Egy este Debrecenben: ott jártunk, ahol Latinovits és Hofi egymásnak adták a kilincset

---

Debrecen – A helyszín egy történelmi hangulatú belvárosi pince. A kellékek: vers, bor, slambuc. A Pincelíra lényege, hogy a közönség jól érzi magát.

---

Péntek esti program után kutatva az ember a szokásos partik és bulik mellett egészen érdekes eseményeket és helyszíneket is találhat. Ezek közé tartozik a Pincelíra: kéthetente verses estet rendeznek a Bajcsy-Zsilinszky utcai borozóban.

Aki megfordul itt, nem véletlenül érezheti azt, hogy ami annak idején Pesten a Kárpátia volt a helyi művészeknek, az az Egri Borozó Borbarát Bár Galéria lehet manapság a keleti régió számára. Ha úgy tetszik, egy miniatűr Szentendre lapul a Bajcsy-Zsilinszky utcában.

A legutóbbi alkalommal korán érkeztem, így ráértünk Kovács Istvánnal, a tulajdonossal a kezdetekről beszélgetni.

- A 17. század elején épült ez a helyiség, és a 18. századtól borospinceként üzemelt. Volt idő, amikor Belvárosi borkóstoló volt a neve: akkoriban egri, tokaji és környékbeli borok érkeztek ide, és ezeket 1200-1500 literes hordókban tárolták.

A régi debreceniek emlékezhetnek rá, hogy sok művész megfordult itt: amikor a Csokonai Színházban játszott, Hofi Géza és Latinovits Zoltán is. De a nemrégen elhunyt Kóti Árpád és Burai István is szívesen be-benézett e helyre, ahogy Tamus István, Arany Lajos, Perjés Péter vagy éppen Tamás Nándor is többek között.

Kovács István – akit egyébként a közelmúltban éppen Tamus Istvánnal és Arany Lajossal együtt tüntettek ki Brassai művészeti díjjal – fiatal kora óta vendéglátással foglalkozik. Hentes-főmester, főkóstoló, majd üzletvezető lett. 2005-ben az akkori tulajdonos, Módos Mihály hívta a borozóhoz dolgozni. Hamar megtalálták a közös hangot, a forgalom pedig egy hónap alatt megduplázódott. A borozó folyamatos fejlődése ellenére azonban – Misi bácsi megbetegedését követően – családja nem akarta továbbvinni az üzletet. Így az Kovács Istvánhoz került, aki a tradíciók folytatása mellett nyitott egy új vonal felé is.

- Fontos volt, hogy az általam szeretett Misi bácsiék családi hagyományait továbbvigyük. A fiammal már a negyedik borral foglalkozó generáció vagyunk itt. A művészetek bevonzása pedig már régóta foglalkoztatott. 1989-től a Fátyol Zoltán által alapított Művészek és Műpártolók Egyletének aktív tagja voltam, 2011-től pedig művészbarátaim segítségével elindítottuk az Egri Borozó Borbarát Bár Galériát.

Kovács István számára a bor és a művészetek világa egyaránt fontos: tagja az Európai Borlovagrendnek, galériájában pedig több mint 60 tárlat nyílt már meg. Kortárs festők, képzőművészek, világszinten is elismert alkotók munkáit is megcsodálhatják itt a látogatók, de akár helyi fiatalok, középiskolások anyagai is kikerülhetnek a több száz éves falakra. A lovagi erényeket kihangsúlyozva Kovács István odaáll nagyon sok kezdeményezés mellé: támogatását többek között a Kós Károly Művészeti Szakgimnázium, a Medgyessy Ferenc Gimnázium, vagy az Abigél Többcélú Intézmény is élvezhetik azáltal, hogy diákjaik időről időre kiállítanak itt.

Ezenfelül pedig kialakította a ZH Galériát, ahol a Z-generáció fiataljait szeretné alkotásra ösztönözni. (Időről időre alternatív rockbandák játszanak a pince színpadán, a legújabb kiállítása pedig a vámospércsi művészeti iskola 8-12 éves diákjainak munkáiból áll.)

E történeteket hallgatva szinte repült az idő és mire a végére értünk, a pincehelyiség megtelt verskedvelő emberekkel, akik mind a Pincelírára jöttek. A kezdeményezés szintén egy közös művészklub gondolatából alakult ki – mesélte már Mester István, az ötletgazda, aki mindig is a művészetek vonzásában élt.

- 2018 márciusában indítottuk el a Pincelíra nevű felolvasó estet. A műveket tematikusan, egy nagyobb esemény vagy ünnepnap kapcsán választjuk ki. Bárki hozhat a témával kapcsolatos verset, sőt akár fel is olvashatja. A szabály, hogy csak magyar alkotók versei szerepelhetnek (ez alól kivételt képez egyetlen könyv, egy 366 napra lebontott japán haiku versnaptár). Több esetben írók, költők is csatlakoznak hozzánk a felolvasás alkalmával. Ha tehetjük, minden második hétben szervezünk egy Pincelíra alkalmat.

Egy pohár finom bor mellett magam is belehallgattam a felolvasásokba. A téma az újév, a vigasság volt. A Mester István által összegyűjtött vers-csokron kívül a látogatók is hoztak magukkal további szerzeményeket, melyeket egyenként felolvastak. Az eseményen a Pincelíra egyik oszlopos tagja, Szentesi Edina költőnő is részt vett, aki már a kezdetektől hallgatója, felolvasója ezen esteknek. Mint mondta, maga a hely szelleme és a más művészekkel való találkozás vonzotta ide.

- 10 éve tévedtem be először a borozóba, akkor még nem létezett ez a kezdeményezés. Azonban így is, szinte azonnal lebilincselt az itteni atmoszféra. A Sesztina Galéria közelsége miatt ugyanis már akkor is rengeteg képzőművész, festő, író, költő járt ide. Igazi művészeti összekötő helyé vált, amiből mára meglehetősen kevés maradt. Istvánnal hamar összebarátkoztunk, a művészet felé mutatott nyitottsága és a kedves személyisége miatt. Azóta megismertem Vitéz Ferencet és Arany Lajost is, akiknek a verseimet is bemutattam. Jó látni, hogy itt a fiatalok is lehetőséget kaphatnak és megmutathatják művészetüket, legyen szó zenéről, irodalomról vagy képzőművészetről.

Az esemény után a hallgatóság egy része visszatért a fenti asztalokhoz, borozgatni, beszélgetni, nézegetni a kiállított képeket, esetleg megkóstolni Kovács István slambucát – amit sokan nemes egyszerűséggel „világhírűnek” jellemeztek. Vannak művészek, akik olykor csak azért is betérnek hozzá: ahogy Wahorn András és barátai is többek között...

A helynek tagadhatatlanul nagy varázsa van: a borozóban eltöltött pár óra alatt én is végig úgy éreztem, mintha már évtizedek óta járnék ide. Mintha megállt volna az idő és csak a művészetre, a kulturális pezsgésre kellene figyelnem. Ez az érzés pedig elég ritka a mai világban. Így aki betér az Egri Borozóba, és részt vesz a kéthetente megrendezett Pincelíra eseményein, biztosan emlékezetes élményben részesül.