Debrecenben járt az izraeli gitáros, akiből bokszolót akart faragni az édesapja
Szerző: Mikula Szilvia | mikula.szilvia@dehir.hu Közzétéve: 2018.03.17. 11:00 | Frissítve: 2018.03.17. 11:11
Debrecen - Michael Kobrin világszerte számos helyen lépett már fel, Magyarországon először pedig a debreceni közönségnek adott koncertet.
Néhány hónapja, újdonságok után kutatva bukkantam rá a YouTube-on Michael Kobrinra, a zenéje pedig azonnal magával ragadott. Érdekesnek tűnt, ahogy a rockzenébe klasszikus és keleties hangzást csempészett, melyet olykor egyedi fingerstyle gitárjátékkal, vagy mély bariton hangjával fűszerez. Amikor pedig megtudtam, hogy Debrecenben koncertezik, tudtam: ott a helyem.
Fotók: Mikula Szilvia
Az izraeli énekes-gitáros, zeneszerző az Ifjúsági Házban lépett fel, ahol – kissé korán érkezve – megfigyelhettem az előkészületeket is. Miközben gyűltek az emberek, szóba elegyedtem Michaellel, s megtudtam, hogy pár órával azelőtt érkezett közvetlen repülőjárattal Tel Avivból. Elmondta, hogy hosszabb városnézésre még nem jutott ideje, de mindenképp megejti, mielőtt tovább indulna a következő fellépésére.
Arra a kérdésemre, hogy honnan hallott Magyarországról, azt felelte, hogy egy magyar koncertszervező vette fel vele a kapcsolatot.
„A YouTube-on van néhány videóm, Gergó Dávid pedig megkeresett és megkérdezte, hogy lenne-e kedvem Magyarországon is fellépni. Mire én: ez nagyszerűen hangzik! Elkezdtük tervezni a részleteket, és végül itt vagyok” – magyarázta széles mosollyal az arcán – „Ez az első napom az országban, de máris tetszik. Kellemes a légkör, tiszta a levegő, az épületek pedig gyönyörűek, nagyon tetszenek.”
A fiatal tehetség a szomszédos Ukrajnában született, ám 4 éves volt, amikor Izraelbe költözött a családjával.
Édesapja – aki bokszedző – belőle is ökölvívót akart faragni, de hamar rájött, hogy fiát inkább a zene érdekli.
„Mióta az eszemet tudom, kórusokban énekeltem, aztán később, 16 éves koromban próbálkoztam a dalírással és a szóló énekléssel is. Elsőre egyáltalán nem ment zökkenőmentesen, sokszor énekeltem hamisan, de keményen gyakoroltam és kerestem közben azt a stílust, amelyben jól cseng a hangom” – mesélte Michael, majd hozzáfűzte, hogy az első szerzeményét körülbelül tíz évvel ezelőtt írta. Ekkor eszmélt rá, hogy milyen szórakoztató és élvezetes dalt szerezni, majd előadni azokat, „átadni a világnak azt, ami belőled árad”.
Klasszikus gitáron 13 évesen kezdett játszani, Michael pedig a hangszerrel való megismerkedésének vicces történetét is megosztotta:
„A Vissza a jövőbe filmet néztem, és Marty fantasztikus gitárjátéka lenyűgözött. Arra gondoltam, hogy én is ilyen menő srác akarok lenni, és talán ha meghódítom ezzel azt a lányt, aki tetszik, akár együtt is tanulhatunk az iskolában”
– mondta nevetve, majd azonnal hozzá is tette: „az évek során a rabjává váltam, és rájöttem, hogy ez az, amit csinálni szeretnék, ez tesz engem boldoggá”.
Idő közben zsúfolásig megtelt a terem, fiatalok és idősebbek egyaránt kíváncsiak voltak az izraeli tehetségre. Michael pedig nem okozott csalódást: már az első dallal megalapozta a hangulatot, a java pedig csak ezután következett. A gitáros-énekes igyekezett interaktívvá tenni az előadást, minden egyes szám előtt magáról, vagy az adott szerzeményről mesélt, de kérdezni is lehetett tőle – a közönség pedig láthatóan élvezte a nem éppen szokványos koncertet.
A repertoárban instrumentális dalok is szerepeltek, melyekben a fiatal tehetség megmutathatta egyedi fingerstyle-játékát; a saját dalok mellett pedig feldolgozásokat is hozott, Ed Sheerentől a Shape of you például hatalmas sikert aratott. Az esten nem csupán Michael énekelt: a közönséget is bevonta egy-egy sor erejéig. A koncert John Mayer Gravity-jével zárult, amit a közönség óriási vastapssal jutalmazott. Michael – mindenki örömére – játszott még egy újabb dalt, technikai probléma miatt azonban több ráadás számra már nem futotta.
A koncert végeztével – nagy szelfizések és pakolások közepette – még váltottam pár szót Michaellel. Megtudtam, hogy klasszikus zenét tanult, a rockot pedig nagyon szereti, s mivel „keleti klasszikus hangszerek között” nőtt fel, szinte természetesen jött, hogy zenéjében egyesítse a nyugati és a közel-keleti hangzásvilágot.
S hogy miért járja országról országra a különleges szerzeményeivel?
„Mindig is úgy éreztem, hogy muszáj körbeutaznom a világot, hogy új emberekkel találkozzak. Kíváncsi vagyok, hogyan beszélnek, hogyan gondolkodnak, mit szeretnek. Mindannyian mások vagyunk, másképp viselkedünk, másfajta zenéket hallgatunk. Büszke vagyok arra a kultúrára, ahonnan jövök, és remélem, hogy az embereknek tetszik, amit megmutatok belőle – fejtette ki a gitáros-énekes. –
Lehet, hogy sablonos, de bízom abban, hogy a zene képes összehozni az embereket. Ha pedig zenészként én is mosolyt tudok csalni az arcukra, és azt mondják, hogy »hmm, ez az izraeli srác jó zenét csinál«, az számomra a világot jelentené. Ezért akarok a lehető legtöbb helyre eljutni és zenélni az embereknek.”
A debreceni közönségnek láthatóan tetszett, amit Michaeltől láttak-hallottak, s remélhetőleg hamarosan ismét a cívisvárosba látogat az izraeli tehetség.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)