Debrecenbe is berobbant az öreg, de még mindig elpusztíthatatlan Terminátor
Szerző: Zsupos Ágnes | zsupos.agnes@debrecenradiofm95.hu Közzétéve: 2015.07.05. 09:07 | Frissítve: 2015.07.05. 20:29
Debrecen - Ismét meg kell menteni a világot, és úgy tűnik senki sem alkalmasabb rá, mint egy legendás testépítő, illetve volt kormányzó. Kritika.
A Terminátor széria ötödik része is megérkezett a mozikba Terminátor: Genisys címmel, nélkülözhetetlen részeként a filmvilágnak. Olyan nagy szüksége volt a mozizóknak még egy epizódra, mint egy korty vízre a sivatagban. Végtére is a sok elhanyagolható téma mellett, ami mind-mind feldolgozásra vár, valóban Arnold Schwarzenegger az, aki hiányzott az életünkből.
A Terminátor sorozat első két induló része tagadhatatlanul kultuszalkotássá vált, műfajt és a maga nemében új stílust teremtett. Ezeket követték a lejtőn egyre lentebb csúszó folytatások, a gépfilmek és az apokalipszis sci-fik szégyenei. A mérce láthatóan túl magas volt az új mozinak is. Alan Taylor rendező korábban több Trónok harca epizódot forgatott, és a szintén kultikussá vált sorozatból megismert Emilia Clarke-ot lelki szemei előtt - valószínűleg szőke Khalessiként is – barna Sarah Connornak hallucinálta. A fiatal és egyébként elképesztően tehetséges színésznő pedig kínzóan sablonos mondatok között vetődik egyik járműből a másikba. Közben érzelmi viharai annyira tükröződnek a vásznon, amennyit a játékidő enged neki. Sajnos nem ez az egyetlen, amitől az új – és reményeink szerint utolsó – terminátorfilm rosszra sikerült.
A történet szerint a jövőben a gépek uralják a világot. Ezt a korábbi részekből már tudhatjuk, ahogy azt is, hogy John Connor lesz az emberek egyetlen reménysége, a lázadás szervezője és irányítója. A gyerekként szárnyai alá vett Kyle Reese-t küldi a múltba anyjához, hogy védelmezze őt. A gépek ugyanis meg akarják gyilkolni Sarah Connort, hogy a lázadók vezetője soha ne születhessen meg. Ettől a perctől kezdve pedig nehezen követhető időutazásban veszünk részt, amelyben a filmkészítők gondoskodtak arról, hogy a legtöbb új történetszál nyitva hagyva kergesse az őrültbe a már hazafelé tartó mozizót. Hiába a gyorstalpaló narráció a film elején, amit frusztráló módon több mint húsz percen át ismétlődően felbukkanó stáblista követ, a szüzsé totális fordulatot vesz már a film elején. Mivel a jövő megváltozik, a múltba pedig belepiszkálnak a szereplők, senki nem várhatja, hogy ennek a filmnek sok köze lesz az eredeti alkotásokhoz.
Ennek ellenére bőven akad visszacsatolás a korábbi szériákhoz. A készítők egy jelenet erejéig még azt a bizonyos meztelenül múltba érkezős, suhancok elleni támadást is rekonstruálták CGI segítségével. Ami kellemetlen panoptikum-hatást kölcsönzött Schwarzeneggernek, ezzel többnyire nevetségessé téve a szerepét. Az a technika ami a Halálos iramban legutolsó részét pátoszi magaslatokba emelte, most röhejessé varázsolta a szerencsétlen Terminátort. Ettől függetlenül Arnold Schwarzenegger ugyanazt a zseniális hidegvérű robotot idézi, mint korábbi alakításainál, s ez lényegében pluszpont.
A filmkészítők igyekeztek megtartani ugyanazt a humorfaktort, ami korábban működött. Ehhez képest az egyetlen, amin nevetni lehetett, hogy a Terminátor még mindig tanulja, hogyan is kellene emberinek lenni, és kedves mosolya leginkább egy vicsorra hasonlít. Minden egyéb viccesnek szánt jelenet abszolút gyenge, a komoly szituációk pedig sokszor komikusak.
Mondhatnánk, hogy legalább John Connor szülei között van kémia, fellobbanó szerelmükből megszületik majd egy háborús vezér. De sajnos ezt a szálat is elnagyolták a készítők. A harcok közepette vajmi kevés idő marad arra, hogy tudatosuljon bennük a múltban: ők egymásnak vannak teremtve. Kissé logikátlan a cselekedeteik sorrendje is, hiszen előfordul, hogy olyanról beszélnek, amiről még nem is tudhatnak. Ez valószínűleg forgatókönyvbeli probléma. Abszolút nem csodálkozunk rajta, mert mi magunk is nehezen tudjuk követni a filmidő eltelte alatt, hogy az idősíkok és dimenziók közti ugratások közben, ki milyen információkhoz jutott hozzá. A film legnagyobb hibája, hogy nem akar úgy igazán megmagyarázni semmit – vélhetően ahhoz többet kellett volna dolgozni a sztorin... –, mindeközben viszont sikerült túlbonyolítani az eseményeket.
Két idős hölgy a választósorban tanácstalan vitába keveredett a film végére.
- Mi történt? Ez most az apja volt, vagy a fia?
- Visszament az időbe az, akit saját gyerekeként szeretett, és most ő az apának az apja.
- Mindegy. A lényeg, hogy a szerelmesek együtt vannak és a világ megmenekült.
A filmet az Apolló moziban Ön is megnézheti: július 8-ig 17.45 és 20.15 órától, július 9. és 15. között pedig 18 és 20 órától. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 860 Ft, 2D gyermek/diák – 760 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 660 Ft, 3D normál: 1090 Ft, 3D gyermek/diák – 990 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 890 Ft.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)