Debrecen könyvekben: Erdei Nóra a Nagyállomáson mutatta be kedves kötetét
Szerző: Szilágyi Szilvia | szilagyi.szilvia@dehir.hu Közzétéve: 2021.06.06. 15:00 | Frissítve: 2021.06.21. 16:24
Debrecen - Sorozatunk első részében az Explore Debrecen idegenvezetője mesélt friss olvasmányélményéről.
Már hivatalos, Debrecen június végén pályázni fog az UNESCO Kreatív Városok Hálózatához való csatlakozáshoz, az Irodalom Városai csoporthoz. Az elhatározás tulajdonképpen nem is szorul magyarázatra, Debrecenben az irodalomnak és könyvkultúrának erős, messzire visszatekintő hagyományai vannak.
Az olyan intézmények mellett mint a magyar kultúra egyik bástyája, a Református Kollégium vagy az idén 460 éves évfordulóját ünneplő Alföldi Nyomda (az ország legrégebben működő cége!), számos olyan írót, költőt tudhat magának a város, akiknek a neve egyet jelent a magyar irodalommal. Itt született, itt élt vagy megfordult a városban: Fazekas Mihály, Csokonai Vitéz Mihály, Tóth Árpád, Kölcsey Ferenc, Arany János, Móricz Zsigmond, Ady Endre, Szabó Lőrinc, Szabó Magda, Tar Sándor, Ambrus Zoltán, Borbély Szilárd, Térey János, és a sort még folytathatnánk akár a kortárs alkotóinkkal is. Nekik köszönhetően a várost nem csak az utcákat róva ismerhetjük meg, de otthonunkból ki sem mozdulva, könyvek lapjain bolyongva is, s mint azt az utóbbi, járvány sújtotta időszakban hatványozottan megtapasztalhattuk, az irodalom igazi mentsvár lehet.
Bármilyen elbírálásban is részesül októberben a pályázat, arra mindenképpen alkalmat ad, hogy számot vessünk azokkal az értékeinkkel, amelyekről sokszor megfeledkezünk, hiszen olyan természetesen gyűrűznek be a mindennapjainkba.
Ilyen célkitűzésekkel, a pályázathoz kapcsolódva indítottuk el Debrecen könyvekben című sorozatunkat, amelyben 15 irodalomkedvelőt kértünk meg, meséljenek a számukra legmeghatározóbb debreceni kötődésű olvasmányaikról, mindezt egy olyan helyszínen, amely valamilyen módon kapcsolódik az adott műhöz.
A sorozat első részében Erdei Nórával, az Explore Debrecen idegenvezetőjével beszélgettünk, aki a Nagyállomásra invitált minket, s a debreceni születésű Krusovszky Dénes 2018-ban megjelent Akik már nem leszünk sosem című regényét hozta magával. S hogy miért épp erre a könyvre esett a választása? Azt már most elárulhatjuk, az idegenvezető ezúttal sem tudta levetkőzni helytörténeti érdeklődését.
- Egyrészt nagyon friss olvasásélményem, másrészt bár nem Debrecen a fő témája, olyan debreceni helyszínek jelennek meg benne, amelyek nagyon közel állnak hozzám, hiszen a környéken nőttem fel:
a Petőfi tér, a vasútállomás a falfreskóival, a vasúti mosdó, a 24 emeletes toronyépület, a tövében meghúzódó Petőfi presszó és az újkerti lakótelep elevenedik meg a regény lapjain.
Olyan helyszínek ezek, amelyekről nem gondolnánk, hogy bármelyik művészembert megihletné, hiszen nem klasszikus látnivalói, közkedvelt környékei a városnak. Pedig, ha kicsit utánanézünk a vasútállomásnak, a 24 emeletesnek, a környék történetének, nagyon izgalmas dolgok kerülnek elő, aminek az irodalomhoz is sok köze van. A Salétrom és Erzsébet utca közötti részhez például Szabó Lőrinc és Tóth Árpád gyermekkori emlékei kötődnek.
Mint mondta, az egyik kedvenc része Krusovszky regényében a vasútállomás egyik sgraffitójának leírása:
„A paddal ferdén szemben, a várócsarnok büfészintje fölött egy hatalmas falikép kapott helyet, egy piaci jelenet, amelynek csak női résztvevői voltak, az ő látványukban merültem el annyira, hogy öntudatlanul gyűrni kezdtem a fémdobozt. De hova lettek a férfiak, ezen gondolkodtam, miközben hátravetett fejjel figyeltem a szoknyás alakokat, akik kevéske árujukat, egy csirkét, egy kosár gyümölcsöt, zsák krumplit, kanna tejet igyekeztek aprópénzre váltani. Ezek a nők gyönyörűek voltak, és sokkal inkább emlékeztettek egy távoli kultúra disszidens istennőire, mint a súlyos alföldi parasztasszonyokra. Akárki is volt az a D. E., akinek a monogrammja ott lapult a női cipők talpa alatt a kép sarkában, azt üzente, hiába pusztul el minden férfi a harcmezőn, ezek a paraszt istennők akkor is fenntarthatják majd a megroggyant világot az idők végezetéig. Minél tovább néztem a képet, annál hazugabbnak éreztem minden négyzetméterét, és annál jobban tetszett az egész.”
- A D. E. monogram mögött egyébként Domanovszky Endre bújik meg, aki 1961-ben készítette a csarnok két sgraffitóját. Az épületnek eredetileg reprezentációs célokat is szántak, a Moszkva-Budapest összekötő vasútvonalnak ugyanis fontos állomása volt a debreceni. Azért is kerülhetett ide két ikonikus debreceni alkotás, hogy a fogadócsarnokba lépők egyből kapjanak egy kis ízelítőt abból a kulturális örökségből, ami a városra jellemző. Mert mit látunk a két freskón? Az egyik egy piaci forgatagot ábrázol, minthogy Debrecen egy kereskedő, vásártartó város, míg a másik egy, az állattartást szimbolizáló ötösfogatot örökít meg. Nagyon közel áll hozzám az épület, a környék, s annak külön örülök, hogy felbukkan egy irodalmi alkotásban. Egyébként is szeretem az olyan nagyívű regényeket, amelyek esetén a végén összeérnek a szálak, s minden a helyére kerül, és Krusovszky többszálon futó regénye ilyen.
Cím | dátum |
---|---|
Debrecen pályázik az „Irodalom városa” címre – fotókkal, videóval | 2021.06.03 |