Éleslátással és bicskanyitogató őszinteséggel nyilatkozott a debreceni születésű író
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2022.09.16. 09:10 | Frissítve: 2022.09.16. 09:31
Debrecen – A Szükséges fölösleg terjedelmes és fontos mű. Térey János életútjának, intellektusának nagyszabású tanúja ez az interjúkötet.
Koszorúzással és bensőséges hangulatú kerekasztal-beszélgetéssel indult a harmadik Térey Könyvünnep városunkban. A rendezvénysorozat a Debrecenben született, a magyar irodalom egyik meghatározó szerzőjének számító költő, író és drámaíró élete és életműve mellett a kortárs irodalomra és az olvasásra is fókuszál.
Szombaton könyvbemutató helyszíne lesz a Méliusz Könyvtár földszinti előadója, ahol a közönség az egészen frissen megjelent, Szükséges fölösleg című kötettel ismerkedhet meg 17 órától.
Az esemény résztvevői Sárközy Bence, a Jelenkor Kiadó igazgatója, Darvasi Ferenc, a kötet szerkesztője és Szénási Miklós író, újságíró, a Dehir főszerkesztője.
"Csak már magamat unom nagyon interjúhelyzetben" – írta Térey János egy magánlevelében, 2016-ban.
Egy idő után nyűggé vált számára az interjúadás (főként az e-mail-interjú műfaja, amelyről azt tartotta, jogosan: az írók szellemi kizsákmányolásának kiváló terepe), igényességéből mégsem engedett. Ugyanolyan éleslátással és bicskanyitogató őszinteséggel, a klikkesedést kerülve fogalmazott tizedjére, huszadjára, századjára is. És még a legutolsó interjútöredékében is olyan nagyszerű parafrázisra ragadtatta magát, mint hogy ’az írás a gyerekszoba folytatása más eszközökkel’.
Ahogy Darvasi Ferenc írta a Térey Jánossal készült interjúkat tartalmazó kötetről, „a Szükséges fölösleg a maga rendhagyó módján az ’önéletrajza’. Azé a fiatalemberé, aki
sokáig építészmérnöknek készült, de már hétéves korában egy regénytervvel bíbelődött.
Aki Pestre érve - a nagyra becsült íróelődök nyomán - bevetette magát a kávéházakba, ahonnan idővel az éttermekbe szokott át. Akinek a szellemi horizontján teljes természetességgel fért meg egymás mellett Ady és Kosztolányi akkor, amikor az még nem volt szokás. Aki fiatalon a világ legfölöslegesebb, legunalmasabb dolgának tartotta az olyan irományokat, mint a fülszöveg...
Nyugtalanító életútjának, kiteljesedő intellektusának nagyszabású tanúja ez az interjúkötet. Annak, hogy miként érik egy költő - mert elsősorban költő volt - szabálytalan tehetségből a legnagyobbak egyikévé.”