Belgiumban és Japánban is a csodájára járnak a debreceni nagymama hímzéseinek – fotókkal
Szerző: Magyar Evelin | magyar.evelin@dehir.hu Közzétéve: 2024.03.25. 08:15 | Frissítve: 2024.03.25. 08:20
Debrecen – Lipcsei Lászlóné 85. születésnapja alkalmából életműkiállítása nyílik az Újkert Közösségi Házban. Interjú.
Lipcsei Lászlóné Marika néni már közel harminc éve nyugdíjas, ám nem tétlenkedik: varr, horgol, alkot, megrendelésre készít terítőket, ruhaneműket, s szívesen látja vendégül gyermekeit, unokáit. A korábban az idegklinikán ápolónőként dolgozó alkotóval a különböző technikákról, legújabb és korábbi kiállításairól, valamint az aktív idős évekről is beszélgettünk.
Lipcsei Lászlóné Marika néni az egyik kiállításán
Dehir.hu: Milyen munkáit láthatjuk majd a kiállításon?
Lipcsei Lászlóné: Tízféle kézimunkát állítunk ki: jelen lesz többek között a hagyományos horgolás – csipkebetétes függönyök –, a vert, a höveji, a csetneki magyar, a halasi, valamint a zsinórcsipke. Ezek mind különböző technikák, de foglalkozom vagdalásos és keresztszemes hímzéssel is. A tárlatot Tar Károlyné Katika nyitja majd meg, már nagyon várom.
Dehir.hu: Mikor ismerkedett meg a hímzéssel?
Lipcsei Lászlóné: Tízéves koromban kezdtem, általános iskolában az egyik tanárnőm tanított meg minket a keresztszemesre, a lyukhímzésre, emellett a kötés és a horgolás alapjait is elsajátítottuk gyerekként. Később sokat hímeztem matyót, kalocsai, a gyerekeknek ruhákat készítettem, megtanultam a szabás-varrás alapjait. A húgom Ausztriában dolgozott a Mátyás pincénél, neki készítettem egy matyó mellényt: mindenki, aki látta, odavolt érte. Amikor nyugdíjba vonultam, nagyobb mennyiségben készítettem ezeket.
A művelődési házban szakkör tartottak, az nagyon megtetszett: ott a zsinorhorgolással és a csetneki magyar csipke készítésével foglalkoztunk. Előbbit Lengyel Mihálynétól tanultam, utóbbit pedig Medgyesiné Vági Idától, ő fedezte fel ezt a régi csipkét, ami nagyjából olyan idős, mint a halasi csipke, ezeket együtt készítettük. A régi mintákat lenéztük, kipróbáltuk, amíg megfelelő nem lett.
Kiskunhalason minden évben volt csipkekiállítás, oda az ország minden tájáról érkeztek csipkekészítők. Egyikük, aki Győrből érkezett, megmutatta nekem a höveji csipkét. A második unokám keresztelőruháját 2001-ben már azzal hímeztem.
Dehir.hu: Sok rokon számára csinál ezek szerint ruhadarabokat.
Lipcsei Lászlóné: Igen, és ismerősöknek is. Külföldre is készítettem már megrendelésre ruhát, takarót, terítőt: Belgiumba, ott kiállításom is volt, Svájcba, Olaszországba, Németországba, Angliába és Japánba is. Nagyon szeretek ilyen megrendeléseket teljesíteni. Tiszakürtön a polgármesteri hivatalba készítettem a település címerét, azt ki is tették a falra. Ugyanoda a tiszakürti zászlót csináltam a címerrel, azt egy szlovákiai találkozóra is elvitték. A helyi református templomot felöltöztettem, az úrasztalra, a szószékre készítettem terítőket. Nemcsak ezzel foglalkozom szívesen, a családomnak is szívesen főzök, a javításra szoruló ruháikat is kezelésbe veszem. Az egyik unokámnak keresztszemmel szatyrot is csináltam. Egy lányom, egy fiam és négy unokám van, számomra nagyon fontos a család.
Dehir.hu: Más technikákat is alkalmaz?
Lipcsei Lászlóné: Gobelinnel is foglalkozom, tűgobelinnel már harminc képet készítettem. De farmerekre is varrtam már kalocsai mintát ismerősök részére.
Dehir.hu: Nagyon aktívan tölti tehát a nyugdíjas éveket.
Lipcsei Lászlóné: Szerencsére még bírom, igen. 1995 januárja óta vagyok nyugdíjas, előtte ápolónő voltam. Az utolsó években gyógyszerfelelős és intézetvezető-helyettes voltam itt, Debrecenben az idegklinikán.
Tiszakürtön születtem, az ápolónőképzés miatt kerültem ide, és itt ragadtam, miután megismertem a férjemet, akivel 56 éven át éltünk gyönyörű házasságban, sajnos ő már nincs közöttünk.
De a családom itt van, sokszor meglátogatnak engem, a feladatok pedig visznek előre.
Március 26-án 17 órától nyitják meg Lipcsei Lászlóné hímző életműkiállítását, az igényes munkákat egészen április 9-ig láthatják az érdeklődők az Újkert Közösségi Házban.