Egy pikkelyes hüllő esete a vízzel
Szerző: Wiedemann Krisztina | info@dehir.hu Közzétéve: 2011.03.16. 08:29 | Frissítve: 2011.03.16. 08:29
Hősnek készült mindig, bár sohasem tudta, hogy csinálja. Merhet-e különbözni egy olyan faj egyedeként, melynek lételeme a beolvadás? Gore Verbinski ízléstelen hawaii ingbe csomagolt kaméleonja akkor kezdi írni a saját történetét, amikor egy országúti balesetben elsodródik gazdáitól. Mozikban a Rango. Kritika.
Verbinski belefáradt A Karib-tenger kalózaiba – hallhattuk mostanság. Aggódni mégsem kell érte, hisz első, egészestés animációjából, a Rangóból új erőt merített. Szövevényes történetet font az Aviátor forgatókönyvírójával együtt egy kaméleon köré, aki a Föld legelhagyatottabb városában találja meg igazi énjét. Mindent, amit látunk és hallunk, egy csapat bagoly igyekszik itt a szorosan vett történetszáltól eltávolítani és idézőjelbe tenni. A mariachi zenekar jót tesznek a film egészének, tagjai ugyanis addig mesterkednek, míg el nem hitetik: nem egy kaméleont, hanem egy valódi hőst látunk.
Vajon hová tűnt a víz? Nincs nap, hogy ne tennék fel maguknak a vastag por lepte Por lakói a kérdést, mégis a válaszon valójában senki sem töri a fejét. A tokás polgármester, aki kerekesszékből puffogtatja közhelyeit, elhiteti, hogy sorscsapásról van szó, amit lehajtott fejjel, muszáj eltűrni. Egyetlen borznak, kakasnak vagy oposszumnak sincs bátorsága ellentmondani, a közügyek koordinátora az utóbbi évtizedekben ugyanis szellemi vezetővé nőtte ki magát. Szerdánként, pontban délben furcsa, táncos elemekkel átszőtt szertartást celebrál, a Szent Csapnál közös imára szólítja fel híveit. Hatalma megingathatatlan, személye gyanún felül áll, s mindig van körülötte néhány balek, például egy seriff, aki tudtán kívül az ő egyéni érdekeit szolgálja. A nagyotmondó Rango akkor kerül a városvezető látókörébe, amikor a másvilágra küldi a polgárok természetes ellenségét, a héját. Amint a csillagos plecsni felkerül az új jövevény gallérjára, jószerivel már senkit sem vesz emberszámba. Észre sem veszi, hogy seriffként valójában pufferként ékelődik az egyszerű városlakók és az álszent, hatalmaskodó polgármester közé. Időközben aggasztó hírek érkeznek a bankból, ami pénz helyett a valódi értéket, a vizet őrzi. Kiderül: a városkának mindössze öt napra elegendő vízkészlete maradt. Másnap a maradék víz is eltűnik, Rango pedig csapatot szervez a bankrablók üldözésére. A puskák ropognak, a denevérszárnyak csattognak, de mindhiába: a tartály ugyan előkerül, de már egy csepp víz sincs benne. Vereségét beismerve lógó orral távozik Rango, hogy megpróbálja átlépni a saját árnyékát.
A felnőtteknek készült mese elsősorban azokat győzheti meg, akik otthon vannak a vadnyugati filmes történetekben, és nem bánják, ha saját, személyes kedvenceik – például a Sergio Leone-filmek sztárjai – néhány ügyefogyott, bár zseniálisan kidolgozott rajzfilmfigurán keresztül, utalásszerűen, és nem épp a legelőnyösebb megvilágításban köszönnek vissza. A Rango másik vonzereje a főhős karaktere, aki Hunter S. Thompson és Jack Sparrow kapitány egyenes ági leszármazottja. Persze, aki messziről kerüli a westernt és Sparrow-t még messzebbről, kevéske örömre lelhet a filmben, mivel már eleve a talapzat is gyenge, amin a Rango áll. A 2D-s animáció kusza ezotériával átitatott filozófiája nem más, mint elcsépelt és erejüket vesztett gondolatok tárháza. Sajnos a humor is ritkább vendég, mint várnánk: a nézőtéren a legnagyobb derültséget kiváltó helyzetkomikum – amire egyébként a filmelőzetesek is alapoztak – csak itt-ott, véletlenszerűen bukkan fel. Úgy tűnik, mintha Verbinskinek nem lenne elég ideje megállni és elidőzni egy-egy bájos részletnél. Persze, attól, akinek éppen porzik a veséje, nem lehet elvárni, hogy ne a vízen járjon az esze!
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)