Boszorkányperek Debrecenben: múltbéli utazás a középkor egyik legsötétebb időszakába
Szerző: Mikula Szilvia | mikula.szilvia@dehir.hu Közzétéve: 2020.09.13. 11:50 | Frissítve: 2020.09.14. 20:49
Debrecen - A sátán szeretői, minden rossz okozói: több évszázadot átölelve mutatta be a boszorkánysággal kapcsolatos misztikus téveszméket és tényeket John Cure kortárs író a Méliusz Könyvtárban.
Boszorkányok címmel tartott előadást Győrffy-Kiss József, írói nevén John Cure a Méliusz Könyvtárban. John Cure napjaink egyik legolvasottabb és legnépszerűbb misztikus történet és bűnügyi thriller írója, többek között A boszorkány hagyatéka című sikerkönyv szerzője, szombaton egy érdekes és titokzatos múltbéli utazásra invitálta az érdeklődőket Debrecenben.
Fotó: Pexels/freestocks.org
Az előadáson a középkor egyik legsötétebb időszakába, a 15-18. század közötti európai boszorkányüldözésbe nyertünk bepillantást.
- Olyan szintű hisztéria volt ez, hogy először csak a legszegényebb rétegeket érintette, majd meggyanúsítottak boszorkánysággal szolgálólányokat, gazdasszonyokat, végül férfiakat is üldözőbe vettek, ők voltak ugyanis a boszorkánymesterek. Ez egészen olyan szintig terjedt, hogy előfordult, hogy 3-4 éves gyermekeket küldtek máglyahalálra azzal a váddal, hogy az ördöggel fajtalankodtak – mondta elöljáróban Győrffy-Kiss József.
De kit, mit nevezünk boszorkánynak? A Magyar Néprajzi Lexikon szerint egy mesebeli alak: olyan idős asszony, akinek rosszindulatú, természetfeletti képességeket tulajdonítanak a történetekben. Másfelől a boszorkány egy élő személy, akinek részint a paraszti gyakorlatban előforduló gyógyító és rontó tevékenység bizonyos vonásait, részint bizonyos természetfeletti képességeket tulajdonítanak.
Mint az előadásból kiderült, a mágia és a varázslás egyidős az emberiséggel, bizonyos források szerint például az őskorból származó Vénusz-szobor az akkori kor boszorkánya volt. A régi pogány időkben és a keleti felfogásban sem ellenségnek számítottak a boszorkányok. Ezek a tudós asszonyok, papnők különleges képességeik miatt akár az uralkodók megbecsült tanácsadói is lehettek. Ez a pozitív megítélés azonban addig tartott, míg meg nem jelent az egyistenhit és a kereszténység.
- Innentől kezdve ezeket a tudós asszonyokat, kuruzslókat nemcsak hogy háttérbe szorították, hanem azt mondták, hogy ezek a boszorkányok tehetnek minden rosszról, ami éri az embereket – mondta az író.
Legyen az egy jószág elpusztulása, egy csecsemő halála, éhínség, természeti csapás vagy később a pestis...
A 15–18. századi európai boszorkányüldözések
VIII. Ince pápa 1484-ben adott ki pápai bullát a boszorkányság ellen, melyben részletesen felsorolja, hogy a boszorkányok milyen ártalmas gonoszságokat követnek el. Az irattal teljes hatalmat adott az inkvizítoroknak perbefogásokra, és utasította a papságot, hogy a szószékről világosítsák fel a népet a boszorkányok üzelmeiről.
- Gyakorlatilag bárkire rá lehetett sütni, hogy boszorkány. Ha pedig valakit megvádoltak, onnantól esélye nem volt, hogy bebizonyítsa, hogy nem boszorkány
– mondta Győrffy-Kiss József.
Európában Franciaországot és Németországot sújtotta leginkább a boszorkányüldözés, volt olyan német város, ahol egy nap alatt 140 nőt égettek el máglyán. Magyarországon nem öltött ilyen nagy méreteket, összesen ezer boszorkányper iratai maradtak fenn. A leghíresebb közülük az 1728-as szegedi boszorkányper, amikor tizenkét embert – hat férfit és hat nőt – égettek meg a Boszorkánysziget területén, köztük az akkor már 82 esztendős Rózsa Dánielt, a város leggazdagabb polgárát és egykori bíráját. De nem csak Szegeden, hanem országszerte zajlottak a boszorkányüldözések, ez alól pedig Debrecen sem volt kivétel.
