Klausztrofób thriller a haláltáborról: a Saul fia Debrecenben
Szerző: Wiedemann Krisztina | info@dehir.hu Közzétéve: 2015.06.21. 10:01 | Frissítve: 2015.06.22. 10:55
Debrecen – A rettenet „újrateremtése”: nem csak képi, hanem nyelvi szempontból is sokat bíz a rendező a néző képzelőerejére. Kritika.
A nagyívű hollywoodi giccstől (Schindler listája, 1993) a komikus tragédiáig (Az élet szép, 1999) – hogy csak e két szélsőséget említsem – rendkívül széles skálán mozog a második világháborús náci borzalmak filmes feldolgozása, s épp a téma érzékenysége miatt minden új megjelenés vitákat generál. A hallgatás a holokausztról – hála Istennek – már jó ideje megtört egy amerikai tévéfilm-sorozatnak köszönhetően, az aktuális kérdés az utóbbi évtizedekben a megjeleníthetőség dilemmája, illetve a filmesek erkölcsi felelőssége. Ha már egyszer „újrateremtjük” a rettenetet, tegyük erkölcsi felelősségünk tudatában – vallja alkotásán keresztül Nemes Jeles László filmrendező, akinek első próbálkozását az újrateremtésre „biztos művészi kudarcnak” hitték korábban, s mégsem lett az -ahogy ez több internetes felületen is olvasható a magyarországi bemutató kapcsán. A legfrissebb magyar világsikerként aposztrofálható Saul fia – melynek díszelőadását június 22-én este 18 órától a Kölcsey Központban is megtartják –, magabiztosan navigálja el a nézőt a megjeleníthetetlenbe, az auschwitzi gázkamrákba.
Az Ungvárról származó magyar zsidó, Saul Ausländer (Röhrig Géza) rabszolga módjára takarít az auschwitzi haláltáborban, abban a kommandóban, melynek tagjai a marhavagonokban érkező zsidó családok elgázosításában működik közre. A „titkok őrzői” vagyis a Sonderkommando kötelékében dolgozó zsidók titokban kell, hogy tartsák feladatukat, nem tudván, hogy néhány hónap után őket is kivégzik. Saul az egyik halott fiúban a fiát véli felfedezni, és eldönti, rabbi segítségével fogja megadni – ha kell, tűzön-vízen át – a végtisztességet a fiának. Közben néhányan felkelést szerveznek, és bevonják Sault is az összeesküvésbe.
Nemes Jeles László filmje, melyben a rabbá lett zsidók lihegő, verejtékező, űzött vadakra hasonlítanak, a klausztrofób thrillerekkel ápol rokonságot abban az értelemben mindenképp, hogy a néző úgy érzi, a főszereplőkkel együtt ő maga is kelepcébe esett. Bár a cselekmény megértése és követése elméletben enyhíthetné a hurok szorítását, valójában mégsem teszi: a néző a rendező bábjaként éli át az áldozatokra nehezedő fizikai és pszichikai terhelés folyamatos növekedését, ami épp a cselekmény újabb fordulataiból adódik. Nyilvánvaló, hogy a választott szűk tér – mind szó szerinti, mind pedig átvitt értelemben – az alkotók mozgásterét is jócskán korlátozza, akik váratlan helyzetek beiktatásával képesek fokozni a feszültséget – ez kétségkívül olyan bravúr, ami felkészültségüket és leleményességüket dicséri. A remegő kézi kamera (Erdély Mátyás kezében) – mely a legtöbbször Saul izzadó tarkóját és vállát veszi – az áldokumentumfilmes megközelítést hívja be, és a gyakran elmosódó háttérrel és képszélekkel kiegészülve fullasztó atmoszférát teremt. Nem csak képi, hanem nyelvi szempontból is sokat bíz a rendező a néző képzelőerejére. A pattogó német vezényszavak szusszanásnyi időt sem hagynak „a titkok őrzőinek” két kényes természetű takarítás között, többek közt azért, hogy elejét vegyék a hatalomellenes szervezkedéseknek: nem meglepő, hogy a Sonderkommando tagjai csak a legszükségesebb közlésekre szorítkoznak. A megjelenített kommunikációs nehézségek (pl. az, hogy események fősodrába érkező magyar ajkú Saul alig beszél németül) szintén a minimalizmus felé terelték az alkotókat, akik az egyes szavak kifejezőkészségében bízva töredékes, az alapvető nyelvtani szerkezeteket is negligáló párbeszédekkel fűzték egymásba a jeleneteket. Direkt ábrázolásról, megjelenítésről tehát nincs szó, mint ahogy teljes mértékben hiányoznak az érzelmes, szentimentális felhangok is.
Nincs túl sok kétségem afelől, hogy rendkívül precíz, tudatos, célorientált és koncentrált munka áll a film mögött, ami a Cannes-i zsűri nagydíjával már konkrét eredményt is hozott, és talán új reményeket a fiatal rendezőnek távolabbi tervei megvalósításához.
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Ön is megnézheti: június 21-én 14 és 16 órától, 23-án és 24-én 16 órától, illetve 22-én a Kölcsey Központban. Apolló mozi, Miklós u. 1. el.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu . A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 860 Ft, 2D gyermek/diák – 760 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 660 Ft, 3D normál: 1090 Ft, 3D gyermek/diák – 990 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 890 Ft.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)