Bohém estét tölthettünk együtt Szirmai Gergővel Debrecenben

---

Debrecen – A népszerű vlogger most sem titkolta véleményét: a közös mozizás után ízekre szedte a látottakat.

---

Novembertől vetítik a hazai mozikban a Freddie Mercuryról, a Queen méltán legendás frontemberéről szóló életrajzi filmet. Azóta kapott már hideget-meleget az alkotás, amelyet Bryan Singer rendezett, a főszerepet pedig Rami Malek kapta. A film nehezen készült el, sokszor visszadobták, rendezőváltás is történt, valamint a Freddie megformálására kiválasztott színész is cserélődött. Az eddigi véleményekből kitűnik, hogy ez kifejezetten egy olyan filmélmény lett, amelyet a nézők kedvelnek, viszont a kritikusok ízekre tudják szedni. Ezt tette a népszerű vlogger, Szirmai Gergő is, aki már visszajáró vendégnek számít az Apolló Moziban. Ezúttal is teltháznak mondhatta el a véleményét.

Szirmai Gergő vlogger és Rózsa Gábor moderátor

Mint kiemelte, már megnézte egyszer a filmet és a vlogjára kritikát is akart róla készíteni, de ebből végül csak egy háromperces videó lett, mert elmondása szerint a látottak nagyon elkedvetlenítették. Mondanivalóját Freddie filmbéli bemutatásának rosszallásával kezdte.

Így látja a vlogger

Állítása szerint ő maga nem egy nagy Queen-rajongó, de több interjút is megnézett már a híres énekessel, és bizony Mercury a hétköznapokban teljesen máshogy viselkedett, mint ahogy azt vászonra vitték. Kisarkított képet mutattak róla: azt gondolhatja róla a néző, hogy mindig úgy mozgott, mint a színpadon, közben pedig ez nem igaz. A karaktert a színész, Rami Malek mentette meg, aki Gergő szerint kifogástalanul sajátította el Freddie mozgáskultúráját. Szerinte Oscar-jelölés lesz a jutalma, a szobrocskát viszont nem gondolja, hogy meg fogja kapni.

A film fő problémájaként Szirmai azt emelte ki, hogy konkrétan nem szól semmiről. Nincs semmi fókuszban, mindenhez csak odakap, de semmit nem bont ki.

Középpontba állíthatta volna a bandát, ahogy a világhírű slágereiket megírták, vagy Freddie izgalmas életét, esetleg foglalkozhattak volna a homoszexuális vonallal vagy éppen beszélhettek volna az AIDS-ről, mint ma is gyógyíthatatlan betegségről. Szólhatott volna sok mindenről, de ehelyett eltorzított Queen-történelmet, nem létező karaktereket és egy nem reális Freddie-t kaptunk. Gergő hangsúlyozta, hogy ebben a zenekar ma is élő tagjainak a keze is benne van. A frontember karakterével tiszteletlenül bánik a film, úgy mutatja be, mint egy gyereket, negatív utóélményt hagyva a nézőben.

A Bohém Rapszódiát klisés bandafilmként jellemezte, amelyben benne van a kezdő egyetemi klubokban játszó banda, a gonosz menedzser, aki nem hisz az együttes sikerében, a drámai szakítás, majd a megható visszatérés az utolsó nagy koncerten. Nem volt igazi konfliktus sem a filmben. Szirmai úgy fogalmazott, hogy a banda megírt egy számot, az világsláger lett, koncerteztek vele, ezután pedig kezdték az egészet elölről. A konzervatív szellemiségű apuka is könnyen elfogadta, hogy Freddie homoszexuális. A lezárással sem volt megelégedve, ugyanis a híres Live Aid koncert után a Queen énekesük haláláig még aktív volt. A két esemény között hat év telt el. Gergő elmondása szerint lehetett volna akár háromórás is az alkotás, ha ennyi szükséges a zenekar történetének bemutatásához, nem unta volna meg senki. Így viszont pont a tetőpontján fejezték be és nem adtak neki megfelelő lezárást.

Ezen érvek ellenére a youtuber filmkritikus nem utálja a Bohém Rapszódiát. Rami Malek játéka mellett az igényesen kidolgozott koncertjeleneteket dicsérte és azt is kiemelte, hogy azért is jelenthet maradandó élményt, mert a zenetörténelem meghatározó rockslágerei hangoznak el benne. Ez a zenekart ismerőknek nosztalgia, közelebb lehet kerülni a Queenhez, esetleg meg is szerethetjük.