A cívisváros legelső feljegyzett boszorkánypere 1575-ben volt, amikor egy Oláh Ambrusné Dorottya nevű nő „varázslással és ördögi tudománynyal vádoltatván és kuruzslásait bevallván, eklézsia követésre itéltetett”. Továbbá ebben az évben feljegyeztek egy elégetésre szóló ítéletet is Nagy Benedekné Orsolya ellen, „mert bebizonyult, hogy másokat rontó-vesztő, méregkeverő”.
Debrecenben a perek száma nem volt jelentős, a források 72 esetről számolnak be, és nem minden esetben végződtek halálos ítélettel.
A legtöbb áldozatot megégették, de voltak, akiket pusztán kiűztek a városból. Debrecenben a boszorkányüldözés fénykora arra az időszakra esik, amikor megkapta a szabad királyi városi rangot. Ez ugyanis válságos időszaka volt Debrecennek: természeti csapások érték, hadjárások, plebejus-felkelés volt. 1667 és 1737 között 58 boszorkányperről vannak feljegyzések, volt, amelyet pestisjárvány, tűzvész vagy aszály előzött meg.
A debreceni boszorkányperek esetében a leggyakoribb vád a rontás, megbabonázás vagy az oldás-kötés volt, legtöbbször ugyanis a gyógyító asszonyokat, bábákat vádolták meg, akik ismerték a „fehér” mágiát. Az összetűzés oka főként a fizetés körüli problémákban rejlett, ezért vádolták meg őket „fekete” mágiával. Ezek mellett előfordult még vádként a paráznaság, az istenkáromlás és a részegeskedés is. A 78 perben 88 embert vádoltak meg, többségük házas nő volt, de hat férfiról is olvashatunk.
Peres eljárás
Ha valakit boszorkánysággal vádoltak, elkobozták a tulajdonukat, majd megkezdődött a tanúkihallgatások sora.
A vádlottakat többnyire kínvallatással hallgatták ki, olyan módszerekkel mint például a hüvelykujjszorítás, a spanyolcsizma, a kínpadra fektetés vagy a csigába húzás.
Legtöbbször a kínzások hatására beismertek mindent, ellenkező esetben úgynevezett boszorkánypróba alá vetették őket. A leggyakoribb a vízpróba volt: a vádlott kezét és lábát összekötözték, és ha fenn maradt a vízen, boszorkánynak, ha elmerült – és megfulladt – ártatlannak minősítették. De alkalmaztak még mérleg-, ima- és a szúráspróbát, illetve az ördög testen lévő jeleinek keresését is.
Debrecenben az utolsó máglyát 1720-ban gyújtották, az utolsó ítéletet pedig 1735-ben hozták.
Magyarországon Mária Teréziának köszönhetően hagyott alább a boszorkányüldözés, 1768-ban ugyanis megtiltotta a boszorkányokkal szembeni eljárást. Európa legutolsó boszorkánypere a második világháború idején zajlott, az elítélt nőnek 1951-ben Winston Churchill adott kegyelmet, elavult ostobaságnak nevezve a vádat.
Napjaink boszorkányai
Ma is léteznek és köztünk járnak olyan emberek, akik különleges képességekkel rendelkeznek, érzékelik a szimpla észlelésen túli világot, és valóban hitelesek, de sok csaló is akad, akinek csak a haszonszerzés a célja. Nem csupán ezek az emberek léteznek, hanem a boszorkányüldözések sem értek véget, csak ma már nem így nevezzük…
- Nehéz elképzelni, hogy annak idején hogyan történhetett ez meg abban az Európában, amit a művészet, a kultúra bölcsőjének tartanak. De ha jobban belegondolunk, a történelemben – és akár napjainkban is – ez sajnos többször is előfordult, csak akkor nem boszorkányokat, hanem már más csoportokat üldöztek
– zárta az előadást Győrfy-Kiss József.
Az előadást követően lehetőség volt kötetlen beszélgetésre és dedikálásra is.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)