Ennyire rossz filmet tényleg ritkán látni a mozikban
Szerző: Orosz Ferenc | info@dehir.hu Közzétéve: 2017.06.25. 16:30 | Frissítve: 2017.06.26. 16:30
Debrecen – Bay igyekezett valami olyasmit összehozni, ami talán felkelti még a reményvesztettek érdeklődését is. Kritika.
Mit is lehet írni egy olyan filmsorozat immár ötödik epizódjáról, ami a kezdetektől fogva nem szólt egyébről, mint két ellenséges robot-klán zúzásáról amerikai nagyvárosokban? Mit lehet még elmondani ebben a témában, miért volt szükség az újabb filmre? A válasz sajnos elképesztően kiábrándító: Bay legújabb filmje, a Transformers: Az utolsó lovag nélkülöz mindennemű művészi törekvést, vagy bármiféle történetbeli kohéziót. Még azt is tulzás lenne kijelenteni, hogy a film képviseli mindazt, ami rossz Hollywoodban, ugyanis ezáltal túlzottan sokkal ruháznánk fel az alkotást: ez a mozi nem képvisel semmit, pusztán egy mozgóképes romhalmaz, amit egy túlzottan nagy szabadsággal rendelkező, jobb napjait már rég maga mögött tudó figura hozott össze.
A történet ezen a ponton már teljesen követhetetlen és elhanyagolható, Bay és csapata mégis igyekezett valami olyasmit összehozni, ami talán felkelti még a reményvesztettek érdeklődését is. Ezúttal kiderül, hogy a robotok már a kezdetektől szerepet játszottak az emberi történelem alakulásában. Ahhoz hogy véget vessenek a jelenben dúló, emberek és transzformerek közötti háborúnak, egy ősi ereklyét kell megszerezniük hőseinknek. És a történet igazából ennyi.
Az első és legszembetűnőbb probléma az, hogy az alkotók már régen nem tudják, merre is vigyék ezt az érthetetlenül milliókat kereső franchise-t. Abbahagyni nem akarják, sőt, még egy írószobát is létrehoztak nem is olyan régen, annak érdekében, hogy egy új Transformer-univerzumot építsenek fel, hiszen most ez a divat. Viszont így teljesen megmagyarázhatatlan, hogy egyáltalán mivel akarják megtölteni az univerzumot, ugyanis a legújabb film története olyan szinten nem tartalmaz semmi érdembelit, hogy még ennek a filmnek a végtelennek tűnő két és fél óráját is alig bírja kitölteni. A sztori a korábbi filmek idővonalát és valamennyire kiépített világát is semmibe veszi, a lefektetett szabályokat felrúgja és sokszor saját, korábbi fordulatait hasznosítja újra, mindezt szemérmetlenül. Pofátlanul semmibe veszik a nézőt, és ezúttal nem használható az a kifogás sem, hogy ez a film a fiatalabb közönségnek, vagy a rajongóknak készült. Ennél a filmnél még a szombat reggeli rajzfilmeknek is értékelhetőbb és összetettebb a története. Bár a korábbi epizódok is adtak okot indulatokra, kiváltképp a második rész, ennek a mozinak a tükrében az első rész már-már klasszikusnak számít.
Akármennyire is legyen összecsapott a történet, mégis képes arra, hogy unalmas és túlzottan bonyolult legyen. A jelenetek nevetségesek és nincs köztük semmilyen kapcsolat, csak úgy megtörténnek egymás után, mint a legrosszabb, zs-kategóriás filmekben, amit hajnalban kapunk el a kábeltévé sötétebb területein. És mindezen borzalmak után talán még abban reménykedhetnénk, hogy a film egyetlen megmentője, a látvány lesz az, ami miatt elmondhatjuk: nem dobtuk ki a mozijegy árát, és nincs teljesen elveszve a franchise. Egy percig igazunk is lesz, hiszen Bay ezúttal is a legfrissebb technikát használta ahhoz, hogy életre keltse agyrémét, és ez a film összes kockáján meglátszik. A film nem néz ki rosszul, és a szemnyalóka-effektus is működik az első percekben: talán valamennyire élvezzük is a látottakat, ha képesek vagyunk elvonatkoztatni a rengeteg zagyvaságtól, amit az írók összehordtak. Azonban hamar rádöbbenünk, hogy mindez csak látszat. A látványorgia nagyon gyorsan átvált kakofóniába, és hamarosan már nem látunk mást, csak robottestrészek, naplementék, lassított jelenetek, Mark Wahlberg, és egy fiatal színésznő idomainak furcsa, émelyítő keverékét. Tényleg abban a hitben voltam, hogy ha valami jót lehet majd erről a filmről mondani, az majd a látvány lesz, de sajnos ez a franchise már ezt az erényét is elveszítette.
Annak idején a Transformers első része hamar belopta magát a szívembe: nem volt kifejezetten kidolgozott darab, és korántsem nevezhető filmtörténeti klasszikusnak, mégis volt benne valami báj, ami a régi kalandfilmek érzetét tudta újra visszahozni: kicsit úgy érezhettük, hogy kaptunk egy újabb “Függetlenség Napját”. Azonban amit az ötödik résszel műveltek az alkotók az tényleg megbocsájthatatlan. Ennyire nem lehet ostobának nézni a közönséget. Véleményem szerint ebben a szériában már nincs értelme többé megbízni. Talán még az Űrdongó nyolcvanas években játszódó spin-offjának lehet óvatosan adni egy esélyt, feltéve ha nem Bay rendezi. Pedig van a rendezőben tehetség, neki is volt egy kiforrott stílusa, ami ha nem is volt tökéletes, mégis jó volt elnézni. Ez így azonban már csak erőlködés.
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Ön is megnézheti: június 22. és 28. között 15 órától, illetve 19.30-tól, június 30. és július 5. között 17.45-től (1-jén és 2-án 13 órától is). Apolló mozi, Miklós u. 1. el.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 900 Ft, 2D gyermek/diák – 800 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 700 Ft, 3D normál: 1130 Ft, 3D gyermek/diák – 1030 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 930 Ft.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)