A mozi vezetője szerint

A meghívó fél, Fejér Tamás, az Apolló mozi vezetője nem csak a munkája miatt nagy filmrajongó. Ő viszont inkább a másik oldalt képviseli, ugyanis őt teljesen elbűvölte ez a film.

- Persze megértem, hogy a szakma állást foglalt amellett, hogy a Bohém Rapszódia nem jó film. Bizonyosan tele van történelmi, életrajzi pontatlanságokkal és ferdítésekkel, néhány ilyen elemről még én is tudok. Talán egy keményvonalas Queen-rajongó, aki még azt is tudja, Mercury mit fogyasztott szívesen a szombat reggeleken, ezer darabra tudja szedni a filmet. De

nézzük ezt a mozit moziként. Nézzük drámaként, olyan drámaként, amely a legegyszerűbb elemekből építkezik, mégis elemi erővel csap le a nézőre.

Ez egy történet zenészekről, a Queen mai napig örökzöld slágereivel, egy olyan történet, amely nem fél a csendes pillanatoktól sem, felvállalja, hogy kvázi zenés filmként elengedi a pulzálást, és talán dinamikátlanul, de a jellemre, a mítoszra koncentrál.

Süt a hangulat, megelevenedik egy kor, és Rami Malek alakításában életre kel Freddie Mercury. De az olyan alakítás, olyan átlényegülés, amelyet joggal hasonlítanak a rajongók Heath Ledger Jokeréhez. Ez nem Rami Malek Freddi Mercuryként, ez maga a karakter. Tökéletes performansz, amely az egész filmet viszi előre, és tényleg a már említett elemi erővel, ami a záró koncerten, és azt megelőző letaglózóan őszinte beszédben teljesedik ki igazán.

Úgy szoríthatod a karfát, úgy vonódhatsz be teljesen az eseményekbe, hogy észre sem veszed. Nem hiába hallok teljesen átszellemült, pisszenést sem hallató nézőtermekről. Ez a film egy varázslat, ami úgy int csendre és csodálatra, hogy meg sem kell kérnie rá. Rajtam működött.

Az újságírónak is van véleménye

E sorok szerzőjeként én is kialakítottam a saját álláspontomat: számomra rendkívül izgalmas volt látni a Queent nagyban és hangosan, ugyanis én annak a generációnak a tagja vagyok, aki már túl későn született, hogy létezésük idején átéljék a zenéjüket, viszont túl korán, hogy ne tapasztalják rádióban és tévében az örökségüket és ezzel együtt ne szeressék meg a fülbemászó dallamokat. A történetüket csupán a szüleim elbeszéléseiből ismerem, sosem ástam bele magam, hogyan is lett belőlük a világ egyik legsikeresebb bandája. A film már az elejétől engem is magával ragadott úgy, hogy vele együtt énekeltem a Killer Queentől kezdve a We Are The Championsig minden számot. Viszont laikus nézőként is éreztem, hogy voltak benne buktatók. Én például

kíváncsi lettem volna még több részletre a zeneszerzés terén. Furcsa volt látni, hogy a dalok egyik pillanatról a másikra születtek meg és kerültek rögtön lemezre, valamint színpadra.

A Queent többek között kísérletező stílusa tette híressé és ezt szívesen láttam volna. Nem igazán értettem a hirtelen lezárást sem, jó lett volna még tovább nézni a filmet, ahogy Gergő is mondta, még akkor is, ha három órán keresztül szegez oda a moziszékhez. Hiányoltam a Show Must Go On című számot, amellyel igazán ütős lett volna a befejezés.

Ennek ellenére élveztem ezt a mozit. Külön örültem, hogy bár címadó dal, nem játszották egyszer sem végig a Bohemian Rhapsodyt, a szám a hossza miatt ugyanis egy olyan üresjáratot okozott volna a történetben, amely kizökkenthette volna a nézőket a filmélményből. A kiváló zenék mellett sok vicces pillanatot kaptunk, amelyeken a moziterem együtt nevetett fel és több olyat is, ahol olyan feszült csend volt, hogy még a pattogatott kukoricával való zörgés is hangosnak hatott. Valójában egyik oldal mellett sem tudok állást foglalni, mert a film tetszett, kikapcsolt és szórakoztatott, azonban az elvárásaimat nem elégítette ki és a hibái felett sem lehet egyszerűen elsiklani.

A filmről hamarosan Dehir.hu kritkáját itt olvashatják: Bohém Rapszódia: mindent megbocsátunk ennek a filmnek