Eljött az igazság pillanata a Csokonai Színházban
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2020.09.08. 08:10 | Frissítve: 2024.02.07. 11:06
Debrecen – A Bánk bán színműként valahol a kötelező irodalom áldozata. Erkel zenéje egészen más dimenziókba emeli ezt a történetet. Vidnyánszky Attila rendezését láthattuk Debrecenben. Kritika.
Az egyik legszebb magyar operával indult a Csokonai Színház évada. A debreceni közönség a Bánk bánt láthatta – s rendhagyó módon nem pénteki, hanem szombati premieren. Az előadás, a Coopera és koprodukciós partnereinek produkciója nem csupán tisztelgés a nemzeti összetartozás éve és ideája előtt, hanem igen erős és hangos évadindítás.
Vidnyánszky Attila, a darab rendezője manapság nem elsősorban művészi kvalitásai miatt szerepel a hírekben. Pedig nem kellene elfelejteni, hogy a legjobb magyar színházi szakemberek közé tartozik. Debreceni színidirektorsága (2006-2013) idejé friss, izgalmas szemléletet hozott a városba, tehetséges és ismert művészeket (Szűcs Nelli, Trill Zsolt, Kristán Attila, Tóth László, Varga József, Cserhalmi György, Hobo), nemzetközileg elismert szakembereket (Silviu Purcărete, Viktor Rizsakov, Andrzej Bubień, Szergej Maszlobojscsikov, Nadine Duffaut,Vlad Troickij, Valère Novarina, Tim Carroll, Marco Spada, Paul Zimet). Úgy is mondhatnánk, feltette a Csokonai Színházat a térképre. A szakma elkezdődött érdeklődni az itteni produkciók iránt. A Pécsi Országos Színházi Találkozóra hét debreceni előadás kapott meghívást ebben az időszakban – ebből hármat Vidnyánszky Attila rendezett (Liberté ’56, Úri muri, Mesés férfiak szárnyakkal), de eljutott az Oblom-off, a Fodrásznő, a Scapin, a szemfényvesztő és A revizor is a neves szakmai seregszemlére. Nem csupán a válogatók tetszését nyerték el a debreceni előadások, hanem díjakat is besepertek – a Fodrásznő például a legjobb előadásét.
Ebben az időszakban két fesztivál házigazdájaként is emlegethettük Debrecent: a Jel és a Deszka a szakma és a közönség érdeklődését egyaránt magára vonta.
A társulat rendszeresen külföldi fellépésekre is eljutott. Olyan helyekre többek között, mint Nagyvárad, Lendva, Pilsen, Kijev, Beregszász, Nowy Sacz, Dubrovnik, Split, Nagykároly, Párizs, Kolozsvár, Jaroslavl, Minszk, Sepsiszentgyörgy, Szatmárnémeti, Gdansk, Bukarest.
Amikor napjainkban Vidnyánszky Attiláról olvasunk a hírekben, minderről általában szó sem esik.
A rendező, az egykori debreceni direktor Bánk bán címszerepére az erdélyi származású Molnár Leventét kérte fel a rendező, ami nagy nyereség a debreceni nézők számára is. Molnár Levente karizmatikus énekes, valóban játszik a színpadon, árad belőle a nyers erő, ahogy megformálja a nagyurat, akit elsősorban Katona József drámájából ismerhetünk, másodsorban pedig Erkel operájából. A Bánk bán színműként valahol a kötelező irodalom áldozata. Talán nem a megfelelő életkorban, s nem a megfelelő tálalásban kapják a diákok – s innentől nehéz elhitetni velük, hogy ez egy olyan mű, aminek a nyomán simán annyira látványos film – vagy akár sorozat – készülhetne, mint a Gladiátor vagy a Vikingek. Minden alapanyag benne van: ármány, cselszövés, hatalmi harcok, szerelem, mohó testi vágy, vad tivornyák, erőszak, gyilkosság, árulás, lázadás. Mindez izgalmas és sötét történelmi háttér előtt.
Míg a mai fülnek talán kissé döcögős nyelvezetű Katona-szöveg nem könnyen emészthető, Erkel zenéje egészen más dimenziókba emeli a történetet.
Ahogy a 2017-es debreceni premier után írtuk, a drámát 1848-ban, a forradalom lázában égő országban mutatták be először, Erkel művét 1861-ben, már a kiegyezés közelében. A Csokonai Színház jó időzítéssel a nemzeti ünnephez közeledve tűzte műsorra az operát – akkor Gemza Péter rendezésében.
Vidnyánszky Attila másképpen nyúlt a történethez, rendezése máshova helyezi a hangsúlyokat, s miközben látványos jelenetekben tárja elénk a történetet, a víziószerűen elénk tárt részletekre is igyekszik odavonzani a figyelmet. (Látjuk a sorsot szövő párkákat, a ki-behurcolt koronát, a fő fogásként tálcán feltálalt csodaszarvast, ám ezekből a részletekből mégsem rajzolódik ki egy teljes, koherens egész.) Ahhoz, hogy akár félszáz ember mozogjon egyszerre a színen, tér kell. A színpadot ezért megnövelte, kiterjesztette a zenekari árok elé. Amivel egyúttal arról is üzen, hogy
ahol különböző oldalak, különböző érdekeltségek vannak – ott árok is húzódik. (Még ha zenekari is…)
A színpad jobb felén magasodó üvegfelület mögötti féktelen tivornya az egyik oldalon, a másikon a tehetetlenség, a pusztuló ország képe. Bánk, akinek a küldetése hűen szolgálni a királyt és a hazát, akkor roppan meg a teher alatt, mikor kiderül egyéni tragédiája: felesége „bedrogozva” erőszak áldozata lett. Bánk kiborul – és a legrosszabb döntést hozza, mikor eltaszítja, elűzi asszonyát. Ezzel a gesztussal tulajdonképpen a halálba kergeti a nőt, aki valóban nem tehet arról, ami történt vele. Bánk hősi énje így erősen megtépázva áll előttünk: csak nagyjából billenti helyre, hogy bosszút áll és igazságot oszt.
Ami megtörtént, az azonban nem seperhető el egy mozdulattal. Amikor eljön az igazság pillanata és számot kell adni a hazatérő király előtt a történtekről, férfiként viselkedik, ám végül összeomlik. Ekkor túl gyorsan történik minden, és a megbocsátás messze nem egyértelmű. Bánk mégiscsak meggyilkolta a király asszonyát – bűnös és áldozat egyszerre tehát.
Az előadás olyan hangokkal kényezteti a közönséget Molnár Levente mellett, mint a Melindát alakító Fischl Mónika vagy a Peturt markánsan megszemélyesítő Kálmándy Mihály.
A debreceni társulatot képviselő Bódi Marianna pár évvel korábban is Gertrúdot játszotta: most jóval modernebb nő képében lép elénk – jelmeze némileg ki is lóg a többé-kevésbé korhűségre törekvő többi közül. A Tiborcot alakító, 82 éves Berczelly István pedig tulajdonképpen visszatér ide, ahonnan pályája indult. A debreceniek régi ismerősként üdvözölhették Kesselyák Gergelyt is, aki végig erőteljes tempót diktált a Kodály Filharmonikusoknak, és sodorta a történetet és a nézőket a ez elkerülhetetlen végkifejlet felé.
A vég a lezárás, a tragédia ellenére is – még ha hirtelen érkezett is el – halvány reményt sugallt: talán lesz még valami, talán lesz, lehet folytatás, és rendben mehet tovább az élet.
További részleteket és teljes szereposztást itt, a Csokonai Színház honlapján találnak.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)