Egyperces történetek és a hozzájuk kapcsolódó fotók visznek közelebb minket Debrecenhez – fotókkal, videóval

---

Új kötettel jelentkezett Löki Viktor: a Debreceni egypercesek című képeskönyv célja, hogy Debrecen nem épp legtipikusabb arcát is bemutassa az olvasóknak.

---

Rövid időn belül már a harmadik kötet érkezett, melyen az egyébként biológus Löki Viktor neve olvasható. Az első, a 2020-ban megjelent Isten átnyúl a farmeron egy sajátos hangulatú fanzine (melyre Az Év Könyve versenyen lehet voksolni), a második, a Harangi Attila építésszel közösen jegyzett Debreceni cívisházak és lakóik nyomában című könyvön pedig „még meg sem száradt a nyomdafesték”, máris itt van az újabb alkotás. A Streets of Debrecen bloghoz szorosan kapcsolódó Debreceni egypercesekkel és a szerzővel csütörtökön a Méliusz Juhász Péter Könyvtárban találkozhattak az érdeklődők. Löki Viktorral a kötet szerkesztője, Juhász Tibor beszélgetett.

Fotó: Mikula Szilvia

Sokan voltak kíváncsiak erre az új debreceni képeskönyvre vagy "albumocskára" – ahogy Löki Viktor nevezte –, melyben Debrecen egy másik arcát ismerhetjük meg fotókon és rövid történeteken keresztül.

„Ha nem létezne a Streets of Debrecen néven futó blog, nem jutottam volna el odáig, hogy idegenekkel szóba elegyedek, nem találkoztam volna Harangi Attilával is, illetve talán nem lett volna elég önbizalmam sem ahhoz, hogy írjak is” – kezdte a szerző.

Míg a cívisházas projekt során diktafonnal rögzítették az interjúkat, addig az egypercesek párbeszédeit emlékezetből, jegyzetekből rekonstruálta Viktor – szerinte ugyanis életszerűtlen, hogy egy spontán beszélgetést felvegyen. S mivel az interjúkészítés szabályainak nem felelnek meg ezek a történetek, kételyei vannak afelől, van-e létjogosultsága ezeknek a rekonstruált párbeszédeknek.

„Nem is azt kérem tőletek, hogy elhiggyétek, hogy az elejétől a végéig így történtek a párbeszédek. Annyit higgyetek el, hogy a párbeszédek tartalmán nem változtattam. Ha anekdotikus szinten kezeljük ezeket, akkor remélhetőleg működnek és közelebb visznek minket a városhoz, a közös cívis történeteinkhez.

Vannak kételyeim, persze, ezért is hangsúlyozom annyira, milyen szemmel nézzétek ezt a könyvet, hogy megbocsátsátok nekem az esetleges gyengeségeket" – mondta nevetve.

Hozzátette, a „módszertani gyermekbetegség” miatt pedig inkább képeskönyvként határozná meg a műfajt, mintsem riportalbumként.

Örkényi hagyományok

Löki Viktor a címadással kapcsolatban elárulta: több ponton is igyekezett kapcsolódni az örkényi abszurdhoz. Úgy véli, az anekdoták jelentős részében ott van a kis magyar valóság, ezért sem érzi túlzónak az örkényi utalást.

Egészen más Debrecen-képet közvetít

Debrecen nem épp legtipikusabb arcát mutatja be ez a kötet: a város perifériája, a haszonállattartás kapja a legnagyobb hangsúlyt benne. Azonban nem meggyőzni akarja az olvasókat, hogy mindenképp látogassanak el a város ezen részeire.

„Ha látunk egy aranyos bácsit macskákkal és rózsaszínre festett házfallal, valaki beszélgetni akar, míg más beülni az autóba és elmenni onnan. Azért akartam ezeket megmutatni, mert szeretek ezekben elmerülni, szeretném megmutatni, hogy ez is Debrecen. Meggyőzni azonban senkit nem akarok”

– tette hozzá.

A könyvbemutató végén a terveiről is mesélt Löki Viktor. Mint megtudtuk, – idő függvényében – szeretné továbbra is gyűjteni a Debreceni egyperceseket, a Harangi Attilával közös cívisházas projekt folytatásának kereteit most fektetik le, tervezik bővíteni is a csapatot. Továbbá

a jövőre ötvenéves Petőfi téri toronyház születésnapja alkalmából is készül majd egy nagyobb volumenű „ajándékkal” a debrecenieknek.