti szesztilalomról nem esik egy szó sem, és a szereplők folyton isznak: bár valószínűleg ezekre a kiváltságosokra semmilyen szabály vagy törvény nem volt érvényes, vagy legalábbis így érezték.
Emellett az autentikus frizurák, sminkek vagy ruhaszabások sem kapnak nagy hangsúlyt, főleg a női szereplők esetében.
Feltételezhetően ez egy tudatos választás volt, és a készítők nemcsak az adott évtized(ek)re kívánták kivetíteni mondanivalójukat, hanem univerzálisabb üzenetet akartak közvetíteni. A fülbemászó zenék viszont jól megidézték a korszakot, szinte táncolni támad kedve a nézőnek a pörgős, fülledt dallamokat hallva.
Mellette szól az is, hogy az álságos finom erkölcsökről is lerántja a leplet: míg a felszínen a művészetekről fecsegnek pezsgővel az emberek, addig a színfalak mögött prostituáltak vizelnek le nagydarab, pénzes fickókat, szexpartikat zajlanak sok résztvevővel, zsákszámra fogynak a különféle kábítószerek, folyik az alkohol és a népszerűségen, a pénzen kívül semmi sem fontos. Bárkin át lehet gázolni az ismertségért, nem léteznek határok, sem erkölcsök vagy együttérzés.
A Babylon egy sokat vállaló film, ami hozni is tudja azt, amit elvárunk tőle: nagyívű, látványos, pikáns, szórakoztató, sőt kifejezetten vicces, mégis erős drámai színezettel bír. Egy olyan letűnt korról mesél, aminek ilyen extrém módon dekadens oldaláról aligha tud az átlagember. S talán jobb is nem tudni a drogokról, a vitákról, a nehéz forgatási körülményekről:
elég megnézni a régi, de örökérvényű mozgóképeket, amelyeknek mára már egy szereplője, készítője sem él, emlékük viszont nem fakul.
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 1590 Ft, 2D diák/nyugdíjas/pedagógus – 1350 Ft, 3D normál: 1690 Ft, 3D diák/nyugdíjas/pedagógus – 1400 Ft.
Kapcsolódó cikkek:
2023.05.30.